Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-307
80 'Az országgyűlés képviselőházának 5 Elnök: Figyelmeztetem a szónokot, hogy már csak egy perc áll rendelkezésére. (Zaj a baloldalon.) Csendet kérek. Kéthly Anna: -.. azóta az iskola bűnözőket nevel.» Azt hiszem, a magyar kultuszminiszter az összes állami iskolák nevében meg fogja köszönni saját iskoláinak ilyen rettenetes lebecsülését. Azt mondja még- a röpirat (olvassa): «Akik a legutóbbi években Ausztriában jártak, borzalmas dolgokat beszélnek a most felnövő generáció zülléséről.» Ehhez hasonlóknak tömegét tudnám ebből a hivatalos kiadványból előadni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem hivatalos!) Azt mondja még (olvassa): «Elég elriasztó példát szolgáltatnak nekünk az ausztriai viszonyok, különösen a szociáldemokrata kormányzat alá került városok, amelyekben tisztviselőt, tanítót, óvónőt csak akkor tűrnek meg, ha a szociáldemokrata programm szerint dolgoznak». Az egyik állítás a^ másik után hazugság és ferdítés. Elnök: Kérem, méltóztassék befejezni beszédét. Kéthly Anna: Ez kerül ki a belügyminiszter kísérleti nyomdájából, közpénzen, felelős szerző, felelős kiadó megnevezése nélkül, (Esztergályos János: Erre csak egy válasz lehet: Pfuj!) a nélkül tehát, hogy azok ellen a sötétben bujkálok ellen — ezt kell mondonom, — a megfelelő eljárást meg tudnók indítani. T. Képviselőház! Ez is egyik okán annak a bizalmatlanságnak, amelyet a belügyminisztériummal szemben különösen érzünk és oka annak, hogy még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el a költségvetést. (Helyeslés a szélsőbalodalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kun Béla! Elnök: Nincs itt. Töröltetik. A következő? Fitz Arthur jegyző: Szólásra feliratkozva nincs senki más. Elnök: Kíván még valaki szólni? Kabók Lajos: Kérek szót! Elnök: Kabók Lajos képviselő úr kíván szólni. Kabók Lajos: T. Képviselőiház! Amidőn a belügyi tárca költségvetési vitájában részt veszek, ezt pusztán azért teszem, mert a belügyminiszter úr az előttem szólott Kéthly Anna képviselőtársunk beszéde alatt közbeszólás alakjában azt állította, hogy a folyó esztendőben már nem történtek gyűlésbetiltások, és -hogy... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezt nem állítottam. Ne tessék olyat mondani, amit nem mondtam. Azt mondtam, hogy Budapesten mindlen gyűlést engedélyeztek, kivéve a májusiakat. Ezt tesség megcáfolni.) A miniszter úr most megérttette velem, hogy rosszul értettem közbeszólását, azonban mégis felszólalok. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az már más.), mert produkálni kívánok néhány olyan gyűlésbetiltást, amely nemcsak szokatlan, hanem teljesen megengedhetetlen, mert olyan indokolással látták el őket, amilyen indokolással gyűléseket betiltani egyáltalában nem volna szabad. Azért szólalok fel, hogy a miszter úr figyelmét felhívjam ezzel a különös indokolással ellátott gyűlésbetiltó véghatározatra. A monori járás főszolgabírajától származik a gyűlésbetiltó végzés. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezt már hallottuk! Kívülről tudom!) Ezt még nem hallotta a miniszter úr, ez egészen m ; ás, ez a legfrissebb! eset, amely f. évi április 18-ikáról kelteződik. Vecsésen a vas- és fémmunkások helyi cso?. ülése 1929 június 8~án, szombaton. portja f. évi április 21-én gyűlést akart tartani, illetőleg a helyi csoport rendes évi közgyűlését akarta megtartani. A monori járás főszolgabírója a következő indokolással tiltotta be a gyűlést: «A bejelentés tudomásulvételét megtagadtam, a közgyűlés megtartását nem engedélyeztem, mert harmadik pontja szerint a vezetőség újjáválasztása tűzetett ki, amelynek során esetleg rendzavarástól lehet tartani és a rendelkező részben hivatkozott miniszteri rendelet értelmében a hozzám beadott bejelentésíben a gyűlés zavartalan lefolyásáért felelősséget vállaló egyének nevét, pontos lakcímét a bejelentő feltünteni elmulasztotta.» Ezt azért tartom szükségesnek megemlíteni és a betiltás indokát szó szerint felolvasni, mert hiszen az alapszabályok kötelezik a vases fémmunkásokat arra, hogy esztendőnkint megtartsák közgyűlésüket, amelyen a vezetőség újraválasztása megtörténjék és amidőn ennek eíeget akarnak tenni és a tisztújítást végre akarják hajtani, akkor olyan indokkal, hogy a vezetőség választása rendzavarást idéz elő, a főszolgabíró betiltja a közgyűlés megtartását. Ez tarthatatlan indokolás és az egyesülési joggyakorlásának tökéletes megakadályozása, mert a végén majd azért fogják elővenni az egyesület, hogy nem tett eleget alapszabályszerű kötelezettségének, amidőn pedig alapszabályszerűen eleget akart tenni kötelességének, akkor ebben a főszolgabíró megakadályozza. Ugyancsak a monori járás főszolgabírójához intéztek a vecsési vasmunkások egy beadványt, amelyben a közgyűlés megtartását kérték folyó évi május hó 26-ára. Itt már a főszolgabíró úr valószínűleg meggondolta a bejelentést és engedélyezte a kérelmezett gyűlést. Igen érdekes azonban, hogy az engedélyező véghatározatban indokolásul mit foglalt bele. Azt írja, hogy engedélyezi a^ gyűlést, de csak két napirendi pontot enged tárgyalni, még pedig a szövetség és a helyi csoport múlt évi működéséről szóló jelentést és a második napirendi pontot, amely a vezetőség újjáválasztását foglalja magában, ellenben a harmadik napirendi pontot, amelyben a vas- és fémmunkások általános gazdasági helyzete, a munkanélküliség tárgyalása tüzetett ki, nem engedélyezi. Az erre vonatkozó inodokolásban kimondja, hogy (olvassa): «A közgyűlés tárgysorozatának azon pontját, amely a vas- és fémmunkások általános gazdasági helyzetével és a munkanélküliséggel akar foglalkozni, tudomásul nem vehettem, mert a szövetség jóváhagyott alapszabályai 24. §-ának 3. bekezdése szerint is, a helyi csoport egy közgyűlésén csak a vezetőség: jelentését tárgyalja a lefolyt év működéséről, megválasztja a vezetőséget és a helyi csoport működése körében csak a csoportban felmerülő ügyek tartoznak. A vases fémmunkások általános gazdasági helyzetének és a ^munkanélküliségnek a közgyűlésen való tárgyalása a gyűlés irányát a politikum terére vezethetné és ilyen tárgysorozatú közgyűlés már nem közgyűlés, hanem népgyűlés jellegével bírna, azért a bejelentésnek fentemlített pontjai tudomásul nem vehettem». Kell-e jobban magyarázni, ékesebben dokumentálni, hogyan néz ki itt nálunk még 1929 május végén is az egyesülési, a gyülekezésig szabadság, amikor, először is, ha tetszik a főszolgabíró úrnak, egyszerűen lehetetlen indokkal betiltja a közgyűlést, másodszor pedig, amikor meggondolja magát és engedélyezi a közgyűlést, akkor ő szabja meg, hogy azon a közgyűlésen valójában mit szabad tárgyalni. De nem is ez a baj, hanem az a baj, hogy
