Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-307
Az országgyűlés képviselőházának 307. létére, az, ha az állami nyomtatványok elkészítésében segédkezett volna és ezzel az állam nyomtatvány -^kiadásait csökkentette volna. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem akartunk az iparnak konkurrenciát csinálni! — Györki Imre: Akkor miért csináltak kísérleti nyomdát 1 ?) E helyett ez a nyomda fürmedvényeket gyártott, még pedig olyanokat, amelyeiken sem a felelős szerző, sem a felelős kiadó megjelölve nem volt. Ha valami kis kócos nyomda ugyanígy adott volna ki röpiratot, azt hiszem, hogy az ügyész úrnak másnap rögtön lett volna azon a nyomdán kereskedni valója. (Esztergályos János: Az egész hivatalos apparátus mozgásba lett volna hozva! — Györki Imre: Ez egészen biztos!) Kiadtak egy röpiratot. a belügyminisztérium kísérleti nyomdájának megjelölésével: «Teendőink a gyermekbarátmozgalom ellenében.» (Rothenstein Mór: Ellenében?) Mit tartalmazott a belügyminisztériumi hivatalos kiadvány*? Hivatalosnak kell jeleznem, mert ha privát szorgalomból készült volna, akkor a szerikesztő és a kiadó megjelölésének okvetlenül rajta kellett volna lennie. (Rothenstein Mór: A belügyminiszter úrnak nem kell a törvényt megtartani 1 ? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Én adom ki 1 ? — Esztergályos János: A kísérleti nyomda! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Az nem én vagyok! — Györki Imre: Hát ki? — Kuna P. András közbeszól. — Györki Imre: András bácsi felel a belügyminisztériumban történtekérti — Kuna P. András: Én nem vagyok nyomdász, Rothenstein az! — Kabók Lajos: De mindenért vállalja a felelősséget, ami a belügyminisztériumban történik!) Ez a förmedvény először is állami pénzből (Esztergályos János: Közpénzből! — Kabók Lajos: Adóból!) készült, amelybén a munkásságnak. így a szociáldemokrata párthoz tartozó munkásságnak is benne van az adlója. Ez a közpénzen készült röpirat az egyik legális parlamenti párt ellen hirdet harcot, azt mondja, hogy «a szociáldemokrácia elleni küzdelem az ee-ész ország érdeke, az egész országnak ki kell tehát vennie a részét belőle». Rendiben van. Ha ezt akármelyik parlamenti vagy akármelyik parlamenten kívül álló párt "hirdeti, mondja és nyomtatványban kiadja: semmi kifogásom sem lehet ellene. Fair play. Mindenki mondhassa el azt, amit akar. Hogy azonban közpénzen adjanak ki ilyet, az ellen a legenyhébben szólva, tiltakoznunk kell. (Kabók Lajos: Ez csak Magyarországon lehet! — Györki Imre: S most majd Bethlen pohárköszöntőt mond Madridban a szocialista angol kormányra, megismétli az 1924-es esetet, ő lesz az első. aki pohárköszöntőt tart! — Kabók Lajos: Itthon meg hadjáratot indítanak! — Zaj. — Elnök csenget. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Kis különbség van! — Györki Imre: Annyi, mint az itteni miniszterelnök és az ottani miniszterelnök, az itteni belügyminiszter és az ottani belügyminiszter között ! Ugyanaz a különbség ! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nincs szerencsém őt ismerni, nem tudok összehasonlítást tenni! — Györki Imre: Be én ismerem mind a kettőt! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Én csök névleg ismerem! — Györki Imre: Én személy szerint is ismerem! — Simon Andris: Az egyiket bizonyos, hogy rosszul ismeri! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: A második pedig az, hogy ez a röpirat a belügyminisztérium nyomdájából ülése 1929 június 8-án, szombaton. 79 politikai harcot vezet egy szociális célú egyesület ellen ugyanakkor, amikor elismeri a röpiratban magában, hogy nem politizál az egyesület Harmadszor egy belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályokkal dolgozó, állandó ellenőrzés alatt álló egyesület ellen a hivatalos belügyminiszteri nyomdában készült röpirat adatik ki, amelynek, ha igazak volnának az állításai, akkor a hatóság már régen eljárt volna az egyesület ellen, ha pedig nem igazak, akkor nem lehet, hogy ennek a támadásnak kibocsátására lehetőséget adjanak. (Esztergályos János: Gálócsynak csinál a belügyminiszter úr konkurrenciát! Hogy nevezik ezt a konkurrenciát!) Elnök: Csendet kérek, Esztergályos képviselő úr! (Kabók Lajos: Szennykonkurrenciának! — Györki Imre: Megirigyelte Gálócsy dicsőségét a belügyminiszter úr!) Kéthly Anna: Azután ami a röpiratban igaz, azt büszkén vállalhatjuk, mert azt mondja, hogy (olvassa): «Mi a célja az egyesületnek? A gyermek testi és lelki segítése». Azt mondja (olvassa): «Nem akarják, hogy a szegény proletár gyermek a polgári osztály adományára szoruljon, mert ez megalázó». Azt mondja (olvassa): «Az ifjúság között nem politizál az egyesület». Azt mondja továbbá, idézve egy svéd szociológus mondását, hogy (olvassa): «Az európai társadalom legnagyob részében ^ a szegényeknek segítése azon a primitív babonán alapul, hogyha az ember a szegénynek nem ad, az az Isten haragját vonja maga után. A vagyonos emberek legtöbbje ennek a félelemnek hatása alatt szabadul meg fölös garasaitól, tehát az adomány öszszege attól függ, hogy ez az ösztönös félelem milyen fokú, vagy mennyire lehet felkelteni.» Azt mondja továbbá, hogy (olvassa): «Az egyesület túlhajtott szentimentalizmussal panaszolja azt, hogy a háború elvette a proletárgyermektől minden élőlény legdrágább emlékét, a gyermekkort». Azt mondja (olvassa): «Az egyesület azt tanítja, hogy nem elég, ha a béke iránti szeretet és az erőszaktól való irtózás felébred az emberben, a békéhez akarat^ és cselekvés kell és az új ember a legnagyobb értékének az emberi életet tekinti». Azt mondja (olvassa): «Az egyesület ad a tagjai számára nevelési, egészségi, házassági tanácsadást, jogvédelmet, továbbképzőt, szülői értekezletet, a gyermekeknek kirándulást, f vezetést, játék- és mesedélutánokat, pályaválasztási tanácsadót, fürdető és nyaraltatási akciót». Ami tehát igaz a röpiratban, azt mi egészen nyugodtan vállalni tudjuk, ellenben ami hazugság, azért neki kell a felelősséget vállalnia, elsősorban azért, amikor azt állítja, hogy (olvassa): «A szocialista szülők a legbrutálisabban rontják le otthon gyermekeik hitét, már 4—5 éves gyermekeiket felvilágosítják, hogy Istenben és a túlvilágban hinni szamárság, lecáfolják az iskola, nemzeti és keresztény szellemű tanítását, főleg pedig a hitoktatókat,» T. Képviselőház! Ha csak egyetlen egy eset előfordult volna az egyesületben, vagy az egyesülethez tartozó szülők körében, amely ezt igazolja, azt hiszem, a belügyminisztérium már talált volna éppen elegendő okot arra, hogy az egyesület ellen eljárjon. (Esztergályos János: Mennyibe kerül ez a rágalmazás az ország dolgozó népének? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Én úgy vagyok értesülve, hogy semmibe. Aki kinyomatta, kifizette.) De nem csupán velünk szemben hoz fel ilyen rágalmakat, azt mondja (olvas$a): «Amióta az egyházat az iskolából kitették, Franciaországban...
