Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-311
244 Az országgyűlés képviselőházának ez hosszú évtizedekre szóló tanulmányt és ismeretet igényel (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és nem szolgálná a közérdeket az, ha ezt az ügykört olyan tisztviselőkre volnánk kénytelenek bízni, akik ebben az ügykörben megfelelő gyakorlattal és ismeretekkel nem bírnak. Viszont az is teljesen igaz, hogy minden pénzügy igazgatósághoz nem tehetünk ilyen szakembereket, először azért, mert nagy számban nem is találunk ilyeneket, másodszor pedig azért, mert az ilyen szakemberek munkaerejét nem tudnók megfelelően kihasználni. Azt hiszem, hogy at. képviselő úr belenyugszik nyilatkozatomba; én ezt az intézkedést meg fogom tenni, mert ehhez nekem különben is törvényadta jogom van, amellyel élni is fogok. Kérem a cím elfogadását. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Miután a 2. címet meg nem támadták, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 3. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Pakots József jegyző (olvassa a 3. címet). Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Krisztián Imreí Krisztián Imre: T. Képviselőház! Ezt az alkalmat ragadom meg arra, hogy köszönetet mondjak a pénzügyminiszter úrnak azért a belátásáért, hogy megszüntette azt az adónemet, amely olyan nagymértékben terhelte a falu népét: az állatforgalmiadót, a földadót pedig leszállította. Erre az intézkedésre nagy szükség volt azért, hogy az adófizető felek ne legyenek zaklatásnak kitéve. Ezt újból tisztelettel megköszönöm. Ami a költségvetést illeti, legyen szabad itt bizonyos dologban panasszal és kérelemmel fordulni a mélyen t. pénzügyminiszter úrhoz. A 3. cím 7. rovatában «Állami hozzájárulás a tagosítások költségeihez» címen 32.000 pengő van felvéve. Tudjuk, hogy a békeidőben is milyen kismértékben tartották szükségesnek a nemzetgazdasági szempontból annyira szükséges tagosítást, a szétszórt földek összesítését; hiszen békeidején is 5 éven át, 1909-től 1914-ig, 123 esetben kérték a tagosítást. Nem kívánom hosszasabban ecsetelni, hogy gazdasági szempontból a tagosításnak milyen jelentősége van, csupán két dologra akarok rámutatni. Beszélünk itt búzamárkázásról, sikértartalomról, terménynemesítésről. Sajnos, mindezt azokon az apró parcellákon, amelyek nagyon sok helyen 9—10 darabban vannak, megvalósítani nem lehet; nem pedig azért, mert van nyolcadtelek, negyedtelek, s ezek a részek olyan kicsinyek, hogy intenzív gazdálkodást rajtuk folytatni nem lehet. Egyik képviselőtársam már felhozta volt azt is, hogy vannak olvan községek, ahol egy-egy földtulajdon 20—30—40—50 darab parcellában fekszik s ezek nagy része dűlőbe, vagy vizes lapályra esik, úgyhogy ekével nem is lehet felszántani. Itt műtrágyázásról, terménynemesítésről, szóval korszerű gazdálkodásról szó sem lehet. Mégis azt kell látnunk, hogy ezt a lehetőséget két szempontból hátráltatják éppen az illetékes tényezők. U>vanis, amíg béke idején a tagosítást fokozottabb mértékben segítették elő és^ a tagosítási költségeket a tagosítani kívánóknak tíz évre előlegezték, most többszörösen megdrágították a tagosítás költségét és csak két évi előleget nyújtanak a tagosítási társulatok. Ez nemhogy elősegítené a tagosítást, hanem kerékkötője ennek a nemzetgazdasági szempont. ból annyira szükséges ténykedésnek. Legyen 311. ülése 1929 június 13-án, csütörtökön. szabad errevonatkozólag néhány adatot felolvasnom. Az 1914-et megelőző időben 4 pengő 60, 6 pengő, 7 pengő volt a költség katasztrális holdanként és csak kivételesebb esetekben, amikor nagyon kevés volt a tagosítás, vagy nagyon sokféle volt a föld, jött ehhez bizonyos külső költség: kiszállási, elbírálási stb. költség, úgyhogy a békebeli tagosítási költség legmagasabb összege sem volt olyan nagy, mint amilyen most a legkisebb. Mert amíg, ismétlem, béke idején 4-től 7 pengőig és kivételes esetben 16 pengőig terjedt katasztrális holdanként ez a költség, addig most ez nagyon megnövekedett. A most érvényben lévő rendelet 1928 májusában lépett életbe. Ezzel kapcsolatban legyen szabad a háború utáni időből 1—2 községre vonatkozó adatot felhoznom. Gál községben például, ahol egy darabban vették ki a földet, az egyesség szerint tíz pengőben állapodtak meg a felek a mérnökkel katasztrális holdanként; utóbb a kataszteri tiszta jövedelemnek megfelelően 12 pengőre emelték fel a teljes költséget. Ádám községben a mérnöki költség nyolc pengő volt, a kiszállási és elbírálási költség hat pengő, négy pengő volt a tagosítással nem szorosan összefüggő költség, a kanalizálás, vízlevezetőcsatornák kiépítése. Együtt tehát 18 pengő. Ennyi volt a rendeletet megelőző időben. De mi a helyzet a rendelet megjelenése óta? Amint a foldmívelésügyi miniszter úrtól hallottuk, a mérnöki kamara javaslatára fogadták el a három illetékes minisztérium szakI referensei: nevezetesen a felmérési felügyelőség, a foldmívelésügyi minisztérium gazdasági hivatala és az igazságügyminisztérium, hogy a mérnöki költség minimuma, a legalacsonyabb ár 12 pengő legyen, ehhez járulnak a kiszállási és egyéb költségek az előbbi összeg 50%-ában és ha két darabban adják a földet, akkor még 20% mérnöki költség, ha pedig három darabban adják, akkor 30% többlet. Ezidőszerint Füzesabonyban van tagosítás; itt egyféleségű föld van, síkföld, nem okoz különösebb munkát, nem hepe-hupás, nem erdős föld, mégis 14 pengő 50 fillérben van megállapítva egy katasztrális holdnak egy darabban való kimutatása; ehhez még külön költség címén 50% jön, kataszteri bejegyzések, kataszteri munkálkodások díja címén 1—2 pengő; vagyis ha ennek középarányosát, 1 pengő 50 fillért vesszük, akkor az egész költség 23 pengő 25 fillér. De csak nagyon ritkán szokták egy darabban kivenni a földet, mert az időj aras, a föld fekvése és a földek összetétele miatt inkább két j három darabban szoktáfe kivenni. Ha azt vesszük alapul, hogy két darabban veszik ki, akkor a megállapodás így alakul; 17 pengő 40 fillér alapár, mint mérnöki költség, ehhez 50% külön költség, vagyis 8 pengő 70 fillér, — ezek már, hogy úgy mondjam, megállapított, szerződésben lefektetett díjak;— azután kataszteri díj címén 1 pengő 50 fillér, vagyis együttvéve 27 pengő 60 fillér. De amint az osztályvezető úrtól volt szerencsém megtudni, vannak 28—30 pengős alapárak, amihez 50% jön még, úgyhogy vannak 38—40—45 pengős holdankinti költségek is. Bocsánatot kérek, miként korábban is mondottam, az, hogy így megdrágítják a tagosítási eljárást, nem ösztökéli, nem kényszeríti a tagosításra az embereket, hanem ez kerékkötője ennek a gazdasági szempontból annyira szükséges ténykedésnek. A magam részéről szíves készséggel elismerem azt, amivel meg kívánják indokolni* miért szükséges ez a megállapítás. Azt mondotta az osztályvezető úr, hogy szükséges ez azért, mert
