Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-310

Àz országgyűlés képviselőházának előzőleg felhívtam az illetékes körök figyelmet. Hészint sikerült megakadályoznunk azt a kísérletet, amellyel a kincstárt súlyossan meg akarták terhelni, részint nem sikerült. De ha elmondom interpellációmat, azért mondom el, hogy a közmunkák kiadásának ezt a rendszerét teljesen kioperálja a honvédelmi miniszter úr illetékes faktorainál. Az egyik kiadási munka, amelyről beszélek augusztus hónapban folyt le, amikor is 70 nyeregkészletet adott ki a honvédelmi miniszter úr pályázat útján. Akkoriban iparosok, nagyvállalkozók is pályáztak erre a munkára. Az egyik cég, a Freund és Társa cég, nyerte el az egész munkát, mert ez a cég volt a legolcsóbb. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Több iparos, több cég, amely drágább volt, kimaradt ebből a munkából. Jött a másik rendelés, amikor a honvédelmi miniszter úr 600 nyeregkészletet rendelt meg. Ennél a munkánál az iparosok és nagyvállalkozók egy nívón mozogtak és így természetes, hogy a minisztérium a közszállítási szabályzat szellemében és értelmében megosztotta a szállítást. Felosztotta olyan formán, az első tervezet szerint, hogy 100 készlet jut a nagyvállalkozóknak és 500 készlet pedig az iparosságnak, amely 20—30 év óta, sőt egyik-másik 50 esztendő óta folyton nyeregkészítéssel foglalkozik. Azonban a következő eset történt. Az egyes nagyvállalkozók, miután kévéseitek a 100 nyerget és kévéseitek a megrendelést, amely rájuk jut, fogdostak strohmannokat, nem létező, iparigazolvánnyal nem rendelkező embereket és iparosokat és ezeket állították oda strohmannképpen a pályázók közé. így történt meg az, hogy egyes nagy cégek elhalászták a munkát azok elől az iparosok elől, akik ebből élnek, és 30—40 év óta dolgoznak ebben a szakmában. Ez ennek a kiadási hibás rendszernek második esete. A harmadik a legérdekesebb, ahol t. i. visszaélések voltak. Április 17-én újra kiírtak egy 2500 nyeregre szóló megrendelést. Itt az iparosok olcsóbbak voltak, mint a magánvállalkozók, mégpedig meglehetősen nagy különbség volt. Az olcsóbb iparosokat közben a pályázat lezárása után ügynökök keresték fel és arra próbálták rávenni őket, vonják vissza olcsó árajánlatukat és adják drágábban a munkát, mert hiszen azért az árért nem tudják megcsinálni és megegyezés útján a nagyobb árat fogják érte kapni. Ezeknek az ügynököknek munkája hiábavaló volt. Erre a honvédelmi miniszter úr egyik osztálya Moor ezredes aláírásával körülbelül húsz iparoshoz a következő felhívást bocsátotta ki (olvassa): «Hivatkozással a folyó évi 17.198/V —1929. számú honv. min. rendelet alapján felterjesztett árajánlatára, felkérem: nyilatkozzék, hogy hajlandó-e a 27. M. legénvségi lovagló szerszámot külön alsó heveder, istállókötőfék, kötőféklánc és váz nélkül 370 pengő egységáron az előírt minőségben és kivitelben szállítani. A nyilatkozatnak legkésőbb f. hó 23-án déli 12 órára be kell érkeznie. Cím: Honv. Min. 5. osztály. — A miniszter rendeletéből Moor ezredes.» Ez az ár már körülbelül 50 pengővel drágább, mint az iparosok legolcsóbb ajánlata. Az iparosok hozzá vannak szokva a rendes kalkulációhoz, egy életen keresztül csinálják ezt, állandóan nyeregkészítéssel foglalkoznak s az árakban nem szoktak tévedni. Ezek az iparosok ezért — akik nem akartak drágábban szállítani — a következőket írták a miniszternek (olvassa): «Nagy310. ütése 1929 június 12-én, szerdán. 235 méltóságodnak folyó évi április hó 19-én kelt 25.957/5.—1929. számú felhívására tisztelettel jelentem, hogy a f. hó 17-én benyújtott ajánlatomban foglaltak szerint hajlandó vagyok a 27. M. legénységi lovaglószerszámot a külön alsóheveder, istállókötőfék, kötőféklánc és váz nélkül nem 370 pengő felajánlott egységárért, hanem a benyújtott árajánlatom szerinti árban 335 pengő egységárért a kiírt versenytárgyalási feltételek mellett szállítani.» «Indokolom eredeti árajánlatomat azzal, hogy a bőr ára a legutóbbi nyeregszállítás óta circa 10—12%-kai esett és így a fenti árban a tisztességes polgári haszon is bennfoglaltatik, én a fenti egységáron esetleg odaítélt nyereg- és lovaglófelszerelést tisztességesen el tudom készíteni és felárra igényt nem tartok, kalkulációm pontos és ahhoz semmi hozzátennivalóm nincs». Mélyen t. Képviselőház ! Nemcsak ez lett azonban ennek eredménye, hanem ezek az urak még tovább is mentek vakmerőségükben. Felhivatták az iparosokat s rá akarták beszélni őket arra, hogy vonják vissza ajánlatukat s adják drágábban a kincstárnak ezeket a nyergeket. Leteszem a Ház asztalára ezt az írást s adok a miniszter úrnak egy papirost is, amelyen rajta vannak azoknak az iparosoknak a nevei, akiket rá akartak beszélni arra, hogy vonják vissza olcsó ajánlatukat s adják drágábban a kincstárnak a nyergeket, sőt menjenek el a kereskedelemügyi minisztériumba és Felsmann miniszteri tanácsos urat, aki a zsűriben a kereskedelemügyi minisztériumot képviseli, kérjék fel, hogy ennek az árnak megállapításánál ne okozzon akadályokat. Felsmann miniszteri tanácsos úr erre természetesen összecsapta kezeit és azonnal közbelépett, hogy ezt a kincstárellenes és a közszállítási szabályzat ellen való eljárási módot leleplezze és tiltakozzék ellene. Amikor ez tudomásonrra jutott, figyelmeztettem Gömbös államtitkár urat — a miniszter úrhoz akkor nem jutottam — azokra a machinációkra, amelyek a miniszter úr háta mögött folynak. Figyelmeztettem a zsűri egyik elnökét is, Pacher tábornok urat, hogy lehetetlen állapotok vannak a munkák kiadásánál, nemcsak most, hanem már hosszabb idők óta ; ezeket az állapotokat meg kell szüntetni s ha a honvédelmi minisztérium kényes jó hírnevére, akkor ezt a rendszert ki kell operálni a honvédelmi minisztériumból. Erre a közbelépésre megsemmisítették ezt a pályázatot és új pályázatot írtak ki. Ha én vagyok a miniszter helyében, akkor nem semmisítem meg ezt, hanem kizárom a pályázatból azokat, akik erre érdemtelenek, és megbízom azokat az iparosokat, akik bebizonyították hűségüket az államkincstárral szemben. Mert mi történt volna, ha ezek az iparosok azt mondták volna: köszönjük ezt a nemzeti ajándékot, 370 pengőért csináljuk meg a nyergeket ? Akkor a kincstár körülbelül 100—150.000 pengővel drágábban kapta volna meg a nyergeket. Ez csak egy eset. Én tehát azt látom, mélyen t. uraim, hogy itt a miniszter úr háta mögött olyan akció folyik, amelyet nem tűrhetünk s amelyet a közmunkák kiadásánál meg kell szüntetnünk. Ha hírek keringenek arról, hogy a közmunkák kiadásánál panamák történnek és hogy ezek kiadása nem a közszáliítási szabályzatnak megfelelően és nem egészen normálisan adatnak ki. akkor ezeknek a híreknek ez az alapja. Ha őrnagyok és ezredesek az olcsóbb ajánlatot tevő iparosokat rábeszélik arra, hogy adják drágábban a szállítandó dolgokat, ezt nem lehet tűrni- Akkor ne csodálkozzunk azon, ha a közélet tele van különböző hírekkel, néha indokolatlan, de sokszor indokolt hirekkel. A közmunkák elosztásának ezt