Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

Az országgyűlés képviselőházának lásoktatást. (Helyeslés.) Nagyon kérem a miniszter urat, semmiesetre se adjon ilyen esetben államsegélyt, amikor új állás vagy új tanterem építése céljára tisztán felekezeti szempontból kérik ázt. Nagyon bölcsnek találom a kultuszminisztériumnak azt a tervét, hogyha egy községben két vallásfelekezet tart fenn iskolát és az egyik túlzsúfolt s a másikban a létszám nagyon kicsiny, ebben az esetben nem ad az új tanítói állás szervezéséhez engedélyt, de ne adjon tanterem építéséhez se államsegélyt, hanem egyenlítsék ki a két felekezeti iskola között a létszámot. Eddig a pontig teljesen egyetértek. Aggodalmaim vannak azonban a minisztérium ezen tervének Végrehajtása körül. Úgy tudom ugyanis, azt tervezik, hogy ebben az esetben mind a két iskola felekezeti jellegét megszüntetnék és községi iskolává szerveznék át. (Ellenmondások.) Ha tévedek, nagyon fogok örülni, így értesültem ^ erről. Âz (gyháznak mindössze annyi garanciát adnának meg, hogy a tanítóknak vallásfelekezet szerinti megoszlása a régi alapon történik. Már beszédem elején rámutattam arra, milyen különösen nagy súlyt helyezek a valláserkölcsi alapon való nevelésre és hogy itt mennyire fontosnak tartom az egyházak szerepét. Ennélfogva nekem az a tiszteletteljes kérésem a miniszter úrhoz, hogy méltóztassék ezt a tervet föltétlenül végrehajtani, de meghagyni mind a két felekezeti iskolának felekezeti jellegét és így kielégíteni a létszámot, mert tapasztalatból mondhatom, hogy mihelyt a túlzsúfolt iskola vzetősége vagy fönntartója látni fogja azt, hogy nem kap államsegély t^ új állás szervezésére, vagy pedig iskola építésére, szívesen fogja átadni a fölösszámú tanköteleseket a másik iskolának. Természetesen itt is — mint említettem — a felekezeti oktatás magától értetődően minden egyháznak kebelében megmarad. Technikailag is nagyon nehéz volna az előbbi tervezet keresztülvinni, ugyanis az egyik egyháznak, az egyik iskolának vagyona van, a másiknak nincs. Még egy nagy nehézség van. Az egyik felékezet ugyanis esetleg nemrégiben építette újra iskoláját. Tudok olyat, amely éppen most van építés ailatt. Sokszor 20—25 kilométerről szállítják óriási anyagi megterheltetéssel azt a követ, faianyagot, téglát, homokot, csak azért, hogy felekezeti iskolájuk megmaradjon, míg a másik teljesen vagyontalan felekezet iskolája düledező. Az már most óriási elégületlenséget szülne, ha ettől az iskolától, amelyet ennyi költség árán újra építettek, elvonnák a felekezeti jelleget. De mint mondottam, meg kell jegyeznem, hogy valamilyen úton-módon ez is feltétlenül végrehajtható, mint ahogy végre is kell hajtani. Az iskolánkívüli népoktatásra mindössze 44.200 pengő van felvéve. Ebből el kell látnia először — mint a múlt évben tette — 221.281 előadást, ezenkívül - 2516 könytárt kell fenntartania, szemléltetést vetítőgéppel, oktató-mozival, rádióval, szabadegyetemeket, műkedvelő előadásokat, magyar zenevédelmet, kultúrházak igényeit, ifjúsági könyvtáriakat kell fenntartani. Ez teljesen lehetetlenség. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom f az iskölánkívüli népoktatás óriási fontosságát. Az 1913. évi XXXVIII. te. - mint Barthos Andor t. barátom is rámutatott — a lelkészeknek ötévenként bizonyos kornótlékot biztosít, -ez azonban ma már csak 50%-ig terjed és függővé van téve a helyi javadalom nagyságától. )8. ülése 1929 június 10-én

} hétfőn. 131 Különösen a protestáns lelkészek igen szegény emberek, vidéken laknak, sok gyermekük van majdiniem mindegyiknek, iskoláztatni gyermekeiket a városba kell adniok. Erre képtelenek abban az esetben, ha rosszul vannak dotálva. Ugyancsak nagy igazságtalanság — amint Kray István t. képviselőtársam rámutatott — a kántortanítósággal szemben az, hogy két munkáért egy javadalmazást kapnak, mert a kántori javadalmuk be lett tudva a fizetéskiegészítésbe. Az új tanítói állások szervezésénél a kormány jelenleg nem adja azt a teljes Összeget, amit eddig adott, s csak erősen csökkentett összegben. A törvény előírja azt is, hogyha áj felekezetek alakulnak és azok a 800-as lélekszámot elérik, akkor a kongruát megkapják. A gyakorlatban ez újabban nincsen így. Nagyon kérem a mélyen t. klultuszmiiniszter urat, hogy ezeket a kérdéseket, megoldani kegyeskedjék, hiszen a felekezetek gyengítése nagyon megbosszulná magát. Arra is kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy megkezdett nagyszabású iskolaépítési Programm jánál ne álljon meg, hiszen ez a leggyümölcsözőbb és legdemokratikusabb befektetés. Sajnos, az utolsó esztendőben ebben stagnálást kellett látnunk. T. Ház! Nem mulaszthatom el, hogy hálás köszönetemet ne fejezzem ki a kultuszminiszter úrnak azért, hogy megadta a módot arra, hogy a sárospataki főiskola 400 éves fennállásának küszöbén bizakodva nézhessen a jövőbe, abba a jövőbe, amely kell, hogy méltó legyen ahhoz a dicsőséges múlthoz, amely múlt össze van forrva minden mozzanatával, a magyar nemzet 400 éves történelmével. (Ügy van! Ügy van!) annak minden szenvedésével és diadalmas küzdelmével! Ez a főiskola nem egy felekezeté, nemcsak a reformátusoké, hanem igenis, kulturális közkincse az egész magyar nemzetnek. (Ügy van! ÜQy van!) Ez a főiskola megőrzője, hűséges védője a tradícióknak, s előharcosa a haladásnak. Erős vára a hajthatatlan magyar hazafiságnak, a soha meg nem alkuvó hazaszeretetnek és a valláserkölcsnek. Ezt a főiskolát mentette meg a lassú elsorvadástól a t. kultuszminiszter úr, (Elénk éljenzés a .jobboldalon és a középen.) akkor, amikor lehetővé tette azt, hogy annak mohos falai között a nemzeti tradició párosulva a legintenzívebb nyugati tudással, együtt szolgálja a nemzeti feltámadás nagy eszméjét. (Taps a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház ! Mivel a kultusztárca irányítása egy nagy célért küzdő, nagyon messze előrelátó, nagy koncepciójú férfiú kezében van, a kultusztárca költségvetését általánosságban, nagy örömmel és megnyugvással, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Szinyei Mersc Jenő képviselő úr! Szinyei Merse Jenő: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam és barátom felszólalásában már röviden érintette a népiskolák fejlesztésének súlyos és nagy problémáját, kérve a miniszter urat, hogy a megkezdett akciót továbbra is energikusan folytassa és vigye keresztül. Méltóztassék megengedni, hogy szerény felszólalásom keretében ezzel a problémával kissé behatóbban foglalkozzam. A kultusztárca előttünk fekvő költségvetésének áttanulmányozása során ugyanis bizonyos aggodalommal véltem megállapíthatni azt, hogy népiskolai ügyünk fejlesztésének, népiskolai hálózatunk kiépítésének eddig oly nagy eredményekkel járt útja