Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-307
Az országgyűlés képviselöházánalc 307. A közszabadságok kérdéséhez tartozik a | gyülekezési jogon kívül az egyesülési jog is. Olyan Jegyesületek alapszabályáról van szó; a melyek már régen, 30—50, sőt több év óta fennállónak; ezek az egyesületek küldöttközgyűlést tartanak; mondjuk olyan egyesület, amely minden ihárom évben tartja a küldöttközgyűlést. Viczián István t. képviselő úr is azok közé tartozott, akik kifogásolták, hogy csak minden három évben tartanak ilyen küldöttközgyűlést. (Viczián István: Nem is sok!) Kérdem Viczián t. képviselő urat, ha ezek az egyesületek közgyűlést tartanak és módosítják az alapszabályaikat, és amikor megint három év után újból tartanak közgyűlést, dacára annak, hogy mindjárt benyújtották az alapszabálymódosítást, mi az oka annak, hogy azok még mindig nincsenek elintézve, és három év után még mindig várják a minisztériumtól, hogy mi lesz ezekkel a benyújtott alapszabályokkal 1 ? (Zaj jobbfelöl.) Hát hogy fejlődhetik egy ilyen egyesület, ha alapszabályait a változott viszonyokhoz képest mem módosítj ai?-Még Viczián t képviselő úr sem fogja tagadni, — különösen a mostani időkben, mikor a viszonyok annyira váltósnak — hogy ezeket az alapszabályokat is a kornak megfelelően meg kell változtatni. De mit tegyen az az egyesület, ha a változott alapszabályainak a jóváhagyását vagy elintézését a minisztériumtól nem lehet megkapnia, hanem éveken át kell arra várni? (Viczián István: Azért nem hagyják jóvá, meri kevés közgyűlést tartanak! — Zaj a szélsöbololdalon es jobbfelöl. — Simon András: Nagy zaj a jobboldalon! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rothenstein Mór: Tartunk mi több gyűlést is, de nem minden gyűlés hivatott alapszabálymódosításokat eszközölni, hanem csak a küldöttközgyűlések hivatottak erre, ezeket pedig nem lehet minden évben tartani. (Viczián István: Miért nem? — Kabók Lajos: Képviselőválasztásokat sem lehet! — Kéthly Anna: Mert megemészti az egyesület vagyonát. Ezekben az egyesületekben nem három íróasztal van, hanem tagok vannak. — Viczián István: Mindegy. Minden évben kell egy gyűlést tartani. — Kabók Lajos: önnek mindegy t. képviselő úr, úgy látszik nem is ért hozzá, ha így beszél. Hogy lehet azt mondani, hogy mindegy. Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak, a szó Rothenstein Mór képviselő urat illeti. Rothenstein Mór: A közszabadságok kérdéséhez tartozik az, hogy a hatóságok például hogyan kezelik nálunk az utóbbi években a dalárdákat. A dalárdák, nem tudom, meddig szabadon tudták kifejteni működésüket, azt énekelték, ami nekik jól esett. A belügyminisztérium azután, nem tudom, közbiztonsági szempontból egyszerre jónak találta kiadni azt a rendelkezést, hogy a dalárdáknak be kell mutatniok a hatóságoknak, hogy milyen dalokat énekelnek. (Maróthy László: Talán az internacionálét énekelték sokan? — Kabók Lajos: Ez olyan nagy baj, hogy Összedől az ország?) Az internacionálé dalról helytelenül tudják az urak és a minisztérium is, hogy milyen ez a dal. Az internacionálé dal előbb élt, mint a bolsevikiek. Az internacionálé dal nem a bolsevikieké, ezt a dalt azelőtt békeidőben, mielőtt még Oroszországból jött a kommunizmus, minden szocialista munkásszervezet énekelte. (Zaj jobbfelöl.) A bolsevikiek sajátították ki, de nem az ő daluk volt. (Maróthy László : Üj nótát kell csinálni. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Viczián István: Az a baj, hogy egy nótát fújKÉPVISELOHÁZI NAPLÓ. XXII. ülése 1929 június 8-án, szombaton. 75 nak! — Kabók Lajos: Mindenesetre nem azt, amit maguk akarnak!) Rothenstein Mór: Az önök összejöveteleiről pedig azt lehetne mondani, hogy majdnem ugyanúgy van ott is. önöknél is olyanok énekelik a Himnuszt, akik csak visszaélnek azzal. Hiszen azzal, hogy a Himnuszt éneklik, még nincsen bebizonyítva, hogy jó magyar hazafiak, mert láttuk már, hogy éneklik a Himnuszt azok, akik a legnagyobb botrányokat és atrocitásokat, a legbrutálisabb dolgokat követték el ezen, nem habozom kijelenteni, nemes dal (Helyeslés a középen.) hangjai mellett. Most ha előfordul az, hogy valahol mulatságot rendeznek, akkor, ha dalárda működik ott közre, a rendőrségnek be kell mutatni, hogy milyen dalokat énekelnek. A rendőrségre van bízva, hogy ezt vagy azt szabad-e, a másikat nem szabad. (Kabók Lajos: A rendőrségnek van külön énekszakértője! — Zaj a szélsöbololdalon.) Es ha megtörténik az, hogy valamely ilyen estén nagy sikerrel énekelnek, és azt kívánják ott, hogy még egy dalt énekeljenek el, akkor ezt nem lehet, nem szabad, mert az nincs előre bejelentve és ha a kiküldött rendőrtisztviselőhöz a rendező odamegy és kéri, hogy engedje meg, hogy ezt a dalt is elénekeljék, azt mondja: kérem, nem tehetem meg, mert nincs, nem volt bejelentve. Csak nem valók a XX. századba ezek az intézkedések, amelyek ilyen csodabogarakat hoznak létre? Ez ellen kell, hogy az ember felszólaljon, sőt kell, hogy felháborodjék. A belügyminiszter úrnak nincsen semmi oka arra, hogy türelmetlen legyen, vagy felháborodjék akkor, amikor az, ő tárcájáról lévén szó, éles bírálatot mondunk, mert azt láttuk, hogy hiába beszélünk, minden költségvetés alkalmával ugyanazokat a sérelmeket, ugyanazokat a kifogásokat emeljük, és alig-alig haladunk valamivel is előbbre. Egy további kifogásom a belügyminiszteri tárcánál az, hogy — amint itt a kimutatásból és később az indokolásból látom s amiről már szó volt — a belügyminiszter úr a kísérleti nyomdát és a nemzeti munkavédelmi hivatalt a jövő év költségvetésére nézve átszervezi, és ezért van az, hogy a kísérleti nyomda bevételeinek tételénél a múlt évben szerepelt 50.000 pengő az 1929/30. évi előirányzatból hiányzik. Itt azután az indokolásban a miniszter úr azt mondja (olvassa): «Megszűntettem továbbá a nemzeti munkavédelmi hivatalnál az ügykörök összevonása révén 46 előadó, 24 segédtisztviselő és 68 munkás állását.» Nem tudom, helyes-e felfogásom, ha azt mondom, hogy a belügyminiszter úr, amikor erre elhatározta magát, gondolt arra is, hogy ezt a 68 munkást valahol máshol elhelyezze a szerint a minta szerint, ahogy azt a pénzügyminiszter úr volt szíves tenni, amikor a forgalmiadóellenőröket a Társadalombiztosító Intézetnél helyezte el. Es talán azért kellett történnie annak, ami a nyomdaiparban megtörtént, hogy egy nqomda, amely közel áll a kormányhoz, minden előzmény nélkül egy szombaton 70 személyt, akik ellen semmi panasz nem volt, azonnal elbocsátott azzal, hogy felmondási időt, szabadságidőt, mindent megfizetett, — drága mulatság ez, igen t. Viczián képviselő úr, olyan időben, amikor takarékoskodni kellene. (Viczián István: Miért nekem mondja?!) és még az igazgatót is, akinek egy évi felmondási ideje volt, rögtön elbocsátotta, (Viczián István: Miért nekem mondja?! — Kabók Lajos: ön akar takarékoskodni!) hogy a kísérleti nyomda személyzetét ebben a nyomdában helyezzék el. Elküldték a szervezett munkásokat és szer11
