Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-307
56 Az országgyűlés képviselőházának $K jelentéseiben még radikálisabb volt. Ö^ 5-^6 évre kontemplálta annak a státusnak elérését, amelyet ő megfelelőnek tart teherviselőképességünkhöz képest, én 15 évet tűztem ki erre. A miniszter úr körülbelül egy negyed részét akarja betölteni a megüresedett állásoknak, én megelégszem felének megtakarításával. Mindenesetre öröm tölt el, ha ebben az irányban a kormány felelős tényezője radikálisabb állást foglal el, mint csekélységem. Wekerle miniszter úr álláspontjával nem áll ellentétben, sőt nagyon; szükséges hozzá az egyszerűsítés. Ezen a téren ~ nem kell felfedezéseket tennem, hiszen a képviselő urak a hivatalok munkájáról alaposan 1 tájékozva vannak. Én megengedem, hogy vannak olyan csendesebb hivatali berkek, amelyek azt a benyomást teszik az emberre, hogy a munkaerő talán nincs teljesen kihasználva, de általában túlterheltséggel találkozunk a hivatalokban. Nemcsak kormányhivatalokban, de különösen a megyei törvényhatósági és községi igazgatásban. •Méltóztassanak megengedni, hogy erre nézve statisztikai adatokat hozzak fel. Még azt akarom megjegyezni, hogy a túlterheltségnek természetesen következményei vannak: vagy hátralékkal dolgozik a hivatal, anii^ a közérdek és a magánérdek súlyos rovására esik, vagy pedig állandóan a felületes tömegmunkának hátrányaival találkozunk és azt vagyunk kénytelenek elviselni A statisztikai adatokat, — nem sok lesz — -amelyeket fel fogok olvasni, nem szemeltem ki, ezek nem krassz esetek, nem szélsőséges esetek. Vettem az ország központjában lévő Pest megyét, a Dunántúlról Veszprém megyét^ és a Tiszamentén Szolnok megyét. Innen kértem adatokat. Lehet, hogy vannak ennél szélső- ségesebb adatok is, de én azt hiszem, hogy ezek az országos átlagnak meg fognak felelni. Szolnok megye alispáni ügyforgalma 1924—28-ig, tehát amikor semmi rendkívüli esemény nem indokolta, felemelkedett a közigazgatásnál 16%-ra, a kihágásnál 31%-ra. Veszprém megyében a közigazgatási ügyek 21%-kai, a kihágási ügyek 31%-kai emelkedtek, Pest megyében a közigazgatási ügyek 34%-kai, a kihágási ügyek 37%-kai emelkedtek. A tiszai alsó járásban a közigazgatási ügyek 29%-kai, a kihágási ügyek 43%-kai, a veszprémi járásban a közigazgatási ügyek 30%-kai, a kihágási ügyek 19%-kai emelkedtek; a kalocsai járásban a közigazgatási ügyek 36%-kai, a kihágási ügyek 11%-kai, a monori járásban a közigazgatási ügyek 50%-kai és a budapesti központi járásban 48%-kal emelkedtek. Egyes községekben, mint például Kúnszentmártonban 32%, Várpalotán 35%, a kertai körjegyzőségben 34%, Monoron 42%, Szikösd községben 47% az emelkedés a közigazgatási ügyforgalomban. Az utolsó öt év adatai alapján tehát semmi reményünk nincs arra, hogy ez az emelkedés a folyó évvel megáll, hanem ez valószínűleg ugyanilyen arányban fog növekedni. Mit csináljunk tehát? Vagy újabb létszámemeléshez kell fordulni, vagy elnézzük, hogy a hivatalok esődbe menjenek, vagy hozzá kell nyúlni az egyszerűsítéshez. Az egyszerűsítést illetőleg sem állok elő forradalmi ideákkal. Egy sokszor óhajtott intézkedését kérem a kormánynak, az pedig^ nem más, mint az 1901 : XX. te. 31. §-ának széles mederben való végrehajtása. Ha méltóztatnak megengedni, felolvasom ezt a szakaszt (olvassa): «Utasíttatik a minisztérium, hogy mindazokat az általános és állandó jellegű rendeleteket (szabályzatokat), amelyek az általános közigazgatási hatóságok (vármegyei, 7. ülése 1929 június 8-án, szombaton. városi és községi közegek) közreműködését teszik szükségessé, a közigazgatási eljárás egyszerűsítése szempontjából átvizsgálja, megfelelően módosítsa és a fennmaradó, valamint a módosított rendeleteket szakonként gyűjteménybe foglalva kiadja. Hasonló rendeletek a jövőre a belügyminisztérium hozzájárulásával bocsáthatók ki.» Rövid és világos a törvényszakasz szövege, de ebből kiragadom azt az egy szót, hogy «fennmaradó». Ez azt jelenti, hogy nem kell az öszszes fennálló rendeleteket kodifikálni. Nevezetesen, amelyek nyilvánvalólag elavultak, vagy feleslegesekké váltak, azokat hagyjuk el; de az az indítványom, hogy hagyjuk el és mellőzzük azoknak végrehajtását is, amelyeknek a végrehajtás, a ráfordított energia és a közönség vexatúrája nem áll arányban azzal a haszonnal, amelyet annak a végrehajtás eredményez. (Helyeslés.) Azt mondja továbbá a szakasz, hogy hasonló rendeletek a jövőre a belügyminiszitéríum hozzájárulásával bocsáthatók ki. Én tanulmányoztam a törvény indoklását, — köaeleblbi indokát a törvényhozásnak nem sikerült kiolvasnom — de véleményem szerint ez nem jelenthet mást, mint hogy a belügyminiszter lévén felelős a belügyi igazgatásért, ő hozzá kell fordulni, amikor a már megrakott szénásszekérre egy új villa szénát akarunk rárakni. Nevezetesen abelügyminiszternek kell számolni a végrehajtó hivatalok teherbíró képességével. (Ú_ay van! Ügy van!) Amikor öt év alatt egyes hivatalok és hatóságok munkája 40—50%-kai emelkedik, akikor azt hiszem, végére értünk ennek a már rakott szénásszekér . további megraikásának. Ott vagy egyszerűbbé kell tenni a rakodást vagy másik szénásszekeret kell állítani a meglévő mellé, amelyet nemcsak, (hogy nem bír meg teherviselőiképességünk, hanem itt a közvélemény legerősebb antipatiá jávai és ellenzésével talállkoznánlk. Menjünk tehát netki az egyszerűsítésnek és kevesbítsük azokat az alkalmakat, amikor a hatóság, különösen írásosan, beavatkozni kényszerül. Azokban az esetekben pedig, amikor ez nem mellőzhető, egyszerűsítsüjk úgy a fogalmazói, mint a kezelői személyzet munkáját. Koncedálom, hogy ezt nem lehet napok vagy hetek alatt elvégezni, de bizottságokkal, amelyek kormány zati áganként, miniszriumokként hetenkint egy ülést tartanának — természetesen nem kizárólag bürolkratákkal, hanem elsősorban a közigazgatási alanyok képviselőinek bevonásával — egy év alatt nagyon messzire haladhatnánk és ez nem olyan nagy idő, amelyet beláthatatlan terminusnak kellene venni. : : ! ')'•• !, • Ezeknek az egyszerűsítési törekvéseknek egyetlen komoly ellenvetése van, a tisztviselőosztály szociális kérdése, ezzel kapcsolatban a szukkreszoencia, a fiatalság elhelyezése. Nem aikarom kisebbíteni ennek a kérdésnek jelentőségét, mégis meg kell jegyeznem, hogy ennek fontossága elmarad annak fontossága mellett és az ahhoz fűződő érdekek mellett, hogy bürokráciánkat egyszerűsítsük és annak költségeit leszállítsuk, ezzel kapcsolatosan a tisztviselők jobb dotációjáról és teljes függetlenségéről gondoskodjunk. Nem vagyok hajlandó tehát ezt a kérdést szociális szempontból kezelni, de ha mégis abból a szempontból kezeljük, erre azt válaszolom: tagadom, hogy a középosztály elbürokratizálódása ennielk a társadalmi osztálynak előnyére vált vnlna a múltban, vagy előnyére válnék a jövőben. Én a magyar intelligens középosztályt dekadenciáiban látom,