Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. hogy olyan pontot nem enged kitűzni tárgyalásra, amely valójában az egyesület műpödési körébe tartozik, mert nemcsak arról kell beszélni egy közgyűlésem, hogy ott helyileg milyen jelenségekben mutatkozik a munkanélküliség, hanem egy közgyűlés keretében beszélni kell arról is, hogy általában a munkanélküliség a vasiparban az egész országban milyen hatású volt, milyen jelenségekben mutatkozik és be kell számolni a munkanélküliségről olyan értelemben, hogy milyen ténykedéssel látjuk lehetőnek a munkanélküliség megszüntetését. Ezt azonban Magyarországon elmondani nem lehet és a főszolgabíró úr indokolása szerint ez a közgyűlést már népgyűlés jellegűvé tenné, sőt tovább megy, egyáltalában politikumnak tartja, ha egy közgyűlés keretében a munkanélküliség kérdésével foglalkoznak, holott azt hiszem, nekem azt magyaráznom egyáltalán niem kell, hogy a munkanélküliség kérdésével való foglalkozás tisztára gazdasági kérdésre vonatkozik. A munkások gazdasági helyzetét, gazdasági lehetőségeit tárja fel. De a közgyűlés^ keretében sem szabad ilyen kérdésekről beszélni. Itt van egy másik betiltó végzés. Hármat vagyok bátor produkálni ez alkalommal, mert úgysem volna annyi időm, hogy mindazokat a betiltó- vagy ilyen véghatározatokat ismertessem, amilyet előbb is ismertettem, amennyi rendelkezésünkre áll. A harmadik yéghatározat az ózdi járás főszolgabírájától való. Ott már a tudományos előadások megtartását teszik lehetetlenné, és a főszolgabíró állapítja meg, hogy tudományos előadás keretébe valójában milyen tárgyat lehet felvenni. A vas- és fémmunkások ózdi helyicsoportja bejelentett folyó évi március hó 7-ére egy tudományos előadást, amelyet a vasmunkás-szövetség szaklapjának szerkesztője tartott volna «A szakszervezeti agitáció módszerei» címmel. A főszolgabíró úr ezt az előadást betiltotta, nem engedélyezte a következő indokolással (olvassa): «A bejelentett előadás nem felel meg a szövetség jóváhagyott alapszabályaiban a második rész e) pontjában körülírt célnak, amely pont a következőképpen szól: A szövetség* célja általános szakmabeli, ipari, technikai, valamint tagjainak gazdasági érdekeit felölelő kérdések megvilágítására tudományos előadásokat rendezni. A bejelentett tárgyú előadás tudományos célt nem szolgál, a tagoknak az alapszabályokban körvonalazott ismeretei gyarapítására nem alkalmas, miért is fenti értelemben kellett határozni». Ezzel az indokolással teljesen belenyúl a főszolgabíró az egyesületi életbe, az egyesületi élet nevelési, oktatási kérdésébe és a főszolgabíró úr akarja megállapítani, hogy az oktatási tárgysorozatba valójában mit is vegyen fel az egyesület, és az, ami ebben a kérelemben bennefoglaltatott, a főszolgabíró úr szerint nem bír oktató jelleggel. T. Képviselőház! Ezek a betiltó végzések — amelyek közül csak hármat ismertettem — teljesen rávilágítanak arra a gyülekezési és egyesülési jogra, amely ebben az országban van és éppen azért szégyenletes ez az állapot, mert állandóan, esztendőről esztendőre az; ilyen és ehhez hasonló gyűlésbetiltási végzéseket a költségvetési tárgyalások és interpellációk alkalmával szóvátesszük és produkáljuk. A helyzet ennek ellenére sem javul és tényleg kötetekre rúg már a betiltó végzések száma, ha visszamegyünk egynéhány esztendőre. De nem kell nagyon visszamenni, hiszen ezek gazdasági egyesületek által bejelentett ülése 1929 június 8-án, szombaton. 81 gyűlések. Tessék a miniszter úrnak f kezébe venni különösen vasárnaponként a Népszavát (Scitovszky Béla belügyminiszter: Itt van a statisztika!), tessék a Népszava «Pártügyek» rovatát elolvasni és ott megláthatja a miniszter iVr, hogy hány gyűlést tiltanak be vidéken a leglehetetlenebb indokolás alapján. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az is megvan!) Amilyen indokolás tetszik. Ügy látszik, sorszámozva és raktározva vannak az indokolások és amikor tetszik az l-es számú, amikor az tetszik, a 7-es számú indokolást veszik elő a főszolgabírói hivatalban és ennek a következménye az, hogy olyan lehetetlenek, tarthatatlanok az indokolások, mint amilyenekkel alkalmunk volt megismerkedni. És ha már felszólalok, ezeken a kifogásokon kívül nekem is rá kell világítanom arra, hogy azt tapasztalhatjuk a belügyi tárca költségvetésénél, hogy ez a minisztérium egyike a legdrágább minisztériumoknak. Nemcsak az a 124,538.000 pengő visz erre a tapasztalatra, amely a tárca költségvetésében! mint előirányzat szerepel, hanem főképpen az. hogy éppen a belügyi tárca költségvetésénél lehet észlelni esztendőről esztendőre, hogy igen busás összeg jut mindig az emelkedésre, és hogy minden esztendőben éppen a belügyi tárca tudja legjobban megtalálni azokat az összegeket, melyekkel a tárca költségvietését növeli. A belügyi tárca költségvetési előirányzatánál nem kevesebb, mint 8,739.220 pengőt tesz ki az az Összeg, amely összeggel emelkedik a tárca költségvetése a múlt évi előirányzattal szemben. Ezt különösen azért fájlalom, mert itt is meg kell mondanom, mint megmondtam^ egy másik tárca vitája során, hogy a belügyi tárcánál találnak arra lehetőseget, hogy a legsúlyosabb összegeket elő tudják teremteni, a fontos tárcáknál azonban, pl. népegészségügyi célok kielégítésénél igen könnyen megkapjuk a választ, hogy nincs pénz s nem jut ilyen célokra elegendő pénz. Es itt hiába iparkodik a t. előadó úr, mint tegnap volt alkalmunk hallani, százalékokban kifejezésre juttatni, hogy ennél a tárcánál valójában százalékosan alig emelkedik a tárca költségvetése. Ilyen nagy tételnél, amikor 100 millión felül van egy tárca költségvetése, ha százalékokban fejezzük ki magunkat, rendkívül nagy összegek jönnek ki. Egészen más ennek a tárcának a költségvetési előirányzata százalékosan kifejezve, mint annak a tárcának a költségvetése, ahol 3—4 milliót, vagy talán még ennél is kevesebb összeget tesz ki az egész költségvetési előirányzat. De 124 millió pengőnél már, amint mondottam, legyen az emelkedés százalékokban kifejezve akármilyen kicsi, összegben ez rendkívül nagy. Éppen ezért szót kell emelnem a nép által befizetett pénznek ilyen módon való elköltése ellen. Ahol igen fontos, igen szükséges, ott nincs pénz, nem tudják az egyes tárcák költségvetését emelni. Be kellene ezt látni a belügyi tárca költségvetésének Összeállításánál is és ha ezt belátnák itt is és egyéb tárcáknál is, akkor nem kellene esztendőről esztendőre a költségvetésben olyan többleteknek előállaniok, mint amilyenek előállnak ennél a költségvetésnél is. Akár a tegnap tárgyalt tárca költségvetésében, akár a ma tárgyalt belügyi tárca költségvetésében szigorú vizsgálat alá véve az emelkedést, olyan öszegekben történnek az ugrások, amelyek ha elmaradnának, kevésbbé kellene az adózó polgárokat megerőltetni, kevésbbé kellene az adóprést megszorítani, és ebben a súlyos és rettenetes gazdasági válságban, amelyben egyre