Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1929 június 11-én, kedden. 167 kerüljük, mert az mindenkor csak árthat és sohasem használhat az ország érdekeinek. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) A miniszter úr iránt teljes bizalommal vagyok és a költségvetést elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Barabás Samu! Barabás Samu: T. Képviselőház! Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy mellőzhetem mindazokat a főbb kérdéseket, amelyekkel foglalkoztatni akartam az igen t. Házat, mert az előttem szólók ezekben a kérdésekben felfogásomat felekezeti különbség nélkül mind támogatták, így tehát én felmentve érzem magam az alól, hogy részletesen foglalkozzam azokkal a sérelmekkel, amelyek aggodalmat és nyugtalanságot okoznak országszerte. Röviden azonban mégis megemlítek egy pár kérdést, amelyekben a cselekedeteket újólag, most már Isten tudja hányadszor kérem a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrtól. Mindenekelőtt követeljük az 1848 : XX. te. végrehajtását. Követeljük pedig azért, mert — immár felekezeti különbség nélkül — a nép, az iskolafenntartó testületek olyan helyzetben vannak, hogy nem képesek már tovább hordozni azokat a kulturális terheket, amelyeket részben a községek, részben pedig az állam helyett magukra vettek. Ezekben a kérdésekben nem lehet felekezeti álláspontra helyezkedni, mert az Öszszes felekezeteket terhelik ezek az anyagi gondok, amelyek alatt roskadoznak az iskolafenntartó testületek. En tisztelettel kérem a kultuszminiszter urat, hogy ezekett a sérelmeket, amelyeket különböző memorandumok alakjába hozzájuttattak, vegye megfontolás alá s teljes erejével azon legyen, hogy azok végre valahára elimin áltassanak, hogy az iskolafenntartó testületek ne legyenek abban a kellemetlen helyzetben, hogy az iskolai adókat, amelyeket az iskolafenntartás szempontjából kirónak, végrehajtás útján legyenek kénytelenek híveiktől felhajtani. Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam tegnapi beszédében hivatkozott a hollandiai rendszerre. En is egészen magamévá teszem ezt a rendszert s megkérem az igen t. kultuszminiszter urat, hogy ezt vegye megszívlelésre s igyekezzék a pénzügyminiszter úrral, illetőleg az egész kormánnyal együtt odahatni, hogy ezt a rendszert léptessék életbe Magyarországon is. Tekintettel arra, hogy Petrovácz Gyula képviselőtársam tegnap az erre vonatkozó leírást felolvasta, én ezt most mellőzöm, csak annak kijelentésére szorítkozom csupán, hogy mindenben csatlakozom az ő álláspontjához. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Igen sérelmesek az iskolafenntartó testületekre az iskolai nyugdíj terhek, amelyeket nem bírnak ma az iskolafenntartó testületek. Egészen logikus a kultuszminiszter úrnak az a javaslata, amellyel már pár évvel ezelőtt megkereste a pénzügyminisztériumot, hogy a nyugdíj terheket tolja át a polgári községekre, hiszen az 1868 : XXXVIII. te, különben is a polgári községek kötelességévé tette a népoktatást. A polgári községek ott, ahol a felekezetek tartanak fenn iskolákat, ezeknek terhe alól a szó szoros értelmében mentesítve vannak. A polgári községekben lehetnek latifundiumok, lehetnek hankok stb. intézmények, amelyek^ tulajdonképpen a közönségnek anyagi erejét felszippantják, azonban az iskolák fenntartásához jóformán semmivel hozzá nem járulnak, azokban a községekben, ahol állami iskola van, ott nem fizetnek semmit, semmiféle kultúrterhet nem hordoznak, tisztán csak a dologi kiadásokat viselik. A szomszéd község pedig, hol felekezeti iskola van, az összes személyi és dologi kiadásokat kénytölen hordozni. Én nagyon kérem a kultuszminiszter urat, hogy kegyeskedjék ezeknek, a már évek óta hangoztatott sérelmeknek orvoslást szerezni és odahatni a pénzügyi kormányzatnál, hogy ezeket a bajokat, ezeket a töviseket már egyszer vegyék ki az iskolafenntartók lelkéből. A kultúra oltárára szükséges áldozatok ne végrehajtás útján hajtassanak be az iskolafenntartó testületek által, mert a pap és a lelkész azokban a községekben adókirovó és adóvégrehajtó lesz. Memorandumokat küldtek fel a kormányhoz, amelyeknek egy példányát talán az öszszes képviselő urak megkapták, hogy sérelmesek az úgynevezett kor pótlékoknak csak 50%ban való valorizálásása, "holott tudjuk azt, hogy milyen nyomorult helyzetben^ van fele' kezeti különbség nélkül az alsópapság igen jelentékeny része. Erre vonatkozólag is kérjük a kultuszminiszter urat, hogy méltóztassék ezt az anomáliát is végre-valahára megszüntetni. Az elemi iskolai^ tanítókra nézve tudniillik azoknak, akik természetbeni járandóságot élveznek, nagy sérelem, hogy búzájuk métermázsája ma is 28 oengőben van felszámítva, és így 28 oengőn félül egészíti ki fizetésüket az állam. Ez abszurdum most, amikor a búza ára leesett 20, 19, 18 pengőre és olyant községekben, melyek nem a vasút mellett vannak, hanem 15—20 kilométer távolságra a vasúttól, "

t még lejjebb süllyedtek a búzaárak, mert leszámítjátk a búza árából a 15—20 kilométernyi távolságú fuvar költségét is. Sérelmes miniszter uram az, hogy a kántori fizetéseket beszámítják a tanítói fizetésbe és úgy egészíti ki az állam a kántortanítók fizetését. Egy ember két funkcióért egy fizetést kap. Ez eltörlendő. A kántori fizetést külön kell választani a tanítói fizetéstől. Nincs az a tisztviselő, az, a hivatalnoki a világon, aki mellékfoglalkozásáért csak azt a fizetést kapná, amelyért főfoglalkozását tartozik elvégeznli. Napidíjak vannak, óradíjak vannak. Isten tudja, miféle címeken mindenki megkapja másik foglalkozásának honoráriumát, tisztán a kántortanítók azoik a szerencsétlen páriák, akiknek még vakációjuk sincs, á nyarat is ott töltik az illető eklézsiá'ban, egy fizetést kapnak két hivatalért. Nem akarom sokáig igénybe venni a t._Ház figyelmét, tisztán $sak arra kérem a miniszter urat, hogy a kinevezések alkalmával akár néptanítói, akár középiskolai, akár egyetemi professzori kinevezések alkalmával egyetlenegy szempont jöhessen figyelembe: csupán sz egyéni arravalóság, a tudás, a tudományos képzettség. Ezt csak felhozom nem azért, mintha nekem lennének konkrét adataim arról, hogy ez másképpen lenne, de bizonyos aggodalmak vannak országosan, a kegyelmes úr ezeket az aggodalmakat egy nyilatkozatával oszlassa el, hogy igenis a tanszékek betöltésénél más szempont nem jöhet figyelembe, mint az egyéni arravalóság, a tudás, a tudományos képzettség. T. Képviselőház! Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam s utána Tankovics János t. képviselőtársam beszélt a felekezeti harmóniáról, amelyre oly nagy szükség van, különösen ma, ezekben a nehéz időkben. Felekezeti harmónia, megértés a különböző felekezetek között. Hiszen felfogásom szerint ott kezdődik az igazi