Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-306

20 Az országgyűlés képviselőházának hajlíthatatlan dacosság és a körömszakadtáig menő öntudatos munka illik ! Mert mi összeszo­rított ököllel is felküzdjük magunkat és ha kell, — vegye tudomásul a nagyvilág — ki fogjuk ve­rekedni magunknak isteni örök igazságunkat, még akkor is, ha ketté reped is minden ellensé­ges pokol! A költségvetést elfogadom. (Helyes­lés a jobboldalon. — A szónokot számosan üd­vözlik.) Elnök: Szólásra ki következik? Pakots József: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Képviselőház! A tárcára, őszintén szólva, nem vonhatok le kedvezőtlen következtetést abból a sajnálatraméltó és szo­morú részvétlenségből, amelyet most a t. Ház képe mutat. Ezt az érdektelenséget nem tudha­tom be — az elhangzott beszédeket tekintve — annak sem, mintha bizonyos lelkekben a mili­tarista gondolat legalább elszegényedett volna, vagy erkölcsi erőtlenedésen ment volna ke­resztül. En nem mondom éppen azt, hogy az előttem felszólalt urak militarista beszédeket mondot­tak, — kivéve talán az utolsó beszédet — mert hiszen minden szónok úr a köteles nemzetvéde­lem területein maradt, ennek szempontjait hangsúlyozta. Mindamellett azonban egytől­egyig követelték a tárcának a mainál sokkal jobb dotációját. Ezek az én t. képviselőtársaim, úgy látom, nem vették figyelembe, hogy a mi mostani teljesítőképességünk mellett a tárca dotációja egészen kielégítő. A múlt esztendővel szemben a tárca dotációjának többlete 17 millió pengőt mutat, a mi mostani körülményeink kö­zepette igen csinos summa. Nagyon sajnálom azt, hogy a t. miniszter úr költségvetési javas­latának indokolásában nem ismertetett meg bennünket részletesebben, hogy ez a dotációs többlet a többi rendes tételekkel együtt milyen célokra fog fordíttatni. Ebben a tekintetben csak egy támpontom van. Ha jól emlékszem, a legutóbbi honvédelmi javaslatnál mondotta a t miniszter úr, hogy most már azonban igyekezni fog a Trianon-adta védelmi kereteket kitölteni és arra kell neki majd egy megfelelő összeg. Ügy látszik meg is kapta. (Gr. Csáky Károly honvédíelmi miniszter: Meg!) Sok panaszra vagy egyáltalában panaszra, a honvédelmi tárca dotációjánál nincsen ok, in­kább oly szempontokat lehetne erősen kihang­súlyozni, hogy vannak más tárcák, amelyek jobb dotációt követelnek a bennük jelentkező és kielégítetlen szükségletek miatt, mint a honvé­delmi tárca. Amint mondottam, 17 millió pengő az a többlet, amelyet a honvédelmi tárca a múlt évi költségvetéssel szemben kap. Nekem ebben atöbbletben igen feltűnő, — amire már a bizott­ságban is rámutattam, s a honvédelmi minisz­ter úr volt szíves erre a szempontra választ is adni, majd kitérek arra is — mondom, igen fel­tűnő e többletben a múlt évi nyugdíj terhekkel szemben a most előirányzott nyugdíjtehernek két és félmillió pengővel való megszaporodása. (Mozgás.) Ami a nyugdíjakat illeti, — nemcsak a pol­gári, de^ a katonatiszti nyugdíjakat is — e mai tárgyalási napon is hangzottak el panaszok a régi- és az új nyugdíjasok között való megkü­lönböztetés és sok esetben jelentős summát je­lentő megkülönböztetések miatt, és én nem mondom, hogy ezek a panaszok jogosulatlanok. Magam is azon az állásponton vagyok, hogy egy élet munkáját, ha már nyugdíjlevonásokkal történik ez, meg kell fizetni, el kell ismerni egy elfogadható összegű nyugdíjellátással, nekem azonban mégis feltűnő az a nagy többlet, az a 306. ülése 1929 június 7-én, pénteken. két és félmillió pengős többlet, amelyről a tárca nyugdíjtétele bennünket felvilágosít. T. Ház! Egyetlenegy tárcánál sem ilyen nagy a nyugdíj többlet, mint a honvédelmi tár­cánál. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minisz­ter: Tévedés!) Sőt azt kell mondanom, — majd abszolút számokkal fogok dolgozni — hogy va­lamennyi tárca nyugdíj többletével szemben vi­szonylag is, százalékban is, abszolút számok­ban is a honvédelmi tárca nyugdíjtöbblete na­gyobb; viszonylag feltétlenül nagyobb, ha ab­szolút számokban valamivel kisebb is. Méltóz- ' tassék csak figyelemre méltatni azt a szempon­tot, hogy például a belügyi tárca nyugdíjtöbb­lete valamivel egymillió pengőn alul van, 998.000 pengő, a pénzügyi tárcáé félmillió, a ke­reskedelemügyi tárcáé 110.000 pengő, a földmí­velésügyi minisztériumé 260.000 pengő, a nép­jóléti minisztériumé pláne 14.000 pengő, — ennyi a nyugdíjtöbblet a múlt esztendővel szemben a kultuszminisztériumé félmillió, az igazság­ügyminisztériumé szintén félmillió, ezzel szem­ben a honvédelmi minisztérium nyugdíjtöbb­lete két és félmillió kerek számban, pontosan 2,451.000 pengő. T. Ház! Az Államvasutaknál, amelyről tud­juk, hogy óriási személyzettel, óriási nyugdíjas­létszámmal és megfelelő nagy nyugdíj teherrel is kénytelen dolgozni, a nyugdíjasok, nyugbére­sek, özvegyek és árvák létszáma az előirányzat szerint 45.363, ezzel szemben az összes nyugdíj ­terhe az Államvasutaknak 45.000 főnyi ellátandó mellett 60 millió, s a többlet erre az esztendőre a múlt évihez képest mindössze 337.000 pengő. A nyugdíjteher többlete kitesz az állami igazga­tásnál — az üzemeket leszámítva — a múlt esz­tendővel szemben 5,600.000 pengőt. Ebben az egész többletben felével szerepel a honvédelmi minisztérium többletkiadása a nyugdíjak te rén, vagyis két és félmillió pengővel. De nemcsak ez a feltűnő a honvédelmi tár­cánál, (Meskó Zoltán: Nem lehet összehason­lítani a civileket és a katonákat e téren!) ha­nem az az ugrásszerű nagy emelkedés is, ame­lyet a honvédelmi tárca költségvetésében a nyugdíj tételeknél látunk. 1927-ben még millió pengő volt a tárca nyugdíjterhe, a múlt évben 41,492.000 pengő, most felszökik 43 millió és néhány százezer pengőre. Ez az emelkedés szerintem igen nagy, és a t. miniszter úr nem tudta — számomra legalább — ezt a többletet el­fogadhatóan indokolni a pénzügyi bizottságban tett kérdésemre adott azzal a kijelentésével, hogy ez a nyugdíjtöblet, illetőleg a nyugdíjte­hernek ez az emelkedése az ő tárcájánál is egé­szen normális. Nem beszélek most azokról a naturalizálá­sokról, amelyek az elmúlt esztendőben itt tör­téntek,^ és amelyek éppen a múlt évben a saj­tóba, általában a közvéleménybe is, és — úgy tudom — ide a Képviselőház termébe is becsap­tak, mert olyan nagy feltűnést keltettek. Nem beszélek arról, hogy a tábornoki karnak magas­rangú tagjai eljöttek Romániából, Cseh-Szlo­vákiából. Ausztriából, igen gyorsan tudták magukat itt Magyarországon naturalizáltatni, és jelentős nagyságú nyugdíjhoz is jutottak. Ujabban ily naturalizálások — tudtommal leg­alább — nem történtek, és mégis emelkedik, mégpedig igen jelentős mértékben emelkedik a tárca nyugdíjterhe. Én semmikép nem tekint­hetem normálisnak és semmikép nem tudok el­fogadni olyan indokot, hogy ez az emelkedés normális lenne. En nem vagyok ezekbe a dol­gokba beavatva és csak úgy hallomásból, be­avatottak elmondásaiból kell megállapítanom olyan tényeket, amelyeket nem tudok elhall-

Next

/
Oldalképek
Tartalom