Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

Az országgyűlés képviselőházának nem tartom idális megoldásnak a balatoni rendészetnek csendőrség által való ellátását, ezidőszerint azonban másféle elfogadható mó­dot alig tudunk találni, ezért egyelőre meg kell nyugodnunk az adott helyzetben. Mégis arra kérem a belügyminiszter urat, kegyesked­jék különös gondot fordítani arra, hogy ott a Balaton-parton felállított, vagy esetleg fel­állítandó csendőrőrsök válogatottabb, intelli­gensebb, értelmesebb, fegyelmezettebb, előzé kenyebb emberekből állíttassanak össze, mert hiszen itt különleges, speciális helyzetük^ van. A közönséggel való bánásmód a hatósággal való sűrű érintkezés ezekben a nyári hónapok­ban kívánatossá teszi azt, hogy oda az átlagot meghaladó, jobb emberek vezényeltessenek ki. (Helyeslés.) Ezeket voltam bátor előadni és tisztelettel kérem, hogy felszólalásomat ne úgy méltóztas­sék megítélni, mintha helyi ügyet kívántam volna itt szóvá tenni hanem közérdekű ügy­nek tekintve azt, méltóztassék a rendelkezésre álló lehetőséghez képest megfelelő módon in­tézkedni. A címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) TRlnök: Szólásra következik'? Héjj Imre jegyző: Madarász Elemér! Madarász Elemér: T. Ház! Nem járok mesz­eire az előttem szólott isren t. barátom gondo­latmenetéről, amikor örömemet fejezem ki a felett, hogy a miniszter úr ismét 30.000 pengőt állított be költségvetésébe a csendőrség részére keréknárok és motorkerékpárok beszerzésére, hasonlókén annvit, mint f múlt évben. A taka­rékosság elvével äz esryezik meg, hogy lehetőleg kevés embert vonjunk el a termelő munkától, azt a keveset elméletileg és gyakorlati!asr a maximumig kénezzük ki és bocsássuk rendelke­zésére mindazokat a technikai felszereléseket, amelveket szolgálatuk a mai viszonyok között megkíván. Amikor fontosabb országutainkon a teher­és személyszállítás nagyrésze gépkocsin, moto­ron történik, akkor anakrotizmus, naivitás és talán könnyelműség rábízni a rendfenntartást, különösen a fontosabb preventív rendőri szol­gálatot a gyalogos járőrre, vasrv a lóháton lépés­ben haladó csendőr járőrre. Elő s zör is nyilván­valólag a közrend szenved ettől, másrészt ezt az érdemes testületet hozzuk olvan helyzetbe, hogy nem tud megfelelni a várakozásoknak és igazságtalan kritikának tesszük ki. Tisztán a bók kedvéért nem mertem volna a t. Ház türelmét igénybevenni, de ehhez a tétel­hez^ hozzá kell fűznöm azt a kritikámat, hogy talán aktuális volna áttérnünk a csendőrség­nek modernebb felszerelésére. Örömmel regisz­trálom, hogy a nyomozó osztagokat felállították, de rendkívül örülnék annak- ha egy kissé eyor­sabb tempóban, esetleg két-három év kiadásait egy évre összevonva sietnénk a kerékpárokkal s motorkerékpárokkal való felszerelés kérdését megoldani. Ne felejtsük el, hogy ez az oldalkocsis motor­kerékpár egyúttal három személy gyors szállí­tására is szolgál. Ma az a helyzet, hogyha sze­rencsétlenség történik, vagy valami csúnya, visszataszító bűncselekmény az országúton, esetleg órák telnek el, amíg az illetékes csendőr­örs a helyszínen megjelenik és a nyomozást megkezdheti. Ha azonban az országutak, a fon­tos utak ki lesznek véve a mai örskörzetekből és külön országútmenti őrsök portyázására lesz­nek bízva és azok motorral fognak portyázni, akkor az emberek jobban fognak ügyelni a köz­lekedési szabályok betartására és a felfedezés­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXII. 308, ülése 1929 június 10-én, hétfőn. 103 tői való félelemtől óvakodni fognak a kihágá­sok és bűncselekmények elkövetésétől. Méltóztassék még megengedni, hogy egypár szóval ismételjem tavaly a belügyi tárca költ­ségvetésének tárgyalása során előadott egy ké­résemet. Az 1901 : XX. te. 17. §-a ezt mondja (olvassa): «Az elsőfokú rendőri büntetőbíró a terhelt letartóztatásával nem járó oly kihágási esetekben, midőn: a) a feljelentést hatóság (községi elöljáró­ság), közhivatalnok, vagy hatósági közeg hiva­tali hatáskörében, közvetlen tapasztalata alap­ján teszi és valósága ellen merül fel aggodalom, vagy a feljelentés magánegyéntől ered, de ez a kihágás elkövetését köz- vagy magánokirat­tal, vagy más bizonyítékokkal valószínűvé teszi és a rendőri büntetőbíró meg van győződve a vád alaposságáról, — amennyiben a feljelentett kihágás miatt csak pénzbüntetés kiszabásának van helye és amennyiben a pénzbüntetés 30 ko­ronát meg nem haladó összegben mutatkozik kiszabandónak.-a terhelt ellen előzetes tárgyalás megtartása nélkül büntetőparancsot bocsát­hat ki». Érdeklődtem az Országos Statisztikai Hiva­talban, hogy a lefolytatott kihágási eljárások­ban hány százalék fejeződött be ezzel az úgy­nevezett büntetőparanccsal'? Az utolsó béke­évben, 1913-ban 914.000 személy ellen fejezték be a kihágási eljárást. Ebből felmentettek 240.000-et. büntetőparanccsal pedig elintéztek 324.000-et. Ha tehát levonjuk a felmentéseket az összes be­fejezett eljárásokból és ezt szembeállítjuk azzal a számmal, amelyben bünetőparanccsal intéz­kedett a hatóság, akkor azt találjuk, hogy a ki­szabott büntetéseknek kerekszámban 50%-át szabták ki büntetőparanccsal. Megnéztem az 1921—22. évi adatokat is. Talán nem fárasztom az adatok felsorolásával a t. Képviselőházat, mert ezek ugyanezt a százalékot mutatják. A későbbi évekre vonatkozó adatokkal nem szol­gált a hivatal. Ha tehát egy békeév és két háború utáni év statisztikai adatai teljesen egybevágnak, akkor itt bizonyos törvényszerűséget konstatálhatunk, vagyis megállapíthatjuk azt, hogy a kihágási úton r kiszabott n büntetéseknek r kerekszámban felerésze büntetőparanccsal intétetett el. Ez a gyakorlatban, amint bizonyára méltóz­tatnak tudni, úgy történik, hogy ez az eljáró rendőri bíró kezébe kapja a csendőrség jelenté­sét, — hiszen 98%-ban erről lehet szó — megálla­pítja azt, hogy itt büntetőparancsa kiszabásá­nak van helye, ráírja, hogy 2, 3, 4 vagy 5 pengő és a mellette dolgozó irodasegédtiszt vagy díj­nok kitölti annak a büntetőparancsnak blan­ketta ját. Nekem az a kérésem, hogyha nem is egy­szerre és nem is radikálisan, ha esetleg kísér­lettel megelőzve is, térjünk át arra az útra, hogy az eljáró csendőr járőr vezetőjét ilyen tet­tenérés, ilyen közvetlen tapasztalat alapján megállapított kihágásnál, amennyiben a fél ellent nem mond, amennyiben a fél tárgyalást nem akar, amennyiben a fél fizetni hajlandó, a bírság beszedésére jogosítsuk fel. T. Képviselőház! A büntetőparancsnál is kérhet és kéri a terhelt a tárgyalást akkor, ha a büntetőparanccsal kiszabott összeget magas­nak tartja, vagy ha magát hibásnak, vékesnek nem érzi. Ezekben az esetekben ugyanez meg­történhetik. En igen sok számottevő és hozzáértő ember­rel folytattam eszmecserét erről a kérdésről. Legtöbben osztoztak a véleményemben. Akik nem osztoztak benne, azoknak az volt a kifogá­suk, hogy bajos ezt nem rendőrbíróra bízni, ba­15

Next

/
Oldalképek
Tartalom