Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-309

Az országgyűlés képviselőházának 3 ben a tekintetben tudom, hogy a kultuszkormányzat bizonyos rendkívüli segélyeket is nyújtott az egyes egyházi főhatóságoknak, mégis a saját városomban is látok Öreg papot, aki a lutheránus egyháznak volt a lelkésze és vezetője 30 éven, vagy még^ több éven keresztül is egy egyházkerület életének, és részéről az eddigi megállapítások szerint is joga volna a VII. fizetési osztálynak megfelelő nyugdíjhoz és e helyett kapja — mert ezekből a rendkívül nyújtott segélyekből rendkívül nagy percentet levonnak — a IX. fizetési osztályban járó öszszeget, valami 100 és egynéhány pengőt, amiből teljesen elhagyatottan nyomorogva tengeti életét. Ezeknek a segélyeknek, ezeknek a nyugdíjaknak tekintetében a magam részéről feltétlenül valami rendezést kívánnék és óhajtanám, hogy ezek az öreg és érdemes munkások életük végső napjait ne keserűséggel, ne kínlódással és szenvedéssel töltsék el, hanem valahogyan mégis jobb viszonyok között. A miniszter úr beszédében arra is méltóztatott hivatkozni, hogy nálunk jelentős kulturális előhaladást jelent az, hogy a megjelent könyvek száma szaporodik. Ez mindenesetre örvendetes tény már azért is, mert ez feltétlenül azt is jelenti, hogy az olvasóközönség száma is szaporodik. En azonban nem látok még egy magyar könyvet, s nagyon szeretnék, ha a miniszter úr kezdeményezné, hogy végre megjelenjék egy igazi magyar könyv és erre adatnék a legelső támogatás. Elnök: A képviselő úrnak még egy perc áll rendelkezésére. Hegymegi Kiss Pál: Be is fejezem. Ez a magyar könyv, csak egy becsületes, őszinte oknyomozó magyar történelem, amely az utóbbi korok történelmét teljesen tárgyilagosan adja elő, amelyben Kossuth, Rákóczi egyénisége úgy nyilatkozzék meg, amint azt a magyar nép lelke és szíve érzi. Erre a történelmi könyvre vágyom és arra kérem a kultuszminiszter urat, hogy az első ilyen történelmi könyvet méltóztassék szubvencióban részesíteni, mert ez ellen a segítség ellen nem fog felháborodás támadni. A magyar nép osztatlan érdeklődéssel várja ennek a történelmi könyvnek a megjelenését. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Tankovics János! Tanko

vics János: T. Képviselőház! Előttem szóló képviselőtársam beszédébe beleszőtte a felekezeti súrlódásokat. Sajnos, ezek a bajok megvannak. Azt hiszem, nekünk innen az ország első testületéből kellene a magyar népet, a magyar nemzetet kérni, hogy ezt minden tekintetben zárja ki magából. Ha a, magyar nép a maga egyszerű lecsonkítottságában^ felekezeti vagy társadalmi szempontból egymással szembekerül, békétlenkedik, akkor a magyarság nagy munkájában hogyan lehetünk egyek. Ha pedig élni akarunk, egyeknek kell lennünk a magyarság munkájában. (Ügy van! Ügy van jobb felől és a középen.) Igaz, vannak konkolyhintők, vannak, akik kifelé gravitálnak, vannak, akik

f anyagi eszközökért kaphatók arra, hogy más államoknak szolgálatot tegyenek, nem figyelve arra, hogy ezzel maguk alatt, nemzetük és hazájuk alatt vágják a fát és ássák az örvényt. A magam részéről a legnagyobb hazafiúi es Isten iránti tisztelettel kérem a magyarság minden egyes tagját, tartozzék bármely hitfelekezethez, legyen bármilyen társadalmi rendű, vagy rangú, állású egyéne ennek az országnak, szeresse egymást itt magyar a magyart és ne békétlenkedjék sem felekezetileg, sem társadal'5. ülése 1929 június 11-én, kedden. 165 milag, mert annyi bizonyos, hogy amely házban nincs békesség, rendelkezzék bár az anyagiakkal, de annak tönkre kell mennie. Amely nemzetben nincs békesség, arra ugyanez a sors vár. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez roppant kényes kérdés és annak mondják, de jobb szemébe nézni, mint az ebből eredő esetleges katasztrófát bevárni. En egyszerű ember vagyok, nem vagyok pap, annyit azonban tudok, kell tudnia minden hivŐnek, hogy ezen a világon csak egy Isten van. Bármilyen felekezetű valaki, az utak lehetnek különbözők, a cél, a lényeg csak egy. Ne bántsuk egymást azért, hogy hazánkban mindenki boldogulhasson. (Helyeslés a jobboldalon.) * Kéthly Anna igen t. képviselőtársam — én ugyan nem voltam itt, de az újságban olvastam — beszédében minket, kisgazdakópviselőket, Dózsa Györggyel hasonlított össze á kurucság szempontjából és azt mondotta, hogy mi ebből a kurucságból sokat engedtünk. Kedves képviselőtársam, a mi hibánk csak az lehet, hogy mint volt függetlenségi 48-as képviselők most íme kormányon vagyunk. De képviselőtársam, van-e olyan kicsi, primitív párt, amely ha programmot alkot, nem törekszik arra, hogy annak a programmnak alapján valaha kormányképes legyen? Es ha kormányképes, — ha férfi — elszaladjon előle? A mi programmunkat mélyen t. képviselőtársam, országosan elfogadták kormányképes programmnak, mi tehát nem szaladunk el. A nyolcosztályos iskolát tetszett felhozni, mélyen t. képviselőtársam. Ne tessék rossznéven venni, a legnagyobb tisztelettel vagyok, de a kérdés tisztázása és megértése miatt szólalok fel. A nyolcosztályos iskoláról tetszett beszélni. Kedves képviselőtársam, mi is tudunk annyit, hogy templomokból és iskolákból sohasem lehet sok. Abból talán mindig csak kevés van. Azt is kell azonban tudnunk, hogy népünk már a terhek alatt roskadozik. (Ügy van! a jobboldalon.) Még ha nem jelentene is neki terhet, amikor egy ilyen újításról szó van, már fél, hogy újabb terhekkel róják meg, amikor már az eddigieket sem bírja. Ha tehát mi itten talán szót emeltünk, hogy talán még némileg elodázni kellene a dolgot, hogy ezekből a nagy bajokból kijussunk, akkor mindjárt hozzátesszük azt is, hogy megkérjük a kultuszminiszter urat a földmívelésügyi miniszter úrral együtt, hogy falun a téli hat hónapban hozza be, törvényileg kötelezővé tétesse a kormány a földmívesfiúk számára a földmívesiskolák látogatását, mert sokkal több tudást igényel a mezőgazdaság, mint sok más dolog. Mondjuk, ott van az ipar. A tanoncnak tanonciskolába kell járnia,

f törvény kötelezi rá. Sok helyen még a földmíves gyermek, aki az édesapjától látja a primitív eszközökkel a szántást-vetést, úgy csinálja ő is, míg egy másik, aki talán járt külföldön vagy járt a hozzátartozója és — mondjuk — jobb eszközökkel dolgozik, kétszer-háromszor is annyit tud termelni. Ott van a leventeintézmény, áldásos intézmény, ott van a cserkészintézmény. Hoztak rá törvényt, hogy kötelező. Hát éppen azt, almi az országot fenntartja, lehet mindenkinek úgy csinálni, ahog ygondolja, ahogy jónak látja: kézzel vetni, talán még faekétvel szántani, stb.? Egyes helyeken — hála Istennek —- nagyot haladtunk, de én azt hiszem, nem vétünk ennek a hazának érdeke ellen, ha azt mondjuk, hogy bár nem leszünk elletne, legyen nyugodt, kedves képviselőtársam, a nyolcosztályos iskolának — Isten mentsen — ezzel kapcsolatban