Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

78 Az országgyűlés képviselőházának 30 sása meglehetős izgalomba kergette a kongreszszus közönségét. A hatósági kiküldött ezeknek az adatoknak felolvasását egész egyszerűen megtiltotta, és amikor az elnök azt mondotta, hogy hivatalos adatok felsorolása ellen neki kifogása nem lehet, akkor egész egyszerűen a kongresszus feloszlatásával fenyegetőzött. Inkább vállalta azt, hogy egy botrány legyen, mint azt, hogy a saját hibáját, a saját kritikátlanságát beismerje. T. Ház! Az is egészen furcsa és szerintem teljesen megengedhetetlen, hogy ezek a hatósági kiküldöttek teljes fegyveres felszerelésben foglalnak helyet az előadó asztalánál. Elvégre nem vagyunk megszállás alatt. (Kabók Lajos: Kár, hogy a pisztolyokat nem rakják ki az asztalra! — Esztergályos János: Ha egy külföldi idejön, nem győz csodálkozni!) Az a munkásközönség, amelynek végre-valahára egy gyűlést engedélyeznek, nem egy leigázott nép, amely megérdemli azt, hogy tisztára megszállásszerűleg fegyveres hatósági kiküldött teljes provokatív kiállással ott foglaljon helyet az asztalnál. Azt hiszem, ezekben a kérdésekben végre tisztázni kell a helyzetet. Tisztázni kell a hatósági kiküldött jogkörét és tisztázni kell azt, hogy joga van-e neki közvetlenül a szónoktól a szót megvonni, hogy joga van-e neki, akkor, amikor semmiféle rendzavarás nem fenyegeti, amikor a rendnek semmiféle felfordulásától tartani nem lehet, azokra az intézkedésekre ragadtatni magát, amelyek az utóbbi időkben egyre sűrűbben fenyegetik a gyűlések megtartóit. Ez, t. Képviselőház, vonatkozik a politikai gyűlésekre, vonakozik a szakmai csoportok gyűlésére, vonatkozik a munkásdalkörök, sportcsoportok gyűléseire és összejöveteleire s annál inkább vonatkozik az oktató és kulturális előadásokra. Az oktatás kérdésében már. ott tartunk, hogy a francia forradalom is indexen van, arról sem lehet oktató előadások keretén belül beszélni; az antialkoholizmusról szóló előadást is megcenzúrázzák, az eszperantó kérdésében kifogásolják azt a kis zöld csillagot, amelyet a polgárság igen nagy része hord; az eszperantó összejövetelek kérdésében ie a legridegebb álláspontra helyezkednek. Szórakoztató előadásainkat műsorbemutatási kényszerrel úgyszólván teljesen tönkreteszik; a versek cenzúrájánál a leglehetetlenebb, legellentmondóbb intézkedésekkel találkozunk, és miután már tíz-tizenkét hatóság ugyanannyi előadáson engedélyezett bizonyos verseket, valamelyiknek hirtelen eszébe jut és legközelebbre nem engedélyezi, vagy pedig Budapesten engedélyezik és Debrecenben nem, és így tovább. A legnagyobb bizonytalanságban van tehát egy-egy munkáshangverseny rendezője abban a tekintetben, hogy honnan vegyen műsort ezekre a munkáselőadásokra és hovatovább oda jutunk, hogy egyéni ízlés fogja eldönteni, hogy valamelyes vers előadható-e, tehát egyéni ízléstől fognak függni a szabadságjogok is. Ami azután a zenét illeti, Schuhmann «Két gránátosáénak betiltása még a mai napig is fennáll, azért, mert a Marseillaise-nek egy-két taktusa foglaltatik benne; a Reinitz-dalokat még ma sem szabad előadni, holott ezekben a békebeli Reinitz-dalokban még nagyítóüveggel sem lehet forradalmi lazítást felfedezni. Hozzájárul ehhez az is, hogy a rendőri díjak nagysága egyáltalán megakadályozza azt, hogy a munkásság maga folytathassa a saját maga önképzését, nemcsak a felnőtteknél, hanem gyermekeknél is. Egészen egyszerű gyermekelő7. ülése 1929 június 8-án, szombaton. adásoknál, meseelőadásoknál, ahol a gyermekeknek valamilyen egészen ártatlan gyermekmesét akarunk előadni, a rendőri díj rendesen oly magas, hogy mivel ezeket az előadásokat belépődíj nélkül rendezik, ezek megtartása úgyszólván teljesen lehetetlenné válik. De a legcifrább az, ami nemrégiben történt Szegeden, ahol száz pengő pénzbüntetésre ítélték egyik csoportunk vezetőjét azért, mert 10—15 vagy húsz gyermeket összehozott egy délután és meguzsonnáztatta őket. Tiltott gyűlés miatt ítélték el. (Rothenstein Mór: Nem röstellik ezt, t. miniszter úr? — Esztergályos János: Hat-nyolc éves gyermekeknél tiltott gyűlés! — Scitovszky Béla belügyminiszter: De nem tudom, hogy így volt-e! — Esztergályos János: Egészen biztos, ha mi mondjuk, miniszter úr, egészen biztos! Mérget lehet rá venni! — Derültség a jobboldalon. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Erre a képviselő úr mérget vehet, de én nem. — Esztergályos János: En nem veszek mérget. De nem abban az értelemben, mint ahogy a miniszter úr mondja. — Kuna P. András: Csak nem kockáztatja a bőrét! — Halljuk a szónokot, telik az idő!) Ha tehát a politikai gyűlésekkel szemben — valamennyire érthetően — azt az eljárást követik, amelyet az előbb elmondottam, akkor teljesen érthetetlen, hogy a munkásság önképzési törekvései elé a rendőri díjakkal, rendőri felügyelettel ilyen akadályokat gördítenek, hiszen elvégre a felsőházi tárgyaláson éppen az elmúlt napokban mondották, hogy oly mértékben kell a jogokat kiterjeszteni, amilyen mértékben a kulturális előrehaladás történik, ha tehát a dolgozók elől elzárják a kulturális előrejutás lehetőségét, a másik oldalon pedig ezt reklamálják rajtuk, akkor, szerintem, ez olyan kétarcú játék, amely előbbutóbb meg fogja magát bosszulni. Nem lehet erre a módszerre építeni egy ország jövendőjét, nem lehet az erőszaknak azt a szellemét, amely inkarnálódik a belügyminisztériumban, továbbra is fenntartani. Nem lehet ezt tovább így csinálni, mert ennek előbb-utóbb rossz vége lesz, ezt tehát semmiféle rendőri vagy egyéb intézkedésekkel fenntartani nem lehet. Ennyit a hatalomról; most pedig az anyagi segítségről kívánok szólni, amelyet a haladás ellen felhasználnak. Az előbb Rothenstein képviselőtársam beszélt a belügyminiszteri kísérleti nyomda ügyéről és megmondotta azt, hogy ez a kísérleti nyomda akkor, amikor még fennállott, mire használtatott fel és most miután megszüntették, a személyzetével milyen céljai vanmak a belügyminiszter úrnak. A belügyminisztériumnak nem sikerült hosszú esztendők anyagi áldozatával és egyéb . segítséggel a nyomdász szakszervezet munkáját megakadályozni. Most megfordítják a módszert és meg akarják fúrni ezt a szervezetet, még pedig ennek a kísérleti nyomdának és az ehhez hasonló alakulatoknak a segítségével. Mi elmondottuk úgy az előző költségvetéseknél, mint most is, a kísérleti nyomdával szemben való álláspontunkat és én most az egész komplexusból csak egyetlen egy példát akarok kiragadni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Erre tessék mérget venni, hogy ez igaz! — Esztergályos János Miért ajánlja a miniszter úr olyan szorgalmasan a mérget? —• Derültség. — Scitovszlky Béla belügyminiszter: Mert nekem kínálta! — Simon András: Hogy legyen fogyasztó is! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez mind falzum. Ez mind újság előttem!) Valami mentsége lehetett volna a belügyminisztérium kísérleti nyomdájának a maga