Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-310

234 Az országgyűlés képviselőházána Ideálisabb volna, ha mindezt másképpen, egy államkölcsönnel, vagy egy államvasúti kölesönnel tudnók megoldani, azonban, ha ez a megoldás pillanatnyilag nem áll rendelkezésünkre, akkor a megoldásnak ^ más módját kell választanunk és a hiteligénylésben szabad magángazdaságra kell azt a feladatot áthárítanunk, amelyet különben talán okszerűbben az állam végezhetne. (Helyeslés a jobboldalon.) Igen t. Képviselőház! Nagyjából reflektáltam azokra a kérdésekre, amelyeket felvetni méltóztattak. Csak egy kérdésre akarok még felelni, amelyet itt Várnai t. képviselő úr felhozott. Szerinte az, hogy én milyen javíthatatlan optimista vagyok, kitűnik abból, hogy én a készfizetések felvételéről beszéltem, azt a legközelebbi jövőben ígértem és mégis ezt a ráta-emelések követték. Méltóztassék megengedni, ezt félre méltóztatott érteni. Nem ezt mondtam, hanem azt, hogy a 92 millió tartozás unkát a banknál törlesztjük és törlesztjük esetleg fokozottabb mértékben, mint ahogy arra kötelezve lennénk a banktörvényben, azért, hogy ezáltal elérjük azt a helyzetet, amelyet a banktörvény előír, hogy a készfizetésnek előfeltételeit ezzel megteremtsük. En nem azt mondtam, hogy a készfizetést felvesszük. Bocsánatot kérek, ilyet mégsem fogok mondani, hiszen én is tudom, amit tud a képviselő úr, hogy nagy és gazdag államok sem gondolnak talán ma erre. Más kérdés az, hogy nálunk meglegyenek erre az előfeltételek, ami azt jelenti, hogy alkalmas időpontban, amint beszédemben is mondtam, ne legyen akadálya. A mi bankunk helyzete semmivel sem rosszabb, mint amilyen általában véve az európai bankok helyzete, és nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy teljes megnyugvással méltóztassanak ennek az intézménynek fennállását és működését tekinteni. (Helyeslés.) Mély tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék költségvetésemet általánosságban elfogadni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az előadó úr nem kíván szólani. Minthogy szólásjoga többé senkinek sincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyi tárca költségvetését s vele kapcsolatban az állami üzemek költségvetésének XXVI. és XXVII. fejezetét, valamint a költségvetés IV. fejezetét általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a pénzügyi tárca költségvetését s vele kapcsolatban az állami üzemek költségvetésének XXVI. és XXVII. fejezetét, valamint a költségvetés IV. fejezetét általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a Szabóky Jenő képviselő úr határozati javaslata felett való szavazás, aki utasíttatni kéri a pénzügyi kormányzatot arra, hogy a yízitársulatok anyagi helyzetének rendezéséről mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen be. Elnök: Szabóky Jenő képviselő úr a házszabályok 145. §-a alapján kíván szólani: Szabóky Jenő: T. Ház! A t. pénzügyminiszter úr nyilatkozata után tárgytalannak tekintem határozati javaslatomat és azt tisztelettel visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő úr a határozati javaslatát visszavonta, az tehát tárgytalanná vált. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom s előterjesztést teszek a legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. 310. ülése 1929 június 12-én, szerdán. Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, folyó évi június hó 13-án délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki a pénzügyi tárca költségvetésének s a vele kapcsolatos költségvetési fejezeteknek részletes tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk az interpellációkra. (Zaj.) Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A tárgyalás folyik.^ Az első interpelláció Frühwirth Mátyás képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző: (olvassa): «Kérdem, van-e tudomása a honvédelmi miniszter úrnak arról, hogy a minisztérium által kiírt és nyergek beszerzésére vonatkozó pályázat körül súlyos szabálytalanságok történtek? Hajlandó-e a miniszter úr azonnal vizsgálatot indítani a felelős személye^ ellen? Hajlandó-e erről a vizsgálatról a parlamentnek jelentést tenni? Hajlandó-e a miniszter úr a kiírt pályázati eredményeket szabályszerűen elbíráltatni és a közszállítási szabályzatok szigorú betartásával a nyeregbeszerzéseket megrendelni? Frühwirth Mátyás s. k.» (Zaj.) Elnök: Nagyon kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni és helyeiket elfoglalni, mert különben kénytelen leszek névszerint megnevezni azokat a képviselő urakat, akik az elnöki intelemnek nem tesznek eleget. Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Képviselőház! A nyeregszállításra vonatkozólag interpellációt intéztem a honvédelmi miniszter úrhoz, (Felkiál tások: Nincs itt!) és felhívom figyelmét egy nagyon súlyos és szisztematikusan nagyon rossz kiadási módszerre, amely dívik a honvédelmi minisztériumban a nyeregszállítások és nyeregmegrendelések kiadása tekintetében. (Mozgás.) Az elébb hangzott el at pénzügyminiszter úr szájából, hogyha takarékosságot kell tekinteni elsőrendű kérdésnek a súlyos és nehéz gazdasági helyzetben sinylődő ország gazdasági talpraállítása érdekében. Ha igaz ez a költségvetésnél, akkor különösen áll ez azoknál a kiadásoknál, amelyeket az ország parlamentje rendelkezésre bocsát a kormányzati tényezőknek, illetve a hatóságoknak a közmunkák megrendelésénél. Ha lehet valahol takarékoskodni, akkor ezt a takarékosságot különösen a befektetéseknél, a közmunkáknál lehet elérni. Ha nézem a súlyos, nagy összegeket, amelyeket mi az állami költségvetésben adunk a kormányzatnak, akkor egy Összegben, alig egy mondatban is el lehet mondani, ha azonban nézem, mennyi 10 és 5 pengőkből áll és milyen aprólékos összegekből kerül elő az egész országban, akkor különös hangsúllyal kell fordulni azok felé a tényezők felé, akik ezeket a pénzeket ki is adják. A közmunkákba minden ország óriási nemzeti vagyont fektet bele és a közmunkák révén óriási Összegek folynak a gazdasági életbe. Látjuk azt, hogy a közmunkák révén 10—20%-os károsodások nagyon könnyen érhetik a közhatóságát, magát a kincstárt, ezért kell tehát kétszeres gonddal, kétszeres szigorúsággal figyelnünk az egyes közmunkák kiadását. Amiről most beszélek, az hónapok óta, régóta húzódozó baj és nyugtalanság, amelyet ma interpellációban akarok levezetni, és amelyre