Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-310
Az országgyűlés képviselőházának lam tulajdona. Kérem a pénzügyminiszter urat, vizsgálja meg ezt a kérdést és utalja át Kispestnek évenként rendesen azt, amit kér,— visszamenőleg Kispest nem is kér semmit — mindig megvizsgálva pontosan, mennyi az a közigazgatási kiadás, amit Kispest Wekerletelepre fordít. T. Képviselőház! Tovább nem akarom a t. képviselő urak figyelmét igénybevenni. Csak még egyet: azzal a sokszor meghány torgatott ihiadikölesönkötvénykérdéssel kapcsolatban, amelyet az előttem szóló t. képviselőtársaim ismételten napirendre hoztak, két megjegyzést teszek. Az egyik azzal függ össze, hogy a túloldalról hallottam mondani, hogy rengeteg ember egész vagyonát féktette a háború alatt hadikölcsönköt vényekbe és ezt elvesztette, ezzel kapcsolatban azonban azt a megjegyzést hangoztatták, hogy elveszett az ország is. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hála Istennek az ország egészben neïn. vesztett el, egyharmadrészben megmaradt és a hadikölcsontul aj donosok boldogok volnának, ha a hadikölcsönbe fektetett értékeknek egyharmad részét visszakapnák. (Farkas Gyula: Hiszen ha csak . a csonka országra eső részt kellene valorizálnunk, de a külföldiek is itt vannak! — Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Várnai Dániel: Magyarországon, sajnos, a jószándék sincs meg a kormányban, — bár talán momentán nincs meg az anyagi teljesítőképessége sem az, államnak — arra, hogy ilyen valorizációban részesítse a hadikölcsöntulajdonosakat, de nem volna szabad lemondatni a kötvénytulajdonosokat, akik között igen sok sézgéiny ember van, — mert a bankok igyekezteik idejekorán túladni a tárcájukban lévő kötvényeken— hogy valamikor remélhessék ezek az emberek, ihogy nem veszett el minden és egyszer majd megkapják, ha nem is egészben, de legalább részben azt, amit a háború alatt az állam támogatására és segítésére fordítottak. Hogy ezt meg kell tennie, bizonyítja az is, hogy •az a forma, amit a kormány a panaszok ideiglenes elhallgattatására választott, a karitatív megoldás formája nem vált be. (Petrováez Gyula: Karikatúra!) Igaza van a t. képviselő úrnak, hogy karrikatúra, amelyen azonban zokogni, sírni lehet csak, nevetni nem lehet. Nincs benne semmi humor, de annyi fájdalom van benne, a hadikölcsönkötvénytulajdonosoknak fájdalma, várakozása és ki nem elégített, be nem teljesített várakozása, hogy ezzel foglalkozni kell. ; Egyébként ä költségvetést elfoglalt álláspontomnál fogva nem tudom magamévá tenni. Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Képviselőház! Előttem szólott képviselőtársammal szemben, aki álláspontjánál fogva a költségvetést nem fogadta el, én igenis álláspontomnál fogva — minthogy a keresztény gazdasági és szociális pártnak vagyok tagja, amely párt, mint teljesen különálló párt, mindenkor fenntartja magának a kritika jogát — és mert a pénzügyminiszter úrral szemben bizalommal viseltetem s a költségvetést elfogadom. (Rothenstein Mór: Egy kis különbség van! — Petrovácz Gyula: Némi csekélység! — Br, Kray István: Van más is.) - • " ' ';:• At pénzügyminiszter úr a költségvetés általános vitájának befejeztével azt mondta, hogy azon az állásponton van, hogy ez a költségvetési keret az ország gazdasági rekonstrukciója érde10. ülése 1929 június 12-én, szerdán. 225 kében tovább már nem fejleszthető, illetve jobban ki nem bővíthető. Mikor az ország gazdasági rekonstrukciójáról van szó, azt hiszem abban a Képviselőház minden egyes tagjának segédkezet kell nyújtania a kormányzatnak, hogy ez minél előbb bekövetkezzék, pártkülönbség nélkül kell ezt megtennünk. En a t. miniszter úr álláspontját helyeslem és tovább megyek egy lépéssel, hogy ez bekövetkezzék. Különösen három nagy fontosságú kérdés az, amely a kormánynak nagy gondot kell, hogy okozzon, és amely kérdések megoldása nélkül a t. miniszter úr által is annyira kivánt és általunk is anynyira óhajtott gazdasági rekonstrukció be nem kö vétkezhetik. Az egyik kérdés, amelyről Wolff Károly t. képviselőtársam ma délelőtt beszélt, a hitelkér dés rendezése. A másik szerintem, a külkereskedelmi mérleg egyensúlybahozatala, illetve minthogy erre a közel jövőben remény nincs, lég-" alább a passzivitásnak gyorsabb ütemben való csökkentése, és a harmadik — szerény nézetem szerint — a költségvetés keretein belül a személyi kiadások nagy tételeinek lehető csökkentése, de olyképpen, (Erdélyi Aladár: A fizetéseket nagyobbítani, de a költségek ne emelkedjenek!) hogy a közszolgálati alkalmazottak gazdasági helyzete ne romoljon, hanem javuljon. Ez az a három kérdés, amelyek megoldású nélkül a gazdasági rekonstrukciót elképzelni nem tudom. Nagyon természetes, ezeken kívül még igen sok kérdés van, amely megoldásra vár, de különösen ezt a három kérdést tartom rendkívül fontosnak. Szeretnék még a közszolgálati alkalmazottak érdekével lehetőleg röviden foglalkozni, és pedig azért, mert a t. miniszter úr. aki határozati javaslataimat igaz sajnálatomra elutasította, félre méltóztatott érteni azokat. A pénzügyminiszter úr azt méltóztatott mondani, hogy e kérdések, amelyek rendezését kívántam, 62 millió pengőt igényelnének, amely 62 millió pengő további kiadásáért a t. miniszter úr a felelőséget vállalni nem tudná. Megint egyetértek a t. miniszter úrral ebben a kérdésben, de én nem ezt mondtam. En rámutattam arra, hogy igenis a jelen költségvetés keretén belül megmutattam azt az utat, amelyen a fedezetet elő lehet teremteni. Végtelenül sajnálom, hogy a t. miniszter úr ebben a kérdésben majdnem egészében egy nézeten van Kállay Tibor t. képviselőtársammal. Hogy Kállay Tibor t. képviselőtársunk ebben a , kérdésben nem osztozik felfogásomban, ez nagyon természetes, mert amikor miniszter volt már ismerte ezt a tervezetet. Hiszen én azt annakidején a kormánnyal közöltem és Kállay Tibor azt mondta rá, hogy nincs arra tőke, ez csak a fantáziában él. Tisztelt Képviselőház! Kijelentem itt a Házban, hogy igenis van tőkecsoport, az ügy érdekében nem nevezem meg, de állítom, hogy van Magyarországon belső tőkecsoport és van két külföldi tőkecsoport, amely ennek az elgondolásnak alapján a kérdést rendezni óhajtja, csak nagyon természetes, feltétele az, hogy a kormányzat ne állítsa őket túlnehéz feladat elé, illetve tegye lehetővé azt, hogy a tőke megtalálja a maga számítását. A tőke ezen kívánsgágán én nem is csodálkozom. Azt hiszem, hogy ez a kérdés megérdemli az áldozatot és kell is érte áldozatot hozni. Kállay t. képviselőtársam azt mondotta, hogyha egy tőkecsoport volna, gyümölcsöző beruházásokra kellene fordítani. Azt hiszem, hogy ez maga is hasznos befektetés, mint ahogy annakidején, említettem, mert véleményem szerint a gazdasági élet 'vérkeringésébe évente beledobott körülbelül 100 millió 32*
