Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-310

$24 Az országgyűlés képviselőházának 310. ülése 1929 június 12-én, szerdán. viselő urat is kérem, méltóztassék csendben ma­radni. Várnai Dániel: Ez az érdeklődés hiánya azután arra kényszeríti a felszólalókat, hogy — nem akarom devalválni az ügyet — úgyneve­zett Vicinális jelentőségű vagy érdekű kérdése­ket hozzanak ide a Ház elé olyankor, amikor az országnak igen súlyos gazdasági és pénzügyi kérdéseivel kellene foglalkozni. T. Képviselőház! Magam is követem a jó példát, amely előttem a költségvetés egész tár­gyalása során megmutatkozott nem egyszer, de tízszer, százszor is, hogy helyi jelentőségű kér­déseket ajánlottak a különböző miniszter urak figyelmébe. Ismétlem én nem becsülöm le eze­ket a vicinális jelentőségű kérdéseket, (Jánossy Gábor: Nem is lehet!) mert minden kérdés an­nak a helynek szempontjából jelentőssé válik. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Fontos és jelentőségteljes például Kispest város háztartása szempontjából az a kérdés is, amelyet most bátor vagyok idehozni. •"', T. Képviselőház! Igen sajnálom, hogy az a kérdés, amelyet a múlt esztendőnek ugyanebben az időszakában, ugyancsak a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál felhoztam, a mi­niszter úr hivatali elődjének határózott ígérete ellenére teljesítve nem lett. Célzok Kispest vá­rosának kérelmére, amelyet a pénzügy­minisztériumhoz már régebben előterjesztett, hogy térítse meg legalább egy részét ama kiadá­sainak, amelyeket a Wekerle-munkástelep köz­igazgatására fordít. Talán méltóztatnak még emlékezni, hogy arra a kérdésemre, amelyet Kispest városa nevében és felkérésére itt tolmá­csoltam, Bud akkori pénzügyminiszter úr egé­szen kielégítő választ adott, csak azután, ami­kor egy kissé tanulmányozni kezdte ezt a kér­dést, nem is a pénzügyminisztérium, hanem a belügyminisztérium, amely elsőrendű fórum, elsőrendű faktor közigazgatási vitás kérdések­ben váló igazságtevésre,. akkor tűnt ki, hogy sem a pénzügyminisztérium, sem a belügymi­nisztérium nem akarja megtéríteni Kispest vá­rosának a Wekerle-telepre fordított közigazga­tási kiadásait. A leírat, amelyet ebben a kérdés­ben a belügyminisztérium a pénzügyminiszté­riummal egyetértőleg Kispest városához lekül­dött, kérelmére adott válaszképpen, először is elutasítja azt az igényt, hogy Kispest az állam­tól közigazgatási kiadásainak megtérítésére kö­vetélhessen valamit, másodszor pedig alaposan meg nem vizsgált tételek és tények után azt a végkövetkeztetést vonja le a belügyminiszté­rium leirata, hogy Kispest városa megkapja kiadásainak teljes összegét Wekerle-teleptől azokban a bevételekben, amelyekhez Wekerle­telep részéről jut hozzá. T. Képviselőház! Ezek nagy tévedések. A belügyminisztérium megállapításaiban, amelye­ket a pénzügyminisztériummal egyetértőleg tett, a legsúlyosabb tévedések vannak, s amikor ezt az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlóm, arra kérem, s azért hozom ezt a kérdést ismételten szőnyege, hogy megkérjem a pénz­ügy miniszter urat: vizsgáltassa meg újra ezt a kérdést, mert su belügyminisztérium leiratában tévedések foglaltatnak. Kispest városának Weker le-tele pre fordí­tott közigazgatási kiadásai sokkalta, de sok­kalta nagyobbak, mint amennyit a leirat, ki­mutat. ' A belügyminisztérium leirata azt mondja, hogy Kispest városa költségvetésének 10%-át fordítja Wekerle-telép közigázgatásáríi. A valóság ezzel szemiben az, hogy Kispest Városa költségvetésének 33%-át— igenis, 33%-át — fordítja Wekerle-telep közigazgatására. Ab­szolút számokban véve az ügyet, Kispest vá­rosia 1929, évi költségvetésében elöirányoztatott Wekerle-telep adminisztrálására 408.072 pengő, ezzel szemben be fog venni a telepről összesen 179.000 pengőt, vagyis a ráfizetés lesz Wekerle­telep igazgatására kereken 230.000 pengő. Az ilyen ráfizetéseket egyrészt semmmikép sem követelheti az állam Kispesttől, egy egészen szűkös / viszonyok között élő városi háztartás­tól, másodszor pedig, éppen arra yaló hivatko­zással, hogy szegény ez a város, nem kíván­hatja meg az állam, hogy az ő telepének admi­nisztrálására 230.000 pengőt elköltsön minden visszatérítés nélkül. Azt mondja ez a leirat, hogy innen meg amonnan ilyen meg ilyen összegű bevételei vannak Kispestnek Wekerle­telepről. Olyasmit állít, hogy a piactelek bruttójövedelme meghaladja a 60.000 pengőt. Ez háromszor véve — mert három piac van ott — 180.000 pengő volna és hozzáteszi még, nogy Wekerle-telep egyetlen piacától Kispest­nek 80.000 pengő évi hevétele van. A valóság, igen t. miniszter úr az, hogy Kispest három piacából irányoztatott elő 1929-re mindössze 65.000 pengő és igen kevés része ennek a 65.000 pengőnek az, amit Wekerle-telep macából be­vesz a város. Azután azt is mondja, hogy az adminisztráció közigazgatási kiadásainak meg­térítésekónt megfelelő ellenértéket nyer a város például abból a kereseti adóból, amelyet Wekerle-telep munkássága fizet be a maga munkahelyein és amelyet azután annak rendje és módja szerint átutalnak Kisppst városához. Ügy kellene lenni, hogy Wekerle-telep munká­sainak kereseti adóját át is utalják Kispest­nek de ezt nem teszik, Kispest városának is­mételt kérései ellenére sem. Ezt is bátor va­gyok az igen t. miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy Wekerle­telep tele van postással, minisztériumi és ál­lamigazgatási altiszti lakossággal, ezek kere­seti adóját bizony, mindig levonják, ellenben — konkrét példát említve — a postától hiába kéri Kispest már évek óta, hogy az alkalma­zottak levont adóját utalja át a városnak, mert őt az megilleti, ezt a posta nem, akarja meg­tenni. Ott vagyok megint, hogy Kispest városa egyáltalán nem kapja mes" azokat a kiadásait, amelyeket Wekerle-telep igazgatására fordít. Amikor a helyzet Wekerle-telepné] az, hogy az állam, mint háztulajdonos, háztulajdonosi teendőinek ellátására 272.000 pengőt irányoz elő, — csak háztulajdonosi teendőkre — akkor méltóztassék megérteni, hogy az egész We­kerle-telep közigazgatási fagyéin elk ellátására sokkal nagyobb összegre van szükség: és a mi­nisztérium egy kis jóhiszeműséggel és egy kis jóakarattal ezt az összeget nem vonhatja meg . Kispesttől. Én tehát ismételten összefoglalom, amit a múlt esztendőben hiába kértem és amit most • —remélem — nem fogok hiába kérni az igien : t, miniszter úrtól: méltóztassék ezt az ügyet újhól megvizsgálni. Az állam nem kérhet, nem igényelhet Kispesttől az ő telepének igazgatá­ellenérték nélkül egy krajcárt sem. Kis­! pest város háztartása — mint mondottam — igen szűk keretek között mozog. Tiszta munkás ­város. Azt nem lehet tőle kívánni, hogy a Kis­pesttel szemben viszonylag mégis csak hatal­mas és gazdag állam ingyen elvárjon valamit Kispesttől, vagy hogy Kispest ingyen admi­nisztráljon valamit olyan helyen, amely az ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom