Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

08 Az országgyűlés képviselőházának anyagi helyzetét. (Helyeslés.) Figyelembe kívánjuk venni, hogy az illető közületek anyagi ereje milyen fejlődési lehetőséget nyújt a mostani helyzetben és csak ott engedjük meg a nagyobb fejlődés tempót, ahol arra nemcsak az anyagi készség, hanem az anyagi erő is rendelkezésre áll. (Helyeslés.) Az állam háztartása, az állam hitele szempontjából azonban szükség lesz arra, hogy bizonyos korlátozásokat még egy ideig fenntartsunk. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a kellő rigorózitással és szigorúsággal mérlegelik egyes autonómiák teherviselőképességüket. Erre vannak olyan szélsőséges példáink, amelyek magunkat is elrettentenek. De avval, ha az összes adminisztrációk, az összes kormányzati ágak nem fognak tudni máskép intézkedést tenni, csak a felügyeleti hatóság révén, és az olyan technikai beállítások folytán, amelyeket szándékszunk tenni, hogy csak költségvetésben lehessen lehetőleg mindent provideálva, előrelátóan megalkotni és költségvetésen kívül senkinek és semmi körülmények között ne legyen módjában a községeket megterhelni, (Altalános élénk helyeslés és taps.) ilyen intézkedésekkel reméljük, hogy úgy r a vármegyei, mint a város és községi háztartásokat módunkban lesz megfelelően és kielégítően is rendezni, mert azok a szélsőségek, amelyekben ma ezek a háztartások leledzenek, olyan igazságtalanságokat rejtenek magukban, amelyek nem tarthatók fenn. Hogy csak egy példára hivatkozzam, a vármegyék közül a legkisebb hozzájárulást igényli az 1929-es költségvetések szerint Békés vármegye: 13-55%-ot. Ellenben AbaujTorna vármegye már 38'8%-ot. Sajnálom, hogy ez aki mutatás nincs itt, de azt hiszem, helyesen citálom ezeket a számokat, mert egyszer talán már utaltam is ezekre a számokra. A vármegyék összes igénye költségvetésileg 70—72 millió. Most kerekszámban 50 millió az, amit az úthálózat fenntartására és új utak építésére fordítanak. Ez összegből körülbelül 30 millió megy fenntartásra, 20—22 millió pedig új utak létesítésére. A még hátralévő 20 milliót fordítják az összes többi adminisztrációs szükségletekre, kulturális szükségletekre, stb. Még ebből a 20—22 millióból, ami megmarad a vármegyéknek, túlnyomó nagyrészt — erre a számra nem emlékszem, de ha jól tudom, 15—16 milliót — mint nyugdíjterhet viselnek a vármegyék, tehát mint méltóztatnak látni, háztartási és kulturális célokra alig jut több 1—2 milliónál ebből az összegből Itt is arányosítani ikell ezeket az összegeket és azt az óriási nagy útterhet, amelyet a vármegyék viselnek. Ha méltóztatnak betekinteni erre vonatkozólag az állami költségvetésbe, megdöbbenve méltóztatnak látni, hogy milyen kicsiny összeg az, amelyet az állam az utak építésére és fenntartására fordít a vármegyékkel szemben. Mármost, hogy az utak fenntartása az autóút irányába tolódik el, azt nem merném állítani, de nem is szeretném az autót a szekérrel ellentétbe helyezni és ellentétbe állítani. Nincs is már ma meg ez az ellentét, mert hiszen az egész lakosság örömére az autónak azok az előnyei, amelyek a gyors és biztos személy- és teherszállításban jelentkeznek, majdnem az egész országot behálózó üzemekkel vannak biztosítva, és így maga a falusi közönség is szorosabb érdeklődésbe és kapcsolatba került magával az automobilizmussal.^ Itt azonban bátor vagyok röviden rámutatni arra, hogy milyen óriási számban emelkedett nálunk a motor jármű vek száma. Míg 1926-ban az összes motorizált járművek száma — kerek számokban mondom — 12.000 volt, addig ; SÓS. ülése 1929 június 10-en, hétfon. 1928-ban már 24.000 volt, tehát 100%-os emelkedés mutatkozik rövid három év keretén belül. Ezzel szemben megnyugtatásul akarom itt megjegyezni, hogy az 1929. március hó folyamán beállott változásokkal ez a szám az 1929. év első három hónapjában már egyezerrel növekedett, tehát óriási mértékben növekszik ezeknek a járműveknek a száma. Ha érdekli a t. Házat, talán részletem is ezeket az adatokat, hogy kellőleg tájékoztatva méltóztassanak lenni. (Halljuk! Halljuk!) Ezek pontos adatok és 1929 március hó 31-éig vannak összeállítva. Ezek szerint személykocsi volt 10.463, teherkocsi 3720, autóbusz 351, bérautó 1338, betegszállítóautó 115, köztisztaságiautó 78, tartánykocsi 19, tűzoltókocsi 78, vontatókocsi 99 és egyéb 232, összesen tehát 16.693 gépkocsi volt. Természetesen óriási nagy a fejlődés a kerékpármotor terén is. Itt azt látjuk, hogy melléküléses kerékpármotor volt 1029, mellékülés nélküli 7333. Ez az óriási nagy haladás és fejlődés teszi természetesen szükségessé egyrészt az utak jobbkarbahelyezését, másrészt pedig — mint már tegnapelőtt voltam bátor említeni — a közutaknak fokozottabb rendőrhatósági ellenőrzés alá vételét. Itt is megnyugtató az, hogy a többi országokkal és a többi államokkal szemben a sebesülési és halálozási arányszámunk, amely az elgázolásóikkal kapcsolatos, 2-2%,, amely mindenesetre jónak mondható. Talán Bécs és Paris arányszáma jobb valamivel ennél a számnál, a többi városoké ellenben mind rosszabb. Ha pedig a sebesüléseket egy millió lakosra számítjuk át, úgy az arányszám nálunk Bécs után azonnal a legjobb, és pedig az egy millió lakosra eső arányszám nálunk 41, Bécsben 40, Drezdában 41, Londonban 230, Milanóban 150, Párizsban 100, Münchenben 80, Stockholmban 60. Sajnos, nem volt elég időm, hogy az amerikai adatokat is megkaphassam, de Amerikában e tekintetben sokkal rosszabbak a viszonyok, mint utálunk. Fábián Béla t. képviselőtársam az általán nos vita során kifogásolta azt, hogy egyes községeknél a tisztviselők létszáma horribilis mértékben emelkedett. E tekintetben) csak annyit akarok a magam idejére vonatkozólag megemlíteni, hogy 1926-ban a jegyzői képesítéssel bíró állások összszáima 405 volt; ebből 1926 októberétől kezdve a mai napig átszerveztetek 212, ,s ebből a 212-ből új 38, megszüntettetek 232, f úgyhogy végeredményében hússzal kisebb a létszám ma, mint 1926-ban volt. Nem tudom tehát, hogy t. képviselőtársam honnan vette azokat a horribilis számokat. Lehet, hogy eltolódások vannak egyes helyeken, de magukkal a háztartásokkal kapcsolatban a vármegyéknél, a városoknál és a községeknél is szándékozom ezeket az aránytalanságokat lehetőleg eltüntetni, és^ ott, ahol tényleg felesleges létszám van, a létszámot leapasztani. De viszonit tudok olyan helyeket is, ahol a szükségnél kisebb létszám van^ Itt gondoskodnunk kell arról, ho,gy ez a létszám a község adminisztrációjának biztosítása szempontjából megfelelően emeltessék. Én ezeket kívántam a felhozott észrevételekre a magam részéről reflexióként megtenni. Kérném, méltóztassék a 2. címet elfogadni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettniek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 2. címet senki meg nem támadván, azt elfogadottnak jelentem ki.