Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-309
Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1929 június 11-én, kedden. 153 A rózsa tövissel jár! — Derültség. — Eri Márton: Szép rózsa! — Krisztián Imre: Csak vörös rózsa ne legyen ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) amit a leventeügyről mondott. (Br. Kray István : Szociáldemokrata hazafiság!) Ha pedig elolvasom azt, mi a Munkássport-ban megjelent, akkor aggodalommal telik el a lelkem. A Munkássport június elsejei számában el vannak szórva ilyen rövid tanácsok a magyar munkássághoz, mint például a negyedik oldalon az a kérdés, hogy (olvassa): «Tagja vagy-e a szakszervezetnek!» Azután a 7-ik oldalon az a megjegyzés, hogy (olvassa): Munkások! Ki a polgári sportegyletekből! Sportoljatok a munkássportegyesületben!» (Zaj.) Es éz még tovább folytatódik. Van a cserkészetről egy cikk, amelynek végén, mintegy konklúzióképpen ki van fejtve a következő (olvassa): «Ne legyen többé munkás, aki gyermekét a polgári cserkészet karjaiba dobja.» (Felkiáltások a középen: Hallatlan!) A végén pedig, ahol az egész cikk végkonkluziója van kifejtve, a következők foglaltatnak (olvassa): «Minden munkássportolónak szakszervezetében a helye! A Munkássport az osztályharc fegyvere! Ezt olvasd és terjeszd.» (Zaj a szélsőbaloldalon. — Karafiáth Jenő: S mi viszünk politikát a sportba!?) En azt hiszem, nagy hiba lenne, hogyha mi a sportoló Magyarországot szétválasztanánk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mi mindig arra igyekeztünk, hogy a sportban rejlő szolidaritásfejíesztő erőt ápoljuk, tehát kérve-kérjük önöket, ne tépjék az osztályharc kedvéért szét az egységesen sportoló magyar nemzetet. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mondom, annak ellenére, hogy ezek mély fájdalmat váltottak ki^ a Ház nemzetien gondolkodó részében, mégis készséggel elismerem, hogy a szoeiáldemokratapárt sürgette a kulturális reformokat. E téren egyedül Pakots József képviselő úr volt a kivétel, — éppen demokrata részről — aki sokallta azt, ami a kultúra érdekében történik. (Egy hang a jobboldalon: Az író! — Pakots József: Bízza rám a képviselő úr!) En arra figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy ez nem demokratafelfogás, mertha megnézi az egész világon a demokratapártok programmját és állásfoglalását, minden demokrata Programm első pontjaként ott találja éppen a kulturális törekvések erőteljes felkarolását. (Pakots József: Nem is ezt mondtam, csak a túlköltekezés ellen szóltam!) Meg vagyok győződve, hogy beszédével még saját pártjában is egyedül áll. Sokkal nagyobb véleménnyel vagyok a magyar demokráciáról, semhogy fel tenném róla, hogy nem akar kulturális fejlődésünkben igen erős tempót. (Pakots József: Egészen kifordítja beszédemet!) T. Ház! Szembe szokták állítani a meglévő közgazdasági válságot a kultúrpolitikával. Én nagy örömmel konstatálom, hogy kulturális válság nincs, de kérdezem, enyhébb lenne-e a közgazdasági válság és jobb lenne-e a magyar nemzet helyzete akkor, ha a közgazdasági válság mellett még kulturális válság is lenne? Mert mekkora az az összeg, amelyet a kultusztárcától el lehetne venni? Azt hiszem, négyöt millió az, ami nincs lerögzítve. Kérdezem, ha ezt az összeget közgazdasági célokra fordítanánk, lehetne-e ezzel a 4—5 millió pengővel csak egy szemernyivel is enyhíteni a közgazdasági válságot? Bizonyára nem! Elleniben az lenne aiz eredmélny, hogy megkapnánk a közgazdasági válság mellé a kulturális válságot is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) És hogy ez ninlcs, azt első sorban munkatársaimnak köszönhetem és itt értem a kultuszminisztérium főtisztviselőit és érdemes KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXII. tisztikarát. (Éljenzés.), és Magyarország mindennemű oktatószemélyzetét, kezdve a kis óvónőtől fel, az egyetemi tanárig. (Élénk éljenzés a középen.) Harmonikus erőfeszítés hozta ezt az állapotot létre, hogy itt közgazdasági válság nincs, de erőteljes fejlődés van. Mi az a két tényező, amelyik fokmérője annak,, hogy a kulturális haladás útján vagyunk? A magyar gyermek és a magyar könyv. Remélhetőleg ennek az építési kampánynak a során, értem ' rajta: a keslől őszig, miniden bizonnyal meg fogjuk építeni az 5000 népoktatási objektumot és ennek révén el tudjuk érni azt, hogy bár az 1929/30-iki tanévben 91.000-rel. az 1930/31-ki tanévre 72.000-rel szökik fel a. mindennapi tankötelesek száma, mégis képesek leszünk és vagyunk ezeket az iskolába befogadni és így a tankötelesek beiskolázatlansága Magyarországon hála Istennek már csak a múlt keserű emlékei közé tartozik és nem valóság. (Úgy van! Ügy van! jobboldalon és a középen.) Ha látjuk azt, hogy ezt el tudjuk érni a magyar gyermekekkel, a magyar népiskolásokkal, akkor szeretnék pár szót szólni a magyar könyvről is, (Halljuk! Halljuk!) ami mindenesetre a kultúrának fokmérője. Erdősi prelátus, a Szent István Társulat ügyvezető igazgatója, a kiadók kongresszusán tartott nagyon figyelemreméltó beszédet, amelyben megállapította, hogy az utolsó békeévben, 1913-ban megjelent Magyarországon 2377 kontyv, 1927ben 4424. Méltóztatnak látni tehát, hogy az utolsó békeévben 2377, 1927-ben pedig 4424 a megjelent könyvek száma. Ezek a számok azonban igazi jelentőséget csak akkor nyernek, ha összehasonlítjuk ezt azzal, hogy mi a köntyv sorsa a világ nagy nemzeteinél. A legtöbb még nem érte el a békebeli állapotot. Olaszoirszágnlak az utolsó békeévben, 1913-ban megjelent 10.034 kötet könyve, 1927-ben csak 6533 kötet könyve, Amerikában 12.233, most csak 10.153, Belgiumban 3245, most 2209, Németországban, amely a könyvkiadás hazája, a békében megjelent 35.078-al szemben most 31.026, Dániában 3635 helyett 3239, Spanyolországban • 2463 helyett csak 2374 könyv jelent meg. Anglia kömlyvtermelése már aktív, a hékelétszám melletti 12.379 könyv helyett 13.810 könyv jelent meg. Franciaországban 10.758 helyett 11.922, a kis Hollandiában 3831 helyett 6103 és végül Magyarországban 2377 helyett a már említett 4424 könyv jelent meg. Mit jelent ez százalékos arányban? Ez azt jelenti, hogy míg Olaszország könyvtermelése 35, Belgiumé 28, Amerikáé 20, Németországé és Dániáé 10, Spanyolországé 5% L kal esett és míg Franciaország könyvtermelése 10, Angliáé 11%-kai emelkedett, addig két kicsiny ország könyvtermelés^ hatalmasan élőreugrott. Hollandiáé 60%-kal és Magyarországé 85%-kal emelkedett. Ez megcáfolja azt, hogy Magyarországon csak szellemi termelők vannak és fogyasztók nincsenek. Ez a legragyogóbb bizonyítéka annak, hogy ebben az országban erőteljes kulturális akció nyomán igen eleven művelődési élet van, ami a könyvek nagyobb számának kiadásában nyer kifejezést, Én azt hiszem, t. uraim, hogy ezzel a két adattal a magyar gyermekről és a magyar könyvről, bei gazoltam, . hogy ebben az országabn nincs kulturális válság 1 (Ügy van! a jobboldalon.) és én azt hiszem, minden józan embernek be kell látnia, hogy ez Kincs magától. (Pakots József: Ezt senki sem mondotta!) mert amint van közgazdasági válság, éppenúgy megr 22
