Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-312
Az országgyűlés képviselőházának 3 is momentán, de később el fogjuk érni a produktumnak azt a mérvét, amelyet a nagybirtoknál megvalósíthatónak látunk. Tudom, hogy az ország egves vidékein a nagy- és a kisbirtokos egyaránt megtermeli holdanként a maga 17—18 métermázsáját, (Mozgás.) sőt tudok arról is, t. képviselőtársaim, hogy egy kisgazda holdanként 28 métermázsát termelt ebben az országban. (Csontos Imre: Kitkán van! — Jánossy Gábor: Sokorópátkai is annyit termel! — Zaj.) Ott tehát, ahol megvan a kisgazdáknak is a tanulásra való készsége, és ahol a kisgazdák bátran felveszik a nagybirtokkal a versenyt, (Zaj.) az állam feladata, hop-y ezt a tudást általánossá tegye a mezőgazdasági szakoktatás intenzívebb behozatalával. Azt is tudjuk, hogy a nagybirtok kevesebb állatot tenyészt, mint a kisbirtoik. Azt hiszem, t. képviselőtársam e tekintetben sem fog engem meghazudtolni, hogy a kisbirtok állattenyésztése jóval nagyobb, mint a nagybirtoké. Kénytelen vagyok statisztikai adatokkal előállni itt is, mert a statisztába dönti el azt a disputát, nem pedig egyikünknek, vagy másikunknak egyéni felfogása. Az 1914. évi statisztika szerint az egyholdias gazdaságokban 100 holdra esett 219 szarvasmarha, (Egy hang a középen: Mennyi jutott ebből közfogyasztásra?) — sajnos, a kisgazdiaosztály nem tudta ezt megtenni, mert nem jutott, neki közfogyasztásra — 75 ló, 466 sertés és 152 juh. Az 5—10 holdas gazdaságokban 100 holdra esett 40 szarvasmarha, 11 ló, 29 sertés és 32 juh. Az 500—1000 holdas gazdaságoíkiban 100 holdra esett miár csak 15 szarvasmarha, 2 ló, 8 sertés és 22 juh- Az 1000 holdnál nagyobb gazdaságokban pedig 100 holdra esett 8 szarvasmarha, 1 ló, 2 sertés és 21 juh. Ebből a statisztikából látható, (Zaj. — Elnök csenget.) hogy a kisbirtok mennyiivel több állatállománnyal rendelkezik és a közfogyasztás céljaira mennyivel több állatot fordít, mint a nagybirtok. (Ellenmondások a jobboldalon.) T. Ház! Ezek azok a szempontok, amelyeket a népesség szempontjából a kisbirtoik előnyére vonatkozólag bátor voltam elmondani. Méltóztassék elhinni, hogy engem semmi más szempont nem vezet, mint ennek a magyar népnek fejlesztése, (Zaj. — Elnök csenget.) szaporítása és - nevelése. Én nem vagyok antiipia ti ával a nagybirtokkal szemben, de ahogy nézem a külföldi államok birtokviszonyaiit, ^gészségeisebb fejlődésnek, a mai birtokrefonn ézirányú javítása ellenére is, azt tartanám, ha körülbelül ennellc az országnak birtoktesteiből 75% a kisbirtokra, 25% pedig a nagybirtokra esnék. Ma körülbelül — ismétlem — az a helyzet, hogy 35—36% esik a nagybirtokra, míg a többi a kisés törpebirtokra. (Zaj.) Ha egyéb európai államqik birtokviszonyaiban nézzük, az általam 'kívánatosnak jelzett birtokmegoszlási arányt látjuk kodifikálva, sőt azt látjuk, hogy bizonyos mértékben ott előnyösebb a helyzet a kisbirtok szempontjából, mint minálunk. (Zaj.) Elnök; Csendet kérelk. Kérem Meskó Zoltán képviselő urat, méltóztassék helyét elfoglalni. Csik József: Ezzel én nem azt akartam mondani, hogy egy új földbirtokreformot kell létesíteni. (Csontos Imre: Máskép nem lehet!) Ezt meghozza maga az élet. A nagybirtok elaprózódása napról-napra előttünk folyik, mert természetszerűleg ez a súlyos gazdasági válság, amelynek a nagybirtok kevésbbé tud ellenállni, mint a kisbirtok, ezt a minorizációt mindinkább előmozdítja. Az a helyzet, hogy például 1900-tól ?. ülése 1929 június 14-én, pénteken. 283 1910-ig 20%-kai szaporodott a kisbirtokok száma, és ez a folyamat, azt hiszem, a mai gazdasági válságban még intenzívebb, még erősebb, úgyhogy földreform nélkül is el fogja ezt intézni maga az élet Hogy mennyire nem vagyok antipátiával a nagybirtokkal szemben, kijelentem, hogy ma a nagybirtokos helyzete egyáltalában nem irigylendő. (Meskó Zoltán: Na, nem egészen így van!) A mai gazdasági válságban ő is küzd és szenved s bizony rossz helyzetben van. (Meskó Zoltán: Kibírja!) Mindenesetre jobban bírja ki, mint az, akinek néhány hold földje van, jobban bírja ki, mint az, akinek kevés van, mert a kevés hamarább fogy el, mint a sok, meg kell azonban mondanom azt, hogy a mai gazdasági krízis tragikumát ők is viselik és ők is küzdenek a mai szomorú gazdasági helyzettel. (Jánossy Gábor: Mindenki!) Ezt azért voltam bátor megemlíteni, mert — mint mondottam — fontosnak tartom a népesség fejlődését és a lakosság számának emelését és ennek egyik legfontosabb eszközének tartom azt, ha bizonyos birtokminorizáció vitetik keresztül a birtokpolitika terén abból a célból,, hogy^ a kisbirtokok számát növeljük, amit ha az élet magával is hoz, de nem ártana azt bizonyos telepítésekkel szorgalmazni és megfrissíteni. Mint mondottam, a harmadik oknak, amely ezt a nagy letargiát szülte az országban, és amely akadálya a magyar nép fejlődésének, tartom népegészségügyünk kezdetleges voltát. Nem mondom, hogy e tekintetben üdvös törvények nem hozattak, sőt bizonyos reformok életbe nem léptettek, azonban ezek a reformok még mind hiányosak. E tekintetben nem szabad a mai helyzetnél megállani, hanem népegészségügyünket minél jobban és minél erősebben fejlesztenünk kell. T. Ház! Ami ezt a kérdést illeti, tudjuk azt, hogy a munkájából élő embernek van egy nagy veszedelme, amelytől jobban fél % mint az ördögtől, és ez a betegség. Méltóztassék elgondolni, hogyha egy munkásember megbetegszik, akinek az exisztenciája fenntartásához nincs más eszköze, mint az az egy-két pengő, amelyet naponként megkeres abban a gyárban vagy a mezőgazdaságban, akkor a mindennapi kenyér vétetik ki a szájából. Ezért vette be majdnem minden nemzet a könyörgésébe, hogv: az éhhaláltól, nyomortól, ments meg Uram minket! A betegség ellen, amely a szegény ember legnagyobb réme és ellensége, a kormányzatnak minden eszközzel fel kell vennie a küzdelmet. (Ügy van! Ügy van!) Minden eszközzel oda kell törekednünk, hogy már a priori, a kezdet stádiumában kiöljük a bacillusokat az emberekből, hogy egészséges generációt neveljenek ennek a nemzetnek, mert hiszen nem mindig a nemzetek numerikus többségétől függ azok hatalma és erőssége, hanem az egvedek rátermettségétől, erősségétől és^ egészségétől. (Ügy van! jobbfelol. — Jánossy Gábor: Jellemétől és erkölcsétől!) A betegségek elleni küzdelemnek egyik fontos tényezője az, ha már az iskolában nagy súlyt helyeznek az egészségtanra s már ott iparkodnak a gyermekek lelkébe és eszébe csepegtetni azt a tudást, amellyel a betegségekkel szemben a harcot felvehetik. Amikor mi iskolába jártunk, akkor egészségtant nemcsak az elemiben, de még a gimnáziumban sem tanultunk. Az első oktatás, amelyben részesültünk, ama plakátok révén történt, amelyeket irodákban kiragasztva láttunk, s amelyek a mesterséges lélekzésre tanítanak meg minket. Talán a fiatalabb genera; ciónak nem, de nekünk ez volt az egész egész: ségügyi oktatásunk. Szégyellem bevallani, de megmondom, hogyha talán olyan emberrel kerülnék szembe, akit mesterséges lélekzéssel kell