Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-313
Àz országgyűlés képviselőházának 3. az Állandó Nemzetközi Döntőbíróság elé is vihető. Annak ellenére ugyanis, hogy Lengyelország nem írta alá az, obligatoriumot, ebben a szerződéiben nuélgis hozzájárul ahhoz, hogy közös megegyezés alapján ennek a bíróságnak a döntését kérhessük ki. A választottbínóság szervezete a következő: Mindegyik állam saját állampolgárai közül egy-egy tagot jelöl ki, más államok polgárai közül ugyancsak egy-egy tagot és a négy tag közös megállapodással jelöli ki a bíróság elnökét; ha ez nem történik meg, a svájci köztársaság elnöke jelöli ki az elnököt. A végrehajtásra vonatkozólag kimondja a szerződés a kötelező jóhiszeműséget. A szerződés hatálya három évre terjed, egy évvel előbb mondható fel; de ha a felmondás egyik részről sem történik meg, akkor további három évig marad érvényben. A költségek tekintetében akként rendelkezik, hogy mind a két fél viseli saját költségeit és a bírósági közös költsélgeknek fele részét. Ratifikálandó az egyezmény Budapesten és a ratifikálás napján életbelép. Tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék *. törvényjavaslatot általánosságiban és részleteiben változtatás nélkül elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Br. Maillot Nándor! Br. Maillot Nándor: T. Képviselőház! A lengyel—magyar döntőbírósági szerződés a két nemzet tradiciós jó barátságának fontos mozzanata. Örömmel kell, hogy eltöltsön: minket nemcsak a szerződés lényegénél fogva, hanem azért is, mert olyan nemzettel kötöttük, amelyhez szinte ezer éfv tradiciós barátsága fűz. A lengyel-magyar barátság első nyomai már a XI. században megvannak Bohuszláv király idejében. Erősödik ez a kapcsolat Nagy Lajos idejében, akinek leánya, Hedvig királynő alatt Lengyelországgal Magyarország perszonálúnióra lép. Tovább erősödnek a kapcsolatok azután Ulászló magyar király koronázásának idején, amikor a lengyel-magyar keresztény csoportok a török háborúban kiveszik a részüket. Lengyelország egyik fénykora Báthory István erdélyi fejedelem idejére esik, amikor Lengyelország döntő befolyást gyakorolt Keleten. De a későbbi időiben is állandóan találunk lengyel-magyar kapcsolatokat. Ki feledkezett volna el a szabadságharc történetében Bem apóról, aki ragyogóan írta be nevét a magyar szabadságharc történetébe. Ilyen múlt aztán természetesen nem surranhat el felettünk egy ilyen fontosabb szerződés a nélkül, hogy mi is kifejezést ne adnánk azoknak a szimpátiáknak, amelyekkel Lengyelországgal szemben viseltetünk. (Ügy van! Úgy van!) Zaleski küügyminiszter úr múltkori látogatása tanúbizonysága annak, hogy a lengyelmagyar barátság nemcsak a népek egymás iránti megbecsülésén alapszik, hanem vezető államférfiáink is ápolni kívánják a lengyelmagyar barátságot. Remélni merem, hogy a politikai kapcsolatból gazdasági kapcsolataink megerősödése is fog következni, úgyhogy a lengyel—magyar kereskedelmi szerződés fokozott kihasználása és áruink intenzívebb kicserélése is lehetővé fog válni. Mi Lengyelország barátságát kívánjuk és viszonozzuk, ezt a szerződést pedig etappnak tekintjük népeink történetében és reméljük, hogy ezt még sok, ennél is komolyabb etapp fogja követni. Ebben a reményben és Walkó külügyminiszter úr munkája iránti nagy elismeréssel ezt a szerződést a magam részéről el fogadom. (Helyeslés ) Elnök: Szólásra következik? ?. ülése 1929 június í8-án, kedden. 309 Perlaki György jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kíván valaki szólni? Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nvilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént ismertetett törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás.^ Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. S-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta és annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Következik most a Finnországgal kötött békéltetési eljárásról szóló szerződés becikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslat. (írom. 705, 750.) Az előadó urat illeti a szó. Pogány Frigyes előadó: T. Ház! A hosszú évszázadokon keresztül elnyomatás alatt élt, a világháború révén azonban függetlenné vált finn nemzettel minket magyarokat a faji rokonság kötelékein kívül az igazi barátság érzése is egybeköt. Jellembeli tulajdonságaik, magas kultúrájuk, vezetőiknek rátermettsége minden tiszteletünkre érdemes s azt ki is vívta, önzetlen Öröm tölt el minket függetlenné lett államuk boldogulásán, viszont mélységes részvét nyilatkozik meg részükről, a mi siralmas helyzetünk iránt. Meg vagyunk győződve arról, hogy a finnek éppúgy kívánják a magyar feltámadást, mint magunk. Az újabban, a nagy^ távolság^ ellenére is megindult és folyton élénkülő társadalmi és gazdasági kapcsolatok is, amelyeket nagynevű budapesti követük, volt kultuszminiszterük és miniszterelnökük, Sätälä Emil úr oly buzgalommal támogat, még közelebb fogják hozni a két nemzetet egvmáshoz és így még meg fog erősödni az a baráti kötelék, amelyet maga a szerződés is magában foglal. A szerződés túlnyomó részben, — nemcsak alakilag, de tartalmilag is — hasonlít az imént tárgyalt lengyel szerződéshez, azért inkább az eltérésekre leszek bátor rámutatni, amelyek a két szerződés között konstatálhatok. E tekintetben megállapíthatom, hogy nincs is tulajdonképpen egyébb eltérés, mint az, hogy ez a szerződés nem írja körül iá békéltető bizottság és a választott bíróság szervezetét és azok tagjainak számát nem állapítja meg. Eltérés van még abban a tekintetben, hogy ezt a szerződést a finnek velünk tíz évre kötötték és az ugyancsak egy évi felmondással mondható fel, ha a szerződő felek nem mondják fel, akkor további tíz évre hatályban marad; ratifikálandó Helsinkiben és életbelép a ratifikálandó okmányok kicserélése napján. Egyéb lényeges különbség a két szerződés között nincsen. Tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Erődi-Harrach Tihamér ! Erődi-Harrach Tihamér: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) őszinte örömmel üdvözlöm a Finnországgal 1928 december 12-én kötött békéltető eljárási és választott bírósági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. (Éljenzés.)
