Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-309

166 .4^ országgyűlés képviselőházának azonban kérjük tisztelettel, hoigy a kormány hasson oda, hogy a földműves ifjakat, amikor kikerültek az iskolából, húsz éves korukig tör­vény ereje kötelezze, hogy a földművelést ta nulják az esti órákban. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Ami Dózsa Györgyöt illeti, ő is embertár­sunk volt és taláni nem is akart rosszat, csak az akkori államrendbe ütközött-, amiért azutáni — mondjuk így — mártirhalált halt. Ö hozzá tetszett hasonlítani minket. À mi eredeti vezé­rünk minket mindig arra tanított, hogy éhben az országban minden társadalmi osztályra szükség van, iparkodjunk jóban lenni az ipa­rossal, kereskedővel, munkással, gróffal, her­ceggel, mindenlkivlel, mert csak ilyen együttes megértéssel tudjuk ennek az országnak érde­keit előbbre vinni. Mélyen t. képviselőtársam, hla valaki Dózsa Györgyöt véletlenül lázadó nak nevezné, akkor mi nem vagyunk azok és soha sem leszünk azok. Mi mindig megértésre fogunk törekedni. Ahány egyszerű kisgazda­képviselő ide bejött, azok közül • egyetlenegy sem törekedett arra, hogy lázadó legyen. Ha Dózsa György vétett is az állami, a társadalmi, a nemzeti rend ellen, én azt hiszem, az csak valami nagy tévedés volt, vagy az idők hoz­ták magukkal, mert egyébként ő szegény nem volt rosszakaratú embertársunk. Ha azonban vétett volna valamit, azzal mi nem azonosít­juk magunkat és a jövőben sem fogjuk ma­gunkat azonosítani. Én ötven éves koromig ellenzéki felfogású ember voltam. Igém köny­nyű igérni, igen ikönnyű megleckéztetni a mi­nisztert, meg a kormányt, de ha egyszer kor­mányra méltóztatnak jutni vagy a kormány­pártban lenni, meg tetszenék látni, milyen ne­héz dolog ' alkotni, (Űffy van! jobbfelől. — Kabók Lajos: A titkos választójoggal mi van, képviselő úr?) Kedves képviselőtársam, a vá­lasztójoggal az van, hogy örökösen titkos vá­lasztójogi elvű ember voltam, és minden józan eszű ember az, de a haza mindeneknél előbbre való. A választójogra kitérve — ha szabad '^-> a titkos választójog, a mai időkben ennek az országnak temetője is lehet. Mert az adózó kö­zönség már nem bírja a terhet. A munkás azt mondja, nem tud megélni, nincs fizetése, a lateiner ember 'nem tud meg­élni. Az urak pedig kimennek közibük s min­dent ígérnek. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl. — Zaj a szélső baloldalon.} Titkos választás ese­tén azt mondanák az urak: próbáljuk meg. Ez a. próba pedig a haza temetőb'e lehet. Ha annak ideje megjön, legyen képviselőtársam egészen bizonyos, minden józaneszű ember csendben, rendben megnyilatkozhatik majd. Mi azonban már egyszer megpróbáltuk, s az a próba majd­nem a nemzet és a haza halálát ojkozta. Mi nem akarunk ilyen könnyelműen próbálkozni. Ez a véleményem nekem, aki teljes életemben a titkos választójognak voltam híve és akinek ez volt az elvem. De a haza mindleneknél előbbrevaló. (Ügy van! Űgy van! jobbfelől. — Zaj g szélsőbaloldalon.) T. Ház! Foglalkozni kívánok az alsópap­ság sanyarú helyzetével is. Ügyszólván min­den felekezetnél megvan ez, különösen az én kerületemben. Ott több, mint tíz református paróchia van, s ezek a szegény papok azt ír­ták nekem, hogy ők a törvényes 100%-os segé­lyükből 36%^ kapnak. Szinte lehetetlen ez, mélyen t. Ház. Itt megint Kéthly Anna igen t. képviselőtársamra hivatkozom, ha nem bántom meg; nem akarom megbántani. Egyszer meg­tisztelt engem — tiszteletnek is veszem — és meglátogatott. És amikor az én kislánykám el­309. ülése 1929 június 11-én, kedden. mondott egy kis mély vallásos verset, akkor Kéthly Annának az arca kigyulladt — itt mondom a nemzet szín© előtt — és amikor kis­leánykám bevégezte a verset, szemében köny­uyeket láttam. Azt monldottam akkor, hogy itt az édesanya nevelése nyilatkozott meg, bármilyen párthoz tartozik is. Legyen meg­győződve t. képviselőtársam, hogy ezek ' után, de különben ezek előtt sem, semmi szélsősé­get, semmi rosszat nem tudok gondolataiban vagy szavaiban keresni. Es miért hozom én ezt itt fel? Azért hozom fel, hogy vallás nélkül semmiféle nemzet fenn nem állhat. Szocialista testvéreintk és képvi­selőtársaink Lelkében is él ez a vallás, akár­mint mondják is, hogy felekezetnélküliek. __ Ez nem is lehet. A vallás az embernek az élet­rajzában, a vérében, még a vademberében is megvan; másképpen nem is lehet. Ha tehát ilyen fontos nemzet- és államfenntartó testü­letről van szó, minit az alsópapság, akkor kér­nem kell a miniszter urat, hogy ezt a mostoha­ságot szüntesse meg és az alsópapságnak adja meg az őt törvényesen megillető dotációt. Végül beszéltek az urak a pécsi klinikáról, a pécsi egyetemről. Nagyon helyes, mindezt aláírom. Beszéltek a szegedi egyetemről is. Magánbeszélgetésekben azonban hangzanak el olyan vélemények: h^a, Pécs városának is mi­niszter lenne a képviselője. (Pintér László: Valami igazság van benne!) En nem vagyok sem pécsi, sem baranyai képviselő, somogy­megyei képviselő vagyok, kérnem kell azonban az igen t. miniszter urat, hogy a lehetőség sze­rint oszlassa el ezeket a balyéleményeket. Hiszem, hogy akaratával eddig is egyforma mértékkel akart mérni, de ha talán tudtán kívül nem így történt volna, hasson oda, hogy legyen az tiszamenti, vagy túladunai^ egyetem, minthogy azokra az emberiség gyógyítása és a fiatalság tanítása szempontjából egyformán szükség van, mindegyiknek egyforma mérték­kel mérjenek. Különösen kérnem kell a miniszter urat, hogy vegyen tudomást arról, miszerint Kapos­várott, Somogy vármegye székhelvén ezelőtt körülbelül három esztendővel elkezdtek egy primitív megyei kórházat építeni. De az építés is úgy van, mint ahogy a közmondás mondja, az úgy épül, mintha az egyik fogná, a másik me^ nem eresztené el. Az egyik nagyon fontos osztályon, amelyen bizonyos, hogy száz ágyra van szükség, tudtommal csak húsz ágy van. Ha pedig a betegek nem férnek be oda, akkor akármilyen csekélyebb bajjal el kell menniök Pécsre, és már megtörtént és megtörténik, hogy ott azt kérdik, miért jönnek ide, menjenek abba a kórházba. Kérem tehát a miniszter urat, hogy vegyen erről tudomást és nézzen utána v hogy ez a kórház miért nem tud végre valahára fel­épülni. Ezeket akartam elmondani. Képviselőségem elején, aminek maholnap tíz esztendeje, több­ször szólaltam fel és elmondottam minden tekin­tetben érzéseimet és kívánalmaimat, azt, hogy mit látok jónak a nemzet és az ország szempont­jából. Később jöttek fiatalabbak, újabb kép­viselők, és akkor azt mondottam, hogy nem veszem el előlük az időt. Ez alkalommal ennyit kívántam mondani és ha most vagy bármikor felszólalásom következtében, akaratom ellenérc valaki mégis sértve érezné magát, kijelentem, hogy a sértő szándék tőlem áll legtávolabb, mert én békességre törekszem és arra kérem kép­viselőtársaimat is. ugy az ellenzékieket, mint saját cárthíveimet, hogyha nem is vagyunk egy véleményen, az éles összeütközéseket lehetőleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom