Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-307
Az országgyűlés képviselőházának 307. aminek legfőbb oka az, bogy a helyett, hogy termelési pályákon igyekezett volna már annakidején erőselbb pozíciót szerezni, tradícióit, hajlamait, talán egy kissé keleti kényelemszeretetét követve (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) bevonult a kormány által szélesre nyitott kamuikon a bürokrácia falai közé. Ebből haszna nem lett sem ennek a társadiaimi osztálynak, sem az országnak. A magyar középosztályt, amely a magyar nép minden rétegéből rekrutálódik, olyannak látom, amely a magyar fajnak minden hibáját, de minden erényét is magában hordozza. Egy percig sem tudok abba belenyugodni, hogy az a társadalmi osztály, amely hosszú és nehéz időkön át elimerésreméltó módon vezető szerepet tudott gyakorolni ebben az országban, ne tudna máskép prosperálni mint úgy, hogy beássa magát a bürokrácia védőállásaiba. Megvan ebben a társadalmi osztályban minden képesség és tehetség arra, hogy az élet szabad versenyében érvényesüljön, csak kikényszerítsék belőle. Arra kérem a belügyminiszter urat, hogy szűkítse a bürokrácia kapuit és ezzel állítson fel kényszert arra, hogy ennek a középosztálynak fiatalsága a mainál nagyobb mérvben helyezkedjék el a termelő pályán. Hol van az a termelő pálya, amelyen el tud helyezkedni? Erre szintén egy kérdéssel válaszolok a t. képviselő uraknak, hát a közhivatalokban könnyű az elhelyezkedés, a lateiner pályákon könnyű az elhelyezkedés? Ha már nehezen helyezkedhetünk el, helyezkedjünk el a termelő pályákon is. Ha mi olyan nívós kitartással, olyan odaadással ostromoljuk a termelő pályákat, meg vagyok győződve arról, hogy ott is tudunk pozíciót szerezni. Ez a társadalmi osztály szenvedni és tűrni megtanult. Tanítsuk meg küzdeni is. Ha küzdeni fog azért, hogy érvényesüljön, és ábrándjaiban nemcsak az foglal helyet, hogy egy magasabb fizetési osztályba hogy tornássza fel magát, vagy hogyan, milyen címen és módon érjen el valami csekélyértékű kis fizetési pótlékot, hanem beveti magát az élet szabad versenyébe, akkor megengedem, hogy súlyos nehézségekkel fog találkozni, különösen kezdetben, de meggyőződésem szerint előre fog haladni és saját előrehaladásával együtt a nemzet előrehaladását is fogja szolgálni. A kormány iránti bizalomból a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Képviselőház! Előttem szóló igen t. képviselőtársam felszólalásának nyomdokait nem követhetem, nem követhetem különösen ott, beszédének utolsó részénél, ahol kijelentette, hogy a kormánnyal szemben bizalommal viseltetik és a költségvetést elfogadja. En ellenkező állásponton vagyok, és minthogy a kormánnyal, ezzel a kormányzati rendszerrel, a belügyminiszter úr politikájával szemben bizalommal nem viseltetem, ezért a költségvetést nem fogadom el. Súlyos lelkiismereti kérdéssé kell tenni ennek a költségvetésnek elfogadását, vagy el nem fogadását, t. Képviselőház, mert az egész kormányzati politikában a belügyi tárca az, amely elsősorban visszatükrözi a magyar közállapotokat. A belügyi költségvetési tárca az, amely világosan állítja elénk azt a képet, vájjon a belügyminiszter úr a belpolitikábani oiyan irányt követ-e, amely megfelel ennek ülése 19.29 június 8-án, szombaion. 57 az országnak kül- és belpolitikai szempontból. Ez a költségvetés világosan, félremagyarázhat lanul tárja elénk a feleletet is erre a kérdésre. (Zaj balfelől.) Az urakat nagyon kérem, szíveskedjenek csendesebben társalogni. Ha felteszem a kérdést, vájjon- a belügyminiszter úr politikája miegfelel-e külpolitikai szempontból és megfelel-e a külpolitikával kapcsolatos egyéb fontos és nagyhorderejű kérdéseknek, akkor erre a válasz csak az lehet, hogy nem. Amióta a belügyminiszter úr a miniszteri székben ül, mi állandóan magasabb szempontoktól indíttatva követeltük és kértük ebben a Házban a belügyminiszter urat, hogy iparkodjék a közszabadságokat teljes mértékben helyreállítani, mert e nélkül nincs meg a lehetőség azoknak a nagy és valamennyiünk lelkéből jövő kívánságoknak teljesülésére, amely kívánságok most a magyar politika homlokterében vannak. A belügyminiszter úr abban az időben, amikor elfoglalta a miniszteri széket, kijelentéseket tett, programmot adott, amely programúiból a hiszékenyek következtetni mertek és voltak nagyon sokan, akik azt momdották : na végre, most a belügyminiszteri széket olyan ember foglalja el, akinek érzéke van a demokratikus felfogás iránt, (Rassay Károly: Ki volt az a rövidlátó?) — találkoztak a túlsó oldalon — és akik azt mondották: végre egy belügyminiszter, aki a magyar belpolitikában a közszabadságok megváltója lesz. Néhány esztendeje* már annak, hogy az igen t. (belügyminiszter úr ott ül abban a piros bársonyszékben és azt kell látnunk, hogy a múlthoz*, a régi rendszerhez képest abszolúte semmi sem változott. Csak egy változott, az, hogy a belügyminiszter úr, akár csak pénzügyminiszter úr kollégája, a jelszavakkal gyönyörűen tud zsonglőrösködni. (Scitovszky Béla belügymi. niszter: Még mindig nem úgy, mint a másik oldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Hiszem tisztes foglalkozás a zsonglőrösködés. Mondom, csak a jelszavak csoportosításában történt változás. Ha figyelemmel kísérjük az igen t. belügyminiszter úrnak < különböző helyeken tett felszólalásait és kijelentéseit és párhuzamot vonunk a gyakorlati életben jelentkező eseményekkel, akkor ebben az esetben is azt kell mondanunk, hogy a tettek messze elhajlanak a szavaktól. (Éri Márton: Tapasztaljuk!) Lehetséges, hogy a túlsó oldalon egyik közbeszóló képviselőtársam kétségbe vonja ezt az állításomat. (Éri Márton: Én csak azt mondom, hogy tapasztaljuk!) Ugyanakkor, amikor az igen t. belügyminiszter úr feláll a szomszéd Házban és a következő kijelentést teszi: «Szurony okkal nem lehet társadalmat fenntartani!» (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ügy van!) akkor azt kell megállapítanom erről a helyről, hogy az egész kormányzati rendszer^ elbizakodottsága ési merészsége az ország népével szemben a szuronyokon nyugszik. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Éri Márton: Ez is merész kijelentés! — Györki Imre: A tényeknek megfelelő kijelentés! — Éri Márton: Megfelelő? Hol vannak a szuronyok? Bár volnának szuronyok! — Rassay Károly: A választásoknál vannak! — Gr. Hunyady Ferenc: Speciel^ tudom, Ihogy Éri képviselőtársam választásánál voltak! — Éri Márton: Nálunk szuronyok? Bocsánatot kérek! — Györki Imre: Máskép nem választották volna meg! — Rassay Károly: Hívjon meg- egy beszámolóra, mint ahogyan Simon András meghívott engem! — Éri Márton: Kérem alássan! — Zaj.)
