Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-306

20 Az országgyűlés képviselőházának hajlíthatatlan dacosság és a körömszakadtáig menő öntudatos munka illik ! Mert mi összeszorított ököllel is felküzdjük magunkat és ha kell, — vegye tudomásul a nagyvilág — ki fogjuk verekedni magunknak isteni örök igazságunkat, még akkor is, ha ketté reped is minden ellenséges pokol! A költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra ki következik? Pakots József: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Képviselőház! A tárcára, őszintén szólva, nem vonhatok le kedvezőtlen következtetést abból a sajnálatraméltó és szomorú részvétlenségből, amelyet most a t. Ház képe mutat. Ezt az érdektelenséget nem tudhatom be — az elhangzott beszédeket tekintve — annak sem, mintha bizonyos lelkekben a militarista gondolat legalább elszegényedett volna, vagy erkölcsi erőtlenedésen ment volna keresztül. En nem mondom éppen azt, hogy az előttem felszólalt urak militarista beszédeket mondottak, — kivéve talán az utolsó beszédet — mert hiszen minden szónok úr a köteles nemzetvédelem területein maradt, ennek szempontjait hangsúlyozta. Mindamellett azonban egytőlegyig követelték a tárcának a mainál sokkal jobb dotációját. Ezek az én t. képviselőtársaim, úgy látom, nem vették figyelembe, hogy a mi mostani teljesítőképességünk mellett a tárca dotációja egészen kielégítő. A múlt esztendővel szemben a tárca dotációjának többlete 17 millió pengőt mutat, a mi mostani körülményeink közepette igen csinos summa. Nagyon sajnálom azt, hogy a t. miniszter úr költségvetési javaslatának indokolásában nem ismertetett meg bennünket részletesebben, hogy ez a dotációs többlet a többi rendes tételekkel együtt milyen célokra fog fordíttatni. Ebben a tekintetben csak egy támpontom van. Ha jól emlékszem, a legutóbbi honvédelmi javaslatnál mondotta a t miniszter úr, hogy most már azonban igyekezni fog a Trianon-adta védelmi kereteket kitölteni és arra kell neki majd egy megfelelő összeg. Ügy látszik meg is kapta. (Gr. Csáky Károly honvédíelmi miniszter: Meg!) Sok panaszra vagy egyáltalában panaszra, a honvédelmi tárca dotációjánál nincsen ok, inkább oly szempontokat lehetne erősen kihangsúlyozni, hogy vannak más tárcák, amelyek jobb dotációt követelnek a bennük jelentkező és kielégítetlen szükségletek miatt, mint a honvédelmi tárca. Amint mondottam, 17 millió pengő az a többlet, amelyet a honvédelmi tárca a múlt évi költségvetéssel szemben kap. Nekem ebben atöbbletben igen feltűnő, — amire már a bizottságban is rámutattam, s a honvédelmi miniszter úr volt szíves erre a szempontra választ is adni, majd kitérek arra is — mondom, igen feltűnő e többletben a múlt évi nyugdíj terhekkel szemben a most előirányzott nyugdíjtehernek két és félmillió pengővel való megszaporodása. (Mozgás.) Ami a nyugdíjakat illeti, — nemcsak a polgári, de^ a katonatiszti nyugdíjakat is — e mai tárgyalási napon is hangzottak el panaszok a régi- és az új nyugdíjasok között való megkülönböztetés és sok esetben jelentős summát jelentő megkülönböztetések miatt, és én nem mondom, hogy ezek a panaszok jogosulatlanok. Magam is azon az állásponton vagyok, hogy egy élet munkáját, ha már nyugdíjlevonásokkal történik ez, meg kell fizetni, el kell ismerni egy elfogadható összegű nyugdíjellátással, nekem azonban mégis feltűnő az a nagy többlet, az a 306. ülése 1929 június 7-én, pénteken. két és félmillió pengős többlet, amelyről a tárca nyugdíjtétele bennünket felvilágosít. T. Ház! Egyetlenegy tárcánál sem ilyen nagy a nyugdíj többlet, mint a honvédelmi tárcánál. (Gr. Csáky Károly honvédelmi miniszter: Tévedés!) Sőt azt kell mondanom, — majd abszolút számokkal fogok dolgozni — hogy valamennyi tárca nyugdíj többletével szemben viszonylag is, százalékban is, abszolút számokban is a honvédelmi tárca nyugdíjtöbblete nagyobb; viszonylag feltétlenül nagyobb, ha abszolút számokban valamivel kisebb is. Méltóz- ' tassék csak figyelemre méltatni azt a szempontot, hogy például a belügyi tárca nyugdíjtöbblete valamivel egymillió pengőn alul van, 998.000 pengő, a pénzügyi tárcáé félmillió, a kereskedelemügyi tárcáé 110.000 pengő, a földmívelésügyi minisztériumé 260.000 pengő, a népjóléti minisztériumé pláne 14.000 pengő, — ennyi a nyugdíjtöbblet a múlt esztendővel szemben a kultuszminisztériumé félmillió, az igazságügyminisztériumé szintén félmillió, ezzel szemben a honvédelmi minisztérium nyugdíjtöbblete két és félmillió kerek számban, pontosan 2,451.000 pengő. T. Ház! Az Államvasutaknál, amelyről tudjuk, hogy óriási személyzettel, óriási nyugdíjaslétszámmal és megfelelő nagy nyugdíj teherrel is kénytelen dolgozni, a nyugdíjasok, nyugbéresek, özvegyek és árvák létszáma az előirányzat szerint 45.363, ezzel szemben az összes nyugdíj terhe az Államvasutaknak 45.000 főnyi ellátandó mellett 60 millió, s a többlet erre az esztendőre a múlt évihez képest mindössze 337.000 pengő. A nyugdíjteher többlete kitesz az állami igazgatásnál — az üzemeket leszámítva — a múlt esztendővel szemben 5,600.000 pengőt. Ebben az egész többletben felével szerepel a honvédelmi minisztérium többletkiadása a nyugdíjak te rén, vagyis két és félmillió pengővel. De nemcsak ez a feltűnő a honvédelmi tárcánál, (Meskó Zoltán: Nem lehet összehasonlítani a civileket és a katonákat e téren!) hanem az az ugrásszerű nagy emelkedés is, amelyet a honvédelmi tárca költségvetésében a nyugdíj tételeknél látunk. 1927-ben még millió pengő volt a tárca nyugdíjterhe, a múlt évben 41,492.000 pengő, most felszökik 43 millió és néhány százezer pengőre. Ez az emelkedés szerintem igen nagy, és a t. miniszter úr nem tudta — számomra legalább — ezt a többletet elfogadhatóan indokolni a pénzügyi bizottságban tett kérdésemre adott azzal a kijelentésével, hogy ez a nyugdíjtöblet, illetőleg a nyugdíjtehernek ez az emelkedése az ő tárcájánál is egészen normális. Nem beszélek most azokról a naturalizálásokról, amelyek az elmúlt esztendőben itt történtek,^ és amelyek éppen a múlt évben a sajtóba, általában a közvéleménybe is, és — úgy tudom — ide a Képviselőház termébe is becsaptak, mert olyan nagy feltűnést keltettek. Nem beszélek arról, hogy a tábornoki karnak magasrangú tagjai eljöttek Romániából, Cseh-Szlovákiából. Ausztriából, igen gyorsan tudták magukat itt Magyarországon naturalizáltatni, és jelentős nagyságú nyugdíjhoz is jutottak. Ujabban ily naturalizálások — tudtommal legalább — nem történtek, és mégis emelkedik, mégpedig igen jelentős mértékben emelkedik a tárca nyugdíjterhe. Én semmikép nem tekinthetem normálisnak és semmikép nem tudok elfogadni olyan indokot, hogy ez az emelkedés normális lenne. En nem vagyok ezekbe a dolgokba beavatva és csak úgy hallomásból, beavatottak elmondásaiból kell megállapítanom olyan tényeket, amelyeket nem tudok elhall-