Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-308
Az országgyűlés képviselőházának i Következik a 3. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): «3. cím. Közbiztonsági és közrendészeti szolgálat.» — Pintér László! Elnök: A képviselő úr nincs itt, felszólalása töröltetik. Ki a következő szónoki? Perlaki György jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Képviselőház! A 3. cím nél újabb alkotmányos berendezkedésünk óta minden évben visszatérőleg rendelkezési ala pot állapítanak meg a belügyminiszter úrnak. Én ezen rendelkezési alap ellen súlyos aggodalmakat támasztok és a magam részéről ennek megszavazásához nem járulhatok hozzá. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A belügyminiszter úr ezt a rendelkezési alapot a múlt évi előirányzott összegnél magasabb összegben irányozta elő. Nekem a rendelkezési alappal szemben elvi kifogásom van. Lehetetlen, hogy a magyar költségvetésben lassanként minden miniszter biztosít a maga részére rendelkezési alapot. A miniszterelnök úrnak, a külügyminiszter úrnak, a belügyminiszter úrnak van rendelkezési alánja. Erre a külföldi törvényhozások költségvetésében nem találunk példát. De nem tudok hozzájárulni ehhez a rendelkezési alaphoz azért sem, mert — amire azután sehol a világon üélda nincs — Magyarországon a rendelkezési alapot úgy kezelik, hogy évközben a rendelkezési alapra előirányzott összeget indokolás nélkül túllépik. Az igen t. belügyminiszter úr is túllémte majdnem nagyobb öszszeggel a rendelkezési alapot, (Scitovszkv Béla belügyminiszter: Ennek megvolt az oka!) mint amennyi elő volt irányozva. A rendelkezési alapnál hiteltúllépés fogalmilag ellentétes dolog, az teljesen lehetetlen, inert hiszen minden hiteltúllépést indokolni Sell és mindem hit eltúllép esnél a törvényhozásnak el kell bírálnia, hogy a túllépésre volte kellő indok. Már most egy olyan tételnél, amely à priori kizárja a miniszteri indokolást, a túllépést indokolni nem lehet helye. A t. miniszter úr azt mondotta, hogy ezt akarja elkerülni és ezért nagyobb összegben irányoztatta elő a rendelkezési alapot. Ezek az elvi okok és az a mód, ahogyan a rendelkezési összegek a kormány részéről kr. zeltetnek, rám nézve lehetetlenné teszik, hogy a magam részéről rendelkezési összeget szavazzak meg akármelyik tárcánál is. De van egy harmadik ok is, amely, miatt nem vagyok abban a helyzetben, hogy az igen t. miniszter úrnak a rendelkezési alapot megszavazzam, hiszen ezt valamivel mégis körül kellett volna írni, indokolást kellett volna adni erre a rendelkezési alapra vonatkozólag. Ilyen nagy összegeket nem lehet a költségvetésbe beállítani úgy, hogy még legalább egy keretindokolást se kapjon, hogy mire 1 lesz ez fordítva. Ott, ahol hiteltúllépés volt, láttam például, hoey a miniszter úr ezt a hitel túllépést talán a kötvényhamisítási ügy körüli nyomozással indokolta. Azt, hogyha a magyar állam ellen bűncselekményt követnek el és a magyar kormánynak ebben az ügyben nyomoztatnia kell, miért kell ezt diszkrét úton kiadott és diszkréten elszámolt költségekkel csinálni, ezt nem tudom megérteni. Ez egy nyomozati költségtöbblet, amelyet egészen nyugodtan el lehet számolni és^ ilyenformán lehet ellenőrizni. Bűncselekményekre 8. ülése 1929 június 1.0-én, hétfőn. 99 vonatkozó nyomozásnál, különösen olyan bűncselekmények nyomozásánál, amelyeknél a magyar állam ia feljelentő és a sértett, igazán nem szükséges az, hogy szégyeljük a kiadott költségeket vagy diszkréten tartsuk, különösen akkor, amikor úgy tudom, hogy a létrejött egyesség szerint ezeket a költségeket vissza fogjuk kapni. Nem tudom, hogy akkor a belügyminiszter úr hol fogja ezeket elszámolni. De én nem járulhatok hozzá ehhez a rendelkezési alaphoz, különösen a belügyminiszter úr személyére való tekintettel, aki gazdálkodásában nem mutatja azt a takarékossági érzéket, amelyre feltétlenül szükség van a mai nehéz viszonyok között. Itt kénytelen vagyok visszatérni a belügyminiszter úrnak a legutóbbi ülésén a belügyi régi levéltár átalakításával kapcsolatban elmondott néhány szavára. Az igent, belügyminiszter úr — úgy látszik — összetévesztvén helyét a szomszédos székkel, magát földmívelésügyi miniszternek képzelte és jónak látta azt, hogy általában a sajtóval és különösen azzal a lappal szemben, amely az én szerkesztésemben jelenik meg, igen súlyos kifejezéseket használjon. A miniszter úr azt mondta, hogy az én szerkesztésemben megjelenő lapban megjelent cikk tartalma elejétől végig valótlanság. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ugyvan!) Igen. t. miniszter úr, valótlanság és tévedés közt különbség van. Es pedig a jó- és a rosszhiszeműség az, amely a tévedést a valótlanságtól elválasztja. Tévedni azok tévedhetnek v akiknek nem. hivatali kötelességük a tényállással tisztában lenni; valótlanságot azok mondónak, akik vagy tudják, vagy akiknek legalább is kötelességük volna tudni a való tényállát. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Azt mondotta a lap, hogy ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak.) Nem értem, miniszter úr. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A lap azt mondja, hogy: Még mindig abban a reményben vagyok, hogy ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak. Nem azt mondja, hosrv: Remélem, ezek tévedések.) Nem erröi van szó. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De erről van szó!) Kérem, mélyen t. miniszter úr, ne méltóztassék visszaesni abba a tegnapelőtti hangulatba. Nyugodtan tárgyaljuk le a dolgot. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Teljesen nyugodt vagyok, képviselő úr!) Ismétlem, hogy valótlanságot az mond, akinek tudnia kell a tényállást, hivatali kötelességénél fogva, pedig tévedni az tévedhet, aki nincs abban a helyzetben, hogy hivatalosan tudjon adatokat, hanem kötelességszerűen közöl tényeket, amelyek esetleg cirkulálnak, forgalomban vannak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Egy képviselőnek tudnia kell!) Egy^ képviselőnek tudnia kell, ha a miniszter teljesíti a kötelességét. Ha azonban a miniszter nem elég alkotmányos érzésű ahhoz, hogy teljesítse a kötelességét, akkor a képviselő nem igen lehet abban a helyzetben, hogy tudja a való tényállást. Abban a cikkben az volt megírva, hogy a Ház folyosóján erről a kérdésről beszéltek. Egy kötelességét teljesítő újságírónak > kötelessége visszaadni azt is, ami a Ház folyosóján történik, és egy lelkiismeretes újságírónak a kötelességét nem teljesítő miniszterrel szemben (Scitovszky Béla belügyminiszter: En teljesítem kötelességemet!) kötelessége módot adni a miniszternek, hogy ezekkel a hírekkel szemben a maga álláspontját kifejtse. Ugyanebben a lapban mód adatott a miniszter úrnak erre, mert megkérdezték a miniszter urat, hogy ezekkel a hiresztelésekkel szemben mi az álláspontja. Akkor a miniszter