Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-310

Äz ország "•'"illés képviselőházának 3 azonban, hogy ezt megtegyem, el kell készülve , lenni a konzekvenciákra sa konzekvenciák abban állanak, hogy az államháztartás bevételei nem fognak ezen adónemekben növekedni akkor, ha az adóbehajtás szigorán egyidejűleg könnyítetnem fognak növekedni akkor, ha a régi tartozások befizetését részben elengedem a megadott felhatalmazás folytán, illetőleg, ha az ismert módon revizió alá veszem s bizonyos kamatkönnyítéseket engedélyezek. Világos, hogy ez bizonyos bevételi csökkenéssel, vagy legalább is a bevételek növekedésének elmaradásával fog járni. Ezt azonban én okvetlenül és a legpontosabban kívánom végrehajtani. (Helyeslés jobbfelöl.) Elkészültek a végrehajtási utasítások; ezeket az ország pénzügyigazgatóinak megküldtem s ők írásbeli véleményeiket beküldték. Mihelyt itt egy^ kicsit a parlamenti munkából szabadulok, a pénzügy igazgató urakat értekezletre hívom össze Budapestre s velük szóbelileg is közlöm azokat az intenciókat, amelyek a törvényben s az indokolásban vannak, s amelyeket én különböző helyeken, mint legjobb szándékomat és^ kívánságomat hangoztattam. Ezt az ő tudomásukra hozom. Megfelelő hatalmat adok a kezükbe, hogy éljenek vele s meg is követelem, hogy éljenek vele, nagyobb hatáskörben, de nagyobb felelősséggel s meg fogom kívánni azoknak a törvényeknek pontos végrehajtását. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy azon kötelességtudás folytán, amely megvan a pénzügyi tisztviselői karban, — amely örülök, hogy ebben a vitában nem részesült ócsárlásban, csak dicséretben, magam is csak jót tudok róla mondani — meglesz benne az akarat, hogy abban az értelemben, amint azt a törvényhozás is kívánja, hajtsa végre, a törvényeket. Remélem, hogyha nagymértékben nem is lehet most a terheket, csökkenteni, de emberségessé, méltányossá lehet tenni azok beszedését s főleg olyan időpontban követeljük a fizetést, amely időpontban fizetni tudnak. Ne követeljünk ott, ahol nem lehetséges, és ne alkalmazzunk^ rendkívül szigorú, költséges és kellemetlen szabályokat ott, ahol megvan a fizetési készség, csak momentán nincs meg a fizetési kénesség, (Elénk helyeslés.) szóval, ezeket az elveket tényleg végre is fogjuk hajtani. (Elénk helyesles. — Gr. Hunyady Ferenc: Egy kicsit későn jött, de most is jó!) TTgy Kray, mint Homonnay igen t. képviselő urak ismételten felhozták a tisztviselői kérdést, s bizonyos magyarázatokkal egészítették ki * múltkori felszólalásukat. En természetesen megmaradok akkor kifeitett álláspontom mellett, amelyet abban tudnék összefoglalni, hogy én is — mint az egész törvényhozás, kivétel nélkül — teljes szívvel átérzem a mi tisztviselőkarunknak nehéz. helyzetét, (Ügy van! Ügy van!) éppen olyan jó szívvel foglalkozom ezzel a kérdéssel, és ha és ahol lehet, javítunk is rajta, azonban •:— nem akarom ismételni, hiszen ők is felhozták már — az ismert okoknál fogva nem tudnám javasolni, hogy a mi személyes kiadásainkat lényegesen növeljük. Ragaszkodom ahhoz, hogy fokozatosan, nem B-listával, nem azokkal a konzekvenciákkal, amelyektől félni méltóztatnak, hogy egyáltalán nem fogunk egy fiatal embert sem kinevezni tisztviselőnek. — ez keresztülvinetetlen volna — (Homonnay Tivadar: Most már nem félek, mert a miniszter úr mondotta, hogy nem lesz így!), hanem fokozatosan megállapítva egy ideális státust, kell erre törekednünk. Ki kell tűznünk egyszer azt a célt, amelyre törekednünk kell ezen a téren és azt másként nem érhetiük el, mint hogy új tisztviselőket nem !O: ülése 1929 június' 12-én, szerdán. 233 nevezünk ki és hogy nem szaporítjuk sehol a tisztviselők létszámát, kivéve

r természetesen egyes speciális ismereteket igénylő állásokat, mert hiszen lehetetlen egyetemi, műegyetemi tanárokat, bizonyos specialista orvostanárokat helyettesíteni, azonban általában véve a tisztviselői kart nem akarjuk növelni. Észszerűen fogunk törekedni erre az ideális státusra és azt olyan időponton felül fogjuk elérni, hogy e mellett bizonyos pótlásról is lehessen a tisztviselői karban gondoskodni. (Gr. Hunyady Ferenc: De hogy fog ez passzolni a Klebelsberg-féle kultúrpolitikához? Itt van a nehézség! Az egyetemek ontják a fiatalembereket! — Jánossy Gábor: Majd a revizió!) Várnai igen t. képviselő úr engem ismét megtámadott azért, mert én expozémban s azóta is minden felszólalásomban optimizmust hirdetek. Mélyen t. Képviselőház, én azt hirdetem, ami a meggyőződésem. (Elénk helyeslés.) Legyenek meggyőződve, ha nem volna ez a meggyőződésem, nem hirdetném. Nem megy odáig a mindenkori pénzügyminiszter kötelessége, hogy optimizmust hirdessen, hallgathatna is erről a kérdésről, de én nem hallgattam, f hanem optimizmust hirdetek. Nagyon sajnálnám, ha az igen t. képviselő urakat nem tudnám meggyőzni arról, hogy ez az optimizmus jogosult, de én úgy érzem, hogy az országnak egy tekintélyes része ezt szimpátiával, megnyugvással fogadta, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) annak ellenére, hogy múló körülmények nem kedveztek annak, hogy a nagy rétegekben ez az optimizmus elterjedjen; nem pedig azért, mert az ország egy részében katasztrofális termésviszonyok voltak a búzában, — ezek is megjavulnak — és mert az egész európai gazdasági helyzet nem uagyon kedvező és ennek folytán, a hitel drágasága, stb. folytán nincs meg az a lendület a gazdasági életben, amely talán kívánatos volna es amely az optimizmust megfelelően támogatná. Mindamellett bízom abban, hogy ezek a viszonyok javulóban vannak. Jelenségeit látom az európai gazdasági helyzet javulásának is. Látjuk a mi egész európai politikai elhelyezkedésünknek javulását, megszilárdulását és ezzel hitelviszonyainknak javulását; és látom, hogy sikerül megszüntetni azt a nagy igazságtalanságot, amely lehetetlenné tette azt is, hogy mi a gazdasági életünk fejlődése érdekében szükséges államhitelt igénybe vegyük. (Taps jobbfelol) Ebben a tekintetben is javul a helyzet. Es hogyha ez megjavul, akkor ezzel a mi egész fennáll a lehetősége, ez mikor történik meg? költségvetési helyzetünk is lényeges, nagy megkönnyebbülésen fog keresztülmenni és sok mindennek jobb megvalósítása lehetséges lesz, amit : ma csak a legszükségesebb mértékbén valósítunk meg, és amit megvalósított hivatali elődöm, aki kénytelen volt a feleslegekből a legszükségesebb befektetéseket fedezni. (Egy hang a jobboldalon: Kény télen nem volt!) Azok a tervek, amelyeket a minisztertársaim előadtak, s különösen, amelyeket a kereskedelemügyi miniszter úr előadott, amelyek egyrészt kisvasutak kiépítését, másrészt pedig az úthálózatnak bizonyos időn belül való teljesen megfelelő kiépítését, a különböző útnélküli községeknek utakkal való ellátását célozzák, (Helyeslés a jobboldalon.) nem tisztán fantasztikus tervek, ezek a megvalósulás útján vannak. Igen komoly tárgyalások folynak. A megfelelő vállalkozókkal és finanszírozással foglalkozó külföldi cégekkel érintkezésben vagyunk. Előrehaladott tárgyalások vannak, úgyhogy én azt hiszem, hogy ez igen rövidesen meg fog indulni és meg fog valósulni. (Éljenzés a jobboldalon.) 33*