Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

44 Az országgyűlés képviselőházának 307. ülése 1929 június 8-án, szombaton. tisztikai adatokat bocsátok a t. Ház rendelkezésére abban az irányban, hogy mennyivel többe kerülne ma a személyi igazgatás az egye« községekben és hogy az egyes községek községi igazgatása hány száz százalékkal emészt fel többet, mint régen; természetszerűleg ugyanolyan nagyságú és lélekszámú községekre kell alkalmaznom személyi adataimat. Mielőtt azonban erről a kérdésről beszélnék, legelsősorban is meg kell állapítanom azt, hogy miért bír ez a kérdés olyan súlyos fontossággal, sokkal súlyosabb fontossággal, mint a békebeli Magyarországon. Azért, mert ma már nemcsak ellenzéki oldalról, hanem ierenis tegnap láttuk, hogy a honvédelmi miniszteri székből is egy komoly közgazdasági, nem pesszimizmusnak, hanem meggondolásnak álláspontját képviselték, holott eddig esztendőkön keresztül azt tapasztaltuk, hogy a miniszteri bársonyszékek rózsaszínűvé tették a miniszter urak szemüvegét. Hallottuk a pénzügyminiszter urat és hallottuk a gazdasági miniszter urat s ezzel szemben tegnap már a honvédelmi miniszter úr őszintén és becsületesen terepszemlét tartott az egész magyar gazdasági hadszíntéren és ennek a terepszemlének eredménye az lett, hogy végigmenve a magyar gazdasági élet ágazatain, kezdve a kisemberen, felmenve egészen a nagybirtokosig, maga a miniszter úr is bevallotta azt és bejelentette a Képviselőháznak, hogy a mai gazdasági helyzetben a közterhek olyanok, hogy ezeket a közterheket tovább fokozni nem lehet. Nem lehet pedig azért, — ezt már nem a miniszter úr mondotta, de én vagyok kénytelen megjegyezni — mert, sajnos, az ország gazdasági helyzete leginkább abban nyeri a maga szomorú bizonyságát, hogy ma már nemcsak a városi kisiparosnak és a városi kiskereskedőnek, nemcsak a falusi kisiparosnak és a falusi kiskereskedőnek, hanem annak a gazdaembernek is, ha adóját le akarja fizetni, be kell mennie a községi takarékpénztárba és a községi takarékpénztártól kell a kölcsönt felvenni. (Pakots József: Súlyos kamattal!) Ha ez a helyzet, akkor lehetetlenség, hogy ne érdekeljen minket az, hogy a 919,000.000-s állami közterheken kívül, a költségvetésben foglalt közterheken kívül miként terheli meg a községi igazgatás is a községek lakosait, mert nem mehetünk el szó nélkül a mellett a helyzet mellett, hogy nem igaz az, hogy Magyarországnak lakossága közterhekben csak 919,000.000 ; nengőt fizet, — annyit, amennyi a költségvetésben foglaltatik — hanem igenis meg kell állapítanunk, hogy azonkívül a statisztikusoknak és pénzügyi szakértőknek tanúsága szerint Magyarország lakosai községi és egyéb közterhekben még körülbelül 500,000.000 pengőt fizet. Hogy ez miként jön ki? Méltóztassanak megengedni, hogy én itt komoly statisztikai számításokat^ ismertessek, amelyeket nem is én magam végeztem, hanem az Országos Mezőgazdasági Kamara, amely évi jelentésében előadja a községi terhekre Vonatkozó észrevételeit. En ebben a jelentésben a következő, rám nézve súlyosan megdöbbentő, valószínűleg a belügyi kormányzatot is meggondolásra késztető adatokat találtam. Egy 1046 lakosú község háztartása a békében 197%-kai volt kevesebb, mint ma, az egész költségvetése 1928-ban 153%-kai volt több, mint 1914-ben. (Pakots József: Hallatlan!) Egy 1350 lakosú község igazgatási költsége 1927-ben 211%-kal volt több, mint 1914-ben; az egész költségvetése 1927-ben 183%-kai volt több, mint 1914-ben. Egy 1614 lakosú községnek 1928-ban 340%-kai volt több az igazgatási költsége, — méltóztatik megérteni? az igazgatási költsége! — mint 1914-ben; az egész költségvetés 457%-kai volt több, mint 1914-ben. Egy további 2305 lakosú község igazgatási költsége 267%-kai volt több, mint a békében; az egész költségvetése 466%-kai volt több, tehát a dologi és a személyi kiadás összesen 500%-kai több egy községnél, amelynek lélekszáma 2305. Egy 3833 lakosú községnek az igazgatás költsége 243%-kai több, mint a békében; az egész költségvetése 340%-kai több, mint a békében. Végül egy 5851 lakosú községnek, — azért vettem fel ezeket a különféle számokat, hogy méltóztassanak látni a helyzetet a kisközségtől a nagyközségig — 304%-kai több az igazgatási költsége; az egész költségvetése pedig 304%-kal, tehát ugyananynyival több. T. Képviselőház! Megdöbbentőek ezek a számok; megdöbbentőek azért, mert ha méltóztatnak azt tapasztalni, hogy a községeknek igazgatási költsége és a községek egész kölségveése ilyen szédületesen megnövekedett, abban az esetben tudnunk kell azt, hogy ezeket a pénzeket ezeknek a községeknek valahonnan elő kell teremteniök. Ezt máshonnan természetszerűleg nem teremthetik elő, mint a saját polgáraik zsebéből, akik már különben is meg vannak súlyosan terhelve állami adókkal. Amikor én aziránt érdeklődtem a községeknél, miként lehetséges az, hogy ilyen súlyos terhek vannak, hogyan emelkedett 400%-kal, 2—300%-kal az igazgatási költség, akkor ők legelsősorban egy példával fordultak hozzám. Elmondották példának okáért egy rendezett tanácsú városban, hogy az állami feladatok nagyrészét és egy tekintélyes részét ők átvették, többek között például a rendőrségnél, ahol az egyik rendezett tanácsú város 45.000 pengő évi rendőrségi hozzájárulást fizet, és ennek a 45.000 pengős rendőrségi hozzájárulásnak ellenére, amikor az őrszobákba bevezették a telefont, akkor ezt a külön telefonköltséget ismét a községnek kellett megfizetnie. Amikor a választói névjegyzéket el kellett készíteni, akkor a választói névjegyzékhez szükséges Összes nyomtatványokat a községtől kérte a rendőrség, az a rendőrség, amelynek kiadásaihoz 45.000 pengővel járul hozzá a község és azonkívül még a rendőrségi alkalmazottak részére a választói névjegyzék elkészítéséért külön 1500 pengő honoráriumot kellett a községnek fizetnie. Amikor tejrazziára kell kivezényelni a rendőröket akkor a rendőrség a községektől külön napidíjak megfizetését kéri azoknak a rendőröknek részére, akik a tejrazzián résztvesznek. Ezeknek a községeknek az az álláspontjuk, hogyha az állam részére rendőrségi hozzájárulás címén ilyen összeget, még pedig eléggé tekintélyes összeget fizetnek, akkor miként lehet tőlük, a községektől, azt kívánni, hogy amikor a rendőrséget igénybe veszik, ezért még külön fizessenek. T. Ház! Hová vezet a községeknek mindenféle adminisztratív teendőkkel való megterhelése, viszont a községek jövedelmének csökkentése? Kiderül az, hogy az átengedett adóknál, ahol az adók például a község részére vannak átengedve, ennek ellenében a községnek kell gondoskodnia az adók behajtásáról és az adók kezeléséről. Ott előfordul az, hogy a sajátmaga részére behajtandó adók 70%-át kell igazgatási költségekre fordítania s a pénzügyminisztérium leirata azt az átlagos összeget, amelybe az adók kezelése kerül, a községeknél 50%-ban állapítja meg.