Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-313

308 Az országgyűlés képviselőházának, rábírni arra, hogy drágábban adják a kincstárnak, ami 100—150 pengő differenciát jelentett volna. Méltóztassanak megengedni, ha én ilyet felhozok a Házban, nem akarok mást, mint azt a rendszert kiölni. Tudom jól, hogy az államtitkár úrnak s a miniszter úrnak semmi köze nincs ehhez, azért fordultam Pacher tábornok úrhoz is, mint a jury egyik vezetőjéhez, hogy ez lehetetlen rendszer, ne tűrjék tovább. Az új pályázatból kisült, hogy az iparosok árai igenis reálisak, mert a nagyok nemcsak azon az áron maradtak, amelyen az iparosok voltak, hanem néhány pengővel lejjebb is szállottak. Mélyen t. uraim, bocsánatot kérek, ha ez nem visszaélés és nem szabálytalanság a közmunkák szellemével szemben, akkor mi az? Ha itt hangsúlyozzák a takarékosságot, ha a közmunkák kiadásánál mindenkinek kötelessége minden gyanút elkerülni, akkor én becsületbeli kötelességet végeztem, és ne mondja az államtitkár úr nekem, hogy illojális voltam. (Gömbös Gyula: Abszolúte az volt!) Nem voltam illojális,mert aki visszaéléseket és rendszertelenségeket hoz fel a Házban, az kötelességét teljesíti, nem pedig illojális. En a kormányzat mellett állok és keményen állok mellette, nemcsak a kávéházban és parlamentben, hanem kívül is, vasárnaponként öt és tízezer ember előtt nyiltan és őszintén szoktam erről beszélni. Nekem tehát nincs okom, hogy megindokoljam, miért vagyok a kormány mellett. Teljes erővel állok e mellett a rendszer mellett. De ezeket a hibákat ki kell ölni, mert kötelességünk, hogy ezek a hibák ne ismétlődjenek. Arra kértem akkor is, és most is arra kérem az államtitkár urat, hogy ezt a vizsgálatot a legszigorúbban és a legrigorozusabban hajtsák végre. Ez nem vet árnyékot sem a miniszter úrra, sem pedig az államtitkár úrra. Sőt! En azt látom, hogy igenis, keményen akarnak beleszólni ebbe és ezért azt vártam az államtitkár úrtól, hogy ma azt jelenti be, hogy ezen adatok alapján szigorú vizsgálatot rendel el. Nem kívánom senkinek sem a fejét, de aki hivatalos írásban a miniszter rendeletéből, aki a miniszterre való hivatkozással rábír embereket, hogy adják a dolgokat drágábban a kincstárnak, az ilyen ember nem maradhat a közmunkák kiadásánál, mert akiről egyszer kisül, hogy ezt megcsinálta, annak az a kötelessége, hogy 24 óra alatt menjen el arról a helyről. Az a fontos, hogy a közmunkák kiadásánál olyan férfiak legyenek, akikhez a gyanúnak legkisebb árnyéka sem fér. En tehát mély tisztelettel azt kérem a minie zter úrtól és az államtitkár úrtól is, hogy ezeknek az adatoknak alapján, amelyeket elmondottam és amelyek bőven megvannak interpellációmban, rendeljék el a vizsgálatot és tegyenek nekünk jelentést. (Gömbös Gyula szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő úr szólni? (Gömbös Gyula: Személyes megtámadtatás címén!) A képviselő úrnak a szólásjogot majd napirend után adom meg, mert különben a napirenden lévő tárgyak tárgyalása nagyon elhúzódnék. Napirendünkre visszatérve, következik Lengyelországgal Varsóban kötött békéltetési eljárási és választott bírósági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 704, 749) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Pogány Frigyes előadó: T. Ház! Magyaror313. ülése 1929 június 18-án, kedden. szagot Lengyelországgal sok évszázados, mondhatnám évezredes barátság kapcsai fűzik össze. Ezek a kapcsok még az Árpádok idejében keletkeztek, később pedig a közös uralkodók alatt megszilárdultak és közös támogatásban is megnyilvánultak. Ez a barátság mély rokonszenvet is eredményezett a két nemzet között, különösen egyrészt ott az orosz, másrészt itt az osztrák elnyomatás következtében. Lengyelország ismételt feloszlatása mélységes emberi részvétet, küzdelmei meleg együttérzést, feltámadása pedig őszinte örömet váltott ki minden magyar ember szívéből. Mai eltiportatásunkban hasonló feltámadásban reménykedünk. A társadalmi és a gazdasági kapcsolatok kimélyülésében is bizakodunk és egyúttal biztatóknak vallom azokat a jelenségeket is, amelyek egyrészt a mi külügyminiszterünknek Varsóban, másrészt pedig Zaleski igen t. lengyel külügyminiszter úrnak nálunk tett látogatását kísérték. Ezek alapján óhajtja a két nemzet ezt a barátságot törvénybe iktatni, illetőleg e barátság fennmaradásának vágyát szerződésbe becikkeiyezni. Maga a szerződési, t. HIáz. indokolásul aharáti kötelékek megerősítésének vágyát, célul nedig a felmerülő vitás kérdéseknek békés úton való elintézését említi. Ennek az utóbbinak eszközei a békéltetőbizottságok és a választottbíróságok. Az eljárás tárgya a békéltető eljárásnál bármilyen természetű vitás kérdés lehet, viszont a választottbírósági eljárásban csak jogi természetű vitás ügy, politikai nem. Kizárja a szerződés a békéltető- és választottbírósági eljárásból a múltból származó vitás ügyeket, továbbá azokat, amelyek más egyezményekkel szabályozott valamely különös eljárás alá esnek. Kimondja ezenkívül ez a szerződés, hogy valamely nemzeti bíróság elé tartozó ügy az alperes kívánságára csak a nemzeti bíróság: ítélete után egy év múlva kerülhet, illetőleg f vihető békéltető- vagy választottbirósági eljárás alá. A választottbírósági eljárás a szerződés értelmezése körüli vitákra is kiterjed. A szervezet a békéltetőbizottságnál a következő: mind a két állam saját állampolgárai közül kijelöl egy-egy tagot, akik közös egyetértéssel megállapodnak az elnök személyében. Ha ez a megállapodás nem történik meg, akkor a svájci köztársaság elnöke jelöli ki azt az egyént, aki a bizottságnak elnöke lesz. A vitás ügy keresetlevél alapján kerül a bizottság elé, felderítése vizsgálattal történik, amely vizsgálathoz a kormányok adatokat szolgáltatnak, felvilágosításokat adnak. A bizottságnak jogában áll szakértőket, tanukat meghallgatni, szemléket foganatosítani, a kormányok viszont megbízottakat küldenek a bizottsági tárgyalásokra. A tárgyalás a bizottságban kontradiktatórius és a bizottság megállapodástervezetet készít a megegyezésről, azt a felek elé terjeszti és jegyzőkönyvbe foglalja. A választottbírósági eljárás, — amennyiben tudniillik a békéltetőbizottságok munkája nem vezetne eredményre — minden jogi természetű ügyben külön megállapodással kerül döntőbíróság elé. A kormányok tudniillik jegyzékváltás útján alapítják meg, hogy az illető ügyet a választottbíróság döntése alá bocsátják. Ez a külön egyezség állapítja meg a bíróság szervezetét, annak hatáskörét, az eldöntendő ügy tárgyát és a bírósági eljárás feltételeit is. Ellenkező megállapodás hiányában az eljárásra a hágai második egyezmény 51—85. cikkelyei nyernek alkalmazást. A szerződés szerint közös megegyezéssel az ilyen vitás ügy