Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-306
Az országgyűlés képviselőházának költségvetés tárgyalása alkalmaival kértem, hogy olasz mintára, új törvény alapján soroztassek a magyar honvédtisztikar különt státusba! Kértem a honvédségi pótdíj rendszeresítését, a tisztiszolgaváltságdíj felemelését. (Helyeslés a középen.) Budapesten és a dandárszékhelyeken szolgáló tisztek részére a havi 10 aranykoronás közlekedésig segély, — valamint a vitézségiérem nótdíjak folyósítását. (Helyeslés a középen.) Végül kértem a lakbér rendezését s mindez még nem történt meg. Az elismerés zászlaját meghajtom a honvédelmi miniszter úr előtt, aki lehetővé tette, hogy a legénységi állományú egyéniek is nyugdíjat kapjanak. Nem látom azonban a tisztikar anyagi helyzetét javulni a jelenlegi költségvetésben, bár tudom, hogy ez nem teljesen a honvédelmi miniszter úron múlt. Ne felejtsük el, hogy a tisztikar az, amely legjobban érzi a trianoni béke átkát. A tiszt az, akinek előléptetése, jövője és ezzel kapcsolatban megélhetése legjobban^ összefügg a trianoni békétvei. Óriási ellentéteket látok a háborút viselt tisztek előmeneteli viszonyainál. Aki például 1914-ben fiatal százados volt és így ment a harctérre, ott zászlóaljparancsnok lett, majd később magasabb parancsnokságot viselt, — tehát élete kevesebb veszélyben forgott — ez 18 évi effektív katonai szolgálat után őrnagy, és 24 évi szolgálat után őrnagyból ezredes lett. De mem ám a háborúban, hanem az elvesztett háború után 19204) an, 1921bem. De nemcsak azok lettek ezredesek, akik kiváló katonák voltak, hanem olyanok is, akik a harctéren nem is voltak, vagy ha ott voltak, nagyon rövidke időt töltöttek ott. Ha voltak, akkor egy 1920-ban Sós Károly miniszter úr idején, életbelépett rendelet alapján, tehát nem törvény alapján, az úgynevezett IV-ik csoportba kerültek és akkor már 20 évi szolgálat után lettek ezredesek. Hangsúlyozom, hogy ez a háború után, 1920ban és 1921-ben történt. Természetesen ez a rendkívüli gyors előléptetés — amint Fráter Jenő t. képviselőtársam is megemlítette — megbosszulta magát. Köviid időin belül annyi ezredes lett, hogy egy részüket nyugdíjazni kellett. Akik pedig 1914-ben hadnagyok voltak és így mentek a harctérre, és a háborút mint szakasz- és mint századparancsnokok szolgálták^ végig a legnagyobb veszélyek és nélkülözések közepette, azok még ma is századosok! Es hogy meddig lesznek századosok, — különösen a jövőben — a jó Isten tudja! Őszülő fejekkel, megroggyant századosok, amikor titeket látlak, a kafarnaumi százados bibliai képe jut mindig az eszembe! Vájjon a ti, harcterek megviselte testi erőtök képesít-e még benneteket arra, hogy — ha valami háborús dolog történik — el tudjátok viselni egy századnak parancsnokságával járó fáradalmakat 1 ?! Jelenleg a tisztikart három csoportba lehet sorolni. Az első csoportba tartoznak azok, akik 20 évi szolgálat után lettek ezredesek. A második csoportba tartoznak azok, akik 24 évi szolgálat után, a harmadik csoportba tartoznak azok, akik talán majd szolgálati határidejük végén — 35 év múlva — lesznek ezredesek, vagy pedig sohasem ! Véleményem az, hogy a harctéri szolgálat tekintetében tisztek között különbséget tenni nem lehet és nem szabad! A harctéri érdemeket egyformán meg kell becsülni mindenkinél, lett légyen az katona, tisztviselő, kereskedő vagy munkás. Megbotránkozva olvastam egy délutáni 6. ülése 1929 június 7-én, pénteken. 19 napilap folyó évi április 13-iki számát, melyben egy államtitkár olyan kijelentést tett, hogy a háborús szolgálat nem érdem! Biztosra veszem, hogy a t. Ház minden tagjának érzése egyezik az enyémmel, amikor kijelentem, hogy a háborús katonai szolgálat, a frontszolgálat igenis, érdem, mégpedig olyan érdem, amilyen érdemet — a fronton nem járt egyén, bármilyen magas hivatali állást töltött légyen is be — soha nem szerezhet! Ha a hazát vérrel szolgálni nem érdem, akkor micsoda érdem lehet az aktag^ártás a Hinterlandban? A háborús frontszolgálat olyan érdem, amelyet semmiféle más módon szerzett érdemekkel összehasonlítani nem lehet! (Ügy van! a középen ) Ne felejtsük el, hogy ma meglévő tisztikarunk harminc százaléka olyan már, akik nem voltak a harctéren! Tehát nagyon is meg kell becsülni a harctereken járt tisztjeink hadi tapasztalatait. Ezért azt a kérésemet intézem a honvédelmi miniszter úrhoz, hogy az országgyűléshez olyan törvényjavaslatot nyújtson be, amely a honvédtisztikart, mint a haza védőit, olasz mintára egy, a szolgálati idő s a harctéri érdemek alapján felépítendő új státuszba rangsorolja, éppúgy, mint a bírákat a külön bírói státusz. Bátorkodom ezt megokolni azzal is, hogy például egy járásbíró, akár kilencszer is előléphet három-három évenként, a nélkül, hogy például rangja megváltoznék, de a fizetése több lehet, mint egy kevesebb szolgálati idővel rendelkező táblabíróé. Az entente úgyis meghatározta, beleavatkozván belügyeinkbe, hogy egy századparancsnok csak százados lehet, zászlóaljparancsnok őrnagy, ezredparancsnok pedig csak ezredes lehet, miáltal beleszólt a magyar tisztikar előléptetésébe, de abba nem szólhat bele, hogy mi tisztjeinknek mennyi fizetést adjunk! A mai helyzet az, hogy egy IX. rangosztályba besorozott főhadnagy, aki háromévenként és három ízben lép elő, tehát kilenc év múlva kellene, hogy százados legyen, de nem lesz, csak minimálisan tíz évi szolgálat után. Az első fizetési fokozatban tehát már nem három évet vár, hanem négyet. Még rosszabb az arány a századosnál, aki háromévenkénti előléptetés esetén 18 évi szolgálat után lenne őrnagy, de nem lesz, hanem csak 20—25 évi szolgálat után. Úgyhogy egy Ludovikából ma kikerült főhadnagy és egy már huszonnégy évet effektív szolgáló százados havifizetése között ma a különbség csak 140 pengő. Ez lehetetlen állapot! Miből tartsa el családját az a negyvenöt-negyvenhatesztendős katonatiszt, százados vagy őrnagy? Fizetésüket tehát az új törvény alapján felállítandó külön státuszban a bírákhoz hasonlóan megfelelően emelni lehetne. A tisztikarnak egyik legégetőbb keserűsége még: a lakáskérdés. Nagy megnyugvással hallottam a pénzügyi bizottságban, hogy ez a sérelem az augusztusi bérnegyed alkalmával rendezést fog nyerni. Végül azt a kérést intézem a t. honvédelmi miniszter úrhoz, hogy tekintettel az ez évi szélsőséges időjárásra, illetve a késői nyárra, a legénységet ne június 29-től augusztus 14-ig, hanem június 29-től, Péter Páltól augusztus 21-ig szabadságoltassa az aratási munkálatok sikeres elvégzése érdekében. (Helyeslés jobb felől.) Tisztelt Képviselőház! Hozzánk, magyarokhoz, a trianoni békediktátum sújtotta nemzet magyarjaihoz, akiket ezer esztendő alatt összevisszavert a sors keze, nem volna méltó, ha csüggednénk, ha csak keseregnénk! Mi hozzánk, trianoni^ Magyarország gyermekeihez, a szilaj elszántság, a megrendíthetetlen makacsság, a
