Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

102 Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 19.29 június 10-én, hétfőn. én vásároltam. (Rassay Károly: ,Adja el. — Esztergályos János: Ha a nyomorúság így foko­zódik, meg fogják látni, hogy mit adnak érte a zálogházban! Becsaphatják a zálogba!) A leg­nagyobb súlyt helyeztük mindig arra, hogyha már pénzt kiadunk ilyenekre, annak legyen meg mindig a megfelelő ellenértéke. Mindenért, amit kiadtam, vállalom a felelősséget, hogy annak ellenértéke meg is van az utolsó fillérig. Kérem, méltóztassanak a címet elfogadni. (Folytonos zaj a baloldalon. — Rassay Károly: Tessék egy antik zsebórát venni a mindenkori belügy­miniszter számára!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak nyugalmukat megőrizni. A címhez felszólalási joga már senkinek nincs, a tanácskozást berekesztettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 3. címet elfogadni, igen, vagy nemi (Igen! Nem!) Többség. A Ház a 3. címet elfogadta. Következik a 4. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 4. címet felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a i. címet): Kál­mán Jenő! Kálmán Jenő: T. Képviselőház! A háborús összeomlást megelőző időben szinte egyértel­műen megállapítottuk, hogy összes intézmé­nyeink között a posta mellett a magy. kir. csendőrség az, amely a legjobban bevált. (Hall­juk! Halljuk!) a jobboldalon.) Éppen azért, mert abban a felfogásban éltünk, nagyon szí­vesen csatlakoztunk azokhoz a méltán szim­patikus szavakhoz, amelyek a csendőrség ötven­éves jubileuma alkalmából is itt e Házban is elhangzottak. Szívesen elfelejtettük azt a gya­lázatot, amely a Hermina-úti villában történt, igyekeztünk elfejeltem azt is, hogy az össze­omlási időkben megvolt bizonyos oldalon a törekvés arra, hogy a csendőrséggel a politikát is ^megkóstoltassák és arról az oldalról sem hiányzott bizonyos részekben a hajlamosság ennek bevételére, de örömmel állapíthatjuk meg, hogy manapság a csendőrség már tökéletesen politikamentes és ha nem is érte még el a béke­beli nívót, de ahhoz kétségtelenül közeledett. Hogy a békebeli nívót még nem érhette el, annak nagyon súlyos és objektív okai vannak. (Egy hang a jobboldalon: A gazdasági' okok!) A gazdasági okoktól eltekintve az is, hogy ma hiányzik a csendőrség utánpótlására a régi ki­próbált rendszer, mert nincs meg az a nagy hadsereg, amelynek érdemes szolgáló altiszt­jeiből kiváló osendőrséget lehetett összeállítani. (Igen! Ügy van!) De ezekkel a nehézségekkel számolva és ezekkel Iküzdve is kétségtelen hogy a csendőrség színvonala emelkedett. Ezelőtt né­hány héttel az egész ország közvéleményét szinte megdöbbentette az a páratlan eset, hogy a kerületemhez tartozó Zamárdi község mellett elvonuló országúton egy sötét hajnalon két le­tartóztatott csavargó egy csendőrtiszthelyettest agyonvert a saját fegyverével. Nem akarok ki­térni az okokra, amelyek ezt az eseményt elő­idézték, hiszen a vizsgálat iratait teljes egészé­ben nem is ismerem, de két dolog kétségtelen. Kétségtelen az, hogy ez a páratlanul álló eset sohasem következett volna be akkor, ha a csend­őrség, az a járőr, az őt kötelező szabályokat precízen betartotta volna, mert hiszen hiányos volt a felszerelésük, amikor nem volt náluk bilincs, amikor a két tagból álló járőr a két el­fogott csavargót egyszerűen^ spárgával kötözte össze és a fegyelem hiánya és a szervezeti sza­bályoknak határozott és súlyos megsértése volt az, hogy a járőirvezető a mellette lévő csendőrt elküldette és egyedül maradt a csavargókkal. (Igaz! Ügy van! jobbfelől!) Én ezt nem azért hozom fel, mintha bírála­tot kívánnék mondani e felett a dolog felett, hanem két okból hozom fel és ezekre volnék bátor a belügyminiszter úr figyelmét felhívni, mert közérdekűnek tartom mind a kettőt. Az egyik az, hogy ahogyan népvándorlás idején megvolt a népvándorlás útja, éppen úgy ma Csonka-Magyarországon a csavargásnak is megvan a maga útja. (Lakatos Gyula: Meg is volt mindig!) Ez^ az útvonal pedig szinte a maga teljes egészében a balatoni parton vezet. Érthető is a dolog, mert egyedül itt van az az adott helyzet, hogy egymáshoz közel elhagyott épületek százai és százai állanak a legalkalma­sabb terrénumul szolgálva télen-nyáron, de kü­lönösen abban az időiben, amikor ez a rész la­katlan, a villáknak feltörésére és kifosztására. Szinte félek kimondani azt, hogy ezek a bűn­cselekmények rendszeresen meg is történnek. öriási hátránya ez nemcsak a közbiztonsági szempontoknak, de a balatoni kultusznak, a Ba­laton környéke biztonságának is. A Balaton vonzóerejét nagyon rontják ezek az esetek. Beszédesen bizonyítja ezt az a tény, hogy ami­kor ez a szerencsétlen csendőragyonverés tör­tént, utána csendőrséggel, deteiktívekkel egy olyan pontos és nagy területre kiterjedő razzia történt, amilyet vidéken szinte alig lehet el­képzelni és alig lehet megvalósítani s az ezt követő időkben heteken keresztül szinte nap­nap mellett a balatoni villáikban betöréses lo­pást elkövető tetteseket egymásután fogta el és tartóztatta le a csendőrség, aminek magya­rázatát csak abban lehet megtalálni, amit bátor voltam említeni, hogy valósággal a csavargók útvonala ez a vidék. Az általam előadottakból két dolgot volnék bátor leszűrni és ezekkel kapcsolatban a mi­niszter úr intézkedését kérni. Az egyik az, hogy az általam is elismerten egyre fokozato­san fejlődő csendőrségi intézmény további ki­építését, különösen pedig annak fegyelmét, szellemét minden rendelkezésre álló módon és minden eszközzel igyekezzék a belügyminiszter úr felemelni arra a nívóra, amelyen az volt, hogy hasonló ösetek, mint ez a szerencsétlen Réti Flórián-féle eset, ne fordulhasson elő és a közönségben visszaállíttassék az a kívánatos presztízs, amely évtizedeken keresztüli olyan nagy mértékben megvolt a csendőrség minden elismerésre méltó teliesítméhiye teíkint etében. A másik, a mit kérni akarok, az, méltóz­tassék különösen súlyt helyezni a balatoni part közbiztonságára és a csendőrségi szolgálat ottani ellátására. Talán egy esztendővel ezelőtt történt, — nem tudom, hogy a miniszter úr méltóztatik-e emlékezni erre — hogy éppen a Balatonzamárdi községben felállított csendőr­ségnek megszüntetése dolgában deputációt voltam bátor a miniszter úr elé vezetni és kérni, hogy méltóztassék ott a csendőrséget továbbra is meghagyni. Ez a megoldási mód akkor nem volt lehetséges és olyan módon tör­tént intézkedés, hogy a nyári időszakra legyen ott mindig egy kirendeltség. Ezt a megoldást nem tartom százszázalékig megfelelőnek, mert hiszen nem is annyira nyáron, mint inkább a nyárt követő időkben történnek ezek s betö­réses lopások, úgyhogy épuen Zamárdi köz­ségben, ahol annyira szétszórva több száz és száz villa van. nagyon kívánatos volna egy ál­landó csendőrőrs felállítása. En tehát a esend­őrörsöknek a Balaton partján való szaporí­tását szükségesnek tartom, bár megvallom;

Next

/
Oldalképek
Tartalom