Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. aminek legfőbb oka az, bogy a helyett, hogy termelési pályákon igyekezett volna már an­nakidején erőselbb pozíciót szerezni, tradícióit, hajlamait, talán egy kissé keleti kényelemsze­retetét követve (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) bevonult a kormány által szélesre nyitott ka­muikon a bürokrácia falai közé. Ebből haszna nem lett sem ennek a társadiaimi osztálynak, sem az országnak. A magyar középosztályt, amely a magyar nép minden rétegéből rekrutálódik, olyannak látom, amely a magyar fajnak minden hibáját, de minden erényét is magában hordozza. Egy percig sem tudok abba belenyugodni, hogy az a társadalmi osztály, amely hosszú és nehéz időkön át elimerésreméltó módon vezető szere­pet tudott gyakorolni ebben az országban, ne tudna máskép prosperálni mint úgy, hogy be­ássa magát a bürokrácia védőállásaiba. Meg­van ebben a társadalmi osztályban minden ké­pesség és tehetség arra, hogy az élet szabad versenyében érvényesüljön, csak kikényszerít­sék belőle. Arra kérem a belügyminiszter urat, hogy szűkítse a bürokrácia kapuit és ezzel állítson fel kényszert arra, hogy ennek a középosztály­nak fiatalsága a mainál nagyobb mérvben he­lyezkedjék el a termelő pályán. Hol van az a termelő pálya, amelyen el tud helyezkedni? Erre szintén egy kérdéssel válaszolok a t. kép­viselő uraknak, hát a közhivatalokban könnyű az elhelyezkedés, a lateiner pályákon könnyű az elhelyezkedés? Ha már nehezen helyezkedhe­tünk el, helyezkedjünk el a termelő pályákon is. Ha mi olyan nívós kitartással, olyan odaadás­sal ostromoljuk a termelő pályákat, meg va­gyok győződve arról, hogy ott is tudunk pozí­ciót szerezni. Ez a társadalmi osztály szen­vedni és tűrni megtanult. Tanítsuk meg küz­deni is. Ha küzdeni fog azért, hogy érvénye­süljön, és ábrándjaiban nemcsak az foglal he­lyet, hogy egy magasabb fizetési osztályba hogy tornássza fel magát, vagy hogyan, mi­lyen címen és módon érjen el valami csekély­értékű kis fizetési pótlékot, hanem beveti magát az élet szabad versenyébe, akkor megengedem, hogy súlyos nehézségekkel fog találkozni, külö­nösen kezdetben, de meggyőződésem szerint előre fog haladni és saját előrehaladásával együtt a nemzet előrehaladását is fogja szol­gálni. A kormány iránti bizalomból a költségve­tést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Képviselőház! Előt­tem szóló igen t. képviselőtársam felszólalásá­nak nyomdokait nem követhetem, nem követ­hetem különösen ott, beszédének utolsó részé­nél, ahol kijelentette, hogy a kormánnyal szem­ben bizalommal viseltetik és a költségvetést el­fogadja. En ellenkező állásponton vagyok, és minthogy a kormánnyal, ezzel a kormányzati rendszerrel, a belügyminiszter úr politikájával szemben bizalommal nem viseltetem, ezért a költségvetést nem fogadom el. Súlyos lelkiismereti kérdéssé kell tenni ennek a költségvetésnek elfogadását, vagy el nem fogadását, t. Képviselőház, mert az egész kormányzati politikában a belügyi tárca az, amely elsősorban visszatükrözi a magyar köz­állapotokat. A belügyi költségvetési tárca az, amely világosan állítja elénk azt a képet, váj­jon a belügyminiszter úr a belpolitikábani oiyan irányt követ-e, amely megfelel ennek ülése 19.29 június 8-án, szombaion. 57 az országnak kül- és belpolitikai szempontból. Ez a költségvetés világosan, félremagyarázhat ­lanul tárja elénk a feleletet is erre a kérdésre. (Zaj balfelől.) Az urakat nagyon kérem, szí­veskedjenek csendesebben társalogni. Ha felte­szem a kérdést, vájjon- a belügyminiszter úr politikája miegfelel-e külpolitikai szempontból és megfelel-e a külpolitikával kapcsolatos egyéb fontos és nagyhorderejű kérdéseknek, akkor erre a válasz csak az lehet, hogy nem. Amióta a belügyminiszter úr a miniszteri székben ül, mi állandóan magasabb szempon­toktól indíttatva követeltük és kértük ebben a Házban a belügyminiszter urat, hogy iparkod­jék a közszabadságokat teljes mértékben helyreállítani, mert e nélkül nincs meg a lehe­tőség azoknak a nagy és valamennyiünk lel­kéből jövő kívánságoknak teljesülésére, amely kívánságok most a magyar politika homlok­terében vannak. A belügyminiszter úr abban az időben, amikor elfoglalta a miniszteri széket, kijelen­téseket tett, programmot adott, amely pro­gramúiból a hiszékenyek következtetni mertek és voltak nagyon sokan, akik azt momdották : na végre, most a belügyminiszteri széket olyan ember foglalja el, akinek érzéke van a demo­kratikus felfogás iránt, (Rassay Károly: Ki volt az a rövidlátó?) — találkoztak a túlsó ol­dalon — és akik azt mondották: végre egy bel­ügyminiszter, aki a magyar belpolitikában a közszabadságok megváltója lesz. Néhány esz­tendeje* már annak, hogy az igen t. (belügymi­niszter úr ott ül abban a piros bársonyszék­ben és azt kell látnunk, hogy a múlthoz*, a régi rendszerhez képest abszolúte semmi sem változott. Csak egy változott, az, hogy a bel­ügyminiszter úr, akár csak pénzügyminiszter úr kollégája, a jelszavakkal gyönyörűen tud zsonglőrösködni. (Scitovszky Béla belügymi. niszter: Még mindig nem úgy, mint a másik oldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Hiszem tisz­tes foglalkozás a zsonglőrösködés. Mondom, csak a jelszavak csoportosításában történt változás. Ha figyelemmel kísérjük az igen t. belügyminiszter úrnak < különböző helyeken tett felszólalásait és kijelentéseit és párhuza­mot vonunk a gyakorlati életben jelentkező eseményekkel, akkor ebben az esetben is azt kell mondanunk, hogy a tettek messze elhaj­lanak a szavaktól. (Éri Márton: Tapasztaljuk!) Lehetséges, hogy a túlsó oldalon egyik köz­beszóló képviselőtársam kétségbe vonja ezt az állításomat. (Éri Márton: Én csak azt mondom, hogy tapasztaljuk!) Ugyanakkor, amikor az igen t. belügyminiszter úr feláll a szomszéd Házban és a következő kijelentést teszi: «Szu­rony okkal nem lehet társadalmat fenntartani!» (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ügy van!) akkor azt kell megállapítanom erről a helyről, hogy az egész kormányzati rendszer^ elbizako­dottsága ési merészsége az ország népével szem­ben a szuronyokon nyugszik. (Zajos ellenmon­dások a jobboldalon. — Éri Márton: Ez is me­rész kijelentés! — Györki Imre: A tényeknek megfelelő kijelentés! — Éri Márton: Megfelelő? Hol vannak a szuronyok? Bár volnának szuro­nyok! — Rassay Károly: A választásoknál vannak! — Gr. Hunyady Ferenc: Speciel^ tu­dom, Ihogy Éri képviselőtársam választásánál voltak! — Éri Márton: Nálunk szuronyok? Bo­csánatot kérek! — Györki Imre: Máskép nem választották volna meg! — Rassay Károly: Hívjon meg- egy beszámolóra, mint ahogyan Simon András meghívott engem! — Éri Már­ton: Kérem alássan! — Zaj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom