Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-306

38 Az országgyűlés képviselőházának dolgoznak, ami érthetően és természetesen ezeket az iparosokat súlyosan érinti. Éppen a közelmúltban a győri iparostestület juttatott a minisztériumba memorandumot. En ugyan igyekeztem őket megnyugtatni azzal, hogy a miniszter úr már az elmúlt évben volt szíves megígérni, hogy ezeket a katonai műhelyeket megszünteti, az érdekelt iparosok azonban azt mondják, hogy ez a helyzet bizony a mai napig sem szűnt meg. Egy másik panasza az iparosságnak az, hogyha valamely katonai hatóság, különösen parancsnokság számára dolgoznak, akkor nagyon nehéz a pénzt megkapni. Kérem a miniszter urat, szíveskedjék a parancsnokságokat utasítani, hogyha valamely iparos munkát szállít nekik, akkor a lehető legsürgősebben, a bürokratikus formaságok mellőzésével juttassák hozzá az iparost ahhoz a pénzhez, melyet becsülettel megszolgált. Ma a pénzviszonyok kegyetlenül rosszak, nagyon drága a pénz, különösen a vidéken; a legtöbb iparos nem saját pénzével dolgozik, hanem ki van szolgáltatva a bankoknak. Most méltóztassék elképzelni, hogy egy asztalosmesternek például — amint a közelmúltban előfordult — hat hónapig kellett várnia 250 pengőre. 250 pengő ugyan nem nagyon sok pénz, de ennél az iparosnál, aki egy segéddel és három inassal dolgozik, meglehetősen nagy összeg. összefoglalva: kérem a miniszter urat, kegyeskedjék az iránt intézkedni, hogy a felesleges katonai műhelyeket szüntessék meg. Maradjanak meg — amint a békevilágban is megvoltak — az ezredcipész-, kovács- és bognárműhelyek, de azokat a nagyarányú műhelyeket, amelyek 5—6—10 munkást foglalkoztatnak rendes hetibér mellett, akiket a Munkásbiztosítónál is bejelentenek, méltóztassék beszüntetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök : Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Gr. Csáky Károly honvédelmi miniszter: T. Ház! Itt tévedésben van az igen t. képviselő úr, mert a csapatoknál ma már nincsen semmiféle ilyen műhely. Ma toborzott katonák vannak: toborzott katonasuszterek és toborzott katonaszabók és ezek dolgoznak ott benn. Egyes kivételes esetek vannak ott, ahol polgári rokkantak voltak eddig alkalmazásban; ezeket természetszerűen nem dobtuk ki máról-holnapra, hanem megtartottuk őket azokon a helyeken. Ez az egyetlen kivétel. Itt legfeljebb egy dologról lehet szó. Győrben például van egy szövetkezet, ebbe a kérdésbe azonban nem lehet belenyúlni. Vannak ugyanis bizonyos tiszti ruházkodási szövetkezetek, amelyek a maguk részére a szövetkezeten belül ruházati intézményt tartanak fenn. (Malasits Géza: Lehet, hogy ez az!) Ebbe belenyúlni nem lehet, sőt a mai viszonyok között kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez nagyon Örvendetes dolog, mert takarékos megoldási módja az öltözködésnek. Azt hiszem, hogy ez megnyugtathatja az igen t. képviselő urat. Ami az összegek kifizetését illeti, tudtommal^ semmiféle összeg kifizetése nem késhetik tovább, mint amíg annak számfejtése megtörtént. Az megeshetik, hogy ez a számfejtés néha bizonyos időt vesz igénybe, — ha valami, mondjuk, nincs rendben a számlán, vagy nincs helyesen elintézve számvevőségi szempontból — de ezek csak egészen ritka kivételek lehetnek. 306. ülése 1929 június 7-én, pénteken. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 2. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 3. cím. Kérem annak felolvasását. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 3. címet.) — Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A 3.^ címnél a rendkívüli kiadások között a beruházások tételénél 1,200.000 pengő van felvéve elhelyezési épületek átalakítására, építésére és azok berendezésére. En ezt kifogásolom és ehhez nem tudok hozzájárulni, még pedig azért, mert amúgy is túlságosan sok kaszárnya van ebben az országban, és teljesen feleslegesnek tartom, hogy a kaszárnyák száma még jobban növeltessék. Ha számbavesszük, hogy itt Budapesten hány kaszárnya van, ez egymagában olyan nagy számot mutat, amely igazat ad nekem és a mellett szól, hogy egyetlenegy fillért sem szükséges újabb kaszárnyák építésére fordítani. Kendkívül fájón néztem egyes tárcák költségvetéseinek tárgyalásánál, hogy igen fontos és hasznos célokra nincs pénz. Többek között a népjóléti tárcánál mondotta a miniszter úr, hogy nem volt elegendő pénz előirányozva arra, hogy kórházat, szanatóriumot, tüdőbeteggondozót és ehhez hasonló intézményeket létesítsen vagy bővítsen. Ellenben kaszárnyák építésére egészen könnyen lehet beállítani 1,200.000 pengőt. En nem értek egyet azokkal, akik esetleg azt mondják, hogyha kaszárnyát építenek, avval is munkaalkalmat teremtenek. Ha minden áron munkaalkalmat akarnak teremteni, akkor méltóztassék az én álláspontomra helyezkedni és kaszárnyák építése helyett, ha egyebet nerru tessék bérházakat építeni, vagy olyan intézményeket, amelyek az egészség ápolására szolgálnak. Mert a miniszter úrnak arra is kell gondolnia, hogy bármilyen kedvezőbbé is teszi a zsoldos csapatok helyzetét, végeredményben csak akkor fog majd a zsoldos hadseregbe katonákat kapni, ha itt a gyermekeknek az egészségéről kellő módon gondoskodnak, általában egészségügyi intézményeinket szaporítjuk. Erre nincs pénz, halljuk állandóan a kijelentéseket, míg ellenben a honvédelmi tárca keretében esztendőről-esztendőre tetemes összegek beállítását látjuk és itt is beruházások címén egy nem egészen megvetni való öszeget. Ha például valaki végigmegy az Üllői úton, meglátja, hogy ezen az egy útvonalon három nagy, hatalmas kaszárnya van: a régi 32-esek nagy kaszárnyája, az Üllői út végén a régi 1. honvédgyalogezred kaszárnyája, és a kettő között a régi 1. honvédhuszárok kaszárnyája. (Gr. Csáky Károly honvédelmi miniszter: Pénzverde van benne!) Ügy tudom, hogy nem az egész kaszárnyaépület van felhasználva a pénzverde céljaira. (Gr. Csáky Károly honvédelmi miniszter: Dehogy nem!) De menjünk végig a városban. Ha az Aréna útra megyünk, ott is nagy hatalmas kaszárnyáépületeket találunk, és ha felmegyünk a csendes Várba, ott is olyan nagy hatalmas kaszárnyaépületek vannak, amelyek feleslegessé teszik azt, hogy kaszárnyaépítkezésekre csak egyetlen fillért is fordítsunk. Ha pedig a vidéken tartunk ilyen szemlét, a vidéken hasonlóan ezt lehet tapasztalni. A vidéki városokban mindenütt megvannak a régi kaszárnyaépületek, amelyekben a nagy közöshadsereg csapatai voltak elhelyezve; éppen ezért nem tartom helyesnek és szükségesnek, hogy kaszárnyák építésére újabb összegek állítassanak be. Már annál inkább sem, mert ha e