Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

240 'Az országgyűlés képviselőházának ennél a kérdésnél is politizált, ennél a kérdésnél is fáhélyézkedett a régi álláspontra és ezt mondotta: «A hazát nem ti vesztettétek el, akik érte életet áldoztatok, hanem akik itthon voltak.» Aláírjuk. Ha a miniszterelnök úr politizál, folytassuk ezen a csapáson ,a politizálást, mert a miniszterelnök úr megállapította azt, hogy nem a háborúban elhalt hősök azok, akik a hazát elvesztették. Ezt aláírjuk, mert a hazát elvesztette a politika, elvesztette a külügyminisztérium, a belügyminisztérium, a miniszterelnökség, (Jánossy Gábor: Melyik politika? Az, amely nem akart katonát látni!) elvesztette az a Habsburg-politika, amely itt úr volt, amely úr ma is. Mert a Habsburg-politika úr ma is ebben az országban, clZ cl Habsburg-politika, amely megosztotta a népeket és egymásra uszította őket. Elvesztette a hazát az^ a • Habsburg-politika, amely ma itt többé-kevésbbé uralmon van, megvan, létezik, (Zaj a jobboldalon.) amelyet ma is olyan ünneplésben részesítenek, hogy maga a miniszterelnök úr is alája helyezi magát, mint ahogyan ezt láttuk éppen a koszorúk elhelyezésének aktusánál is. À miniszterelnök úr harcias. Bocsánatot kérek, minden háború ellen és minden háborús • törekvés ellen tiltakozni kell, és mi tiltakozunk. Magyarország ne csörtessen kardot, Magyarország ne fenyegessen, Magyarország kormánya né álljon ki a platzra, hogy bosszút állunk és mindén erővel, fegyveres erővel vissza fogjuk szerezni azt, amit tőlünk jogtalanul elvettek. (Zajos ellenmondás ok a jobboldalon. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ne tessék uszítani ellenünk más államokat! — Nagy zaj.) Magyarország miniszterelnöke helyezkedjék a demokrácia álláspontjára, Magyarország miniszterelnöke legyen szerény... • (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ön ne uszítsa a szomszédokat mireánk ilyen kijelentésekkel!) En nem uszítom a szomszédokat. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: De igen, meghamisítja a beszédemet ebből a célból! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. miniszterelnök úr, én nem uszítom a szomszédokat. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: De igen, határozottan állítom, hogy uszította őket a képviselő úr! — Nagy zaj a jobboldalon.) En az ön beszédeivel foglalkozom és ezekből vonom le következtetéseimet. Nem kívánom, hogy a miniszterelnök úr alázatos legyen, nem kívánom, hogy sírjon, nem kívánom, hogy könyörögjön, de kívánom, várom és követelem azt, hogy ne legyen kardcsörtető; legyen önérzetes, helyezkedjék a modern demokrácia álláspontjára, mert Magyarország sorsát így lehet jobbátenni, így lehet a sérelmeket, a rajtunk elkövetett igazságtalanságokat orvosolni. (Jánossy Gábor: Nem ilyen beszédekkel, amelyek meghamisítják a niiniszterelnök úr vasárnapi igazmondását! — Folytonos zaj. — Elnök csenget) Tiltakoznom kell az elhaltak és a rokkantak nevében, hogy ilyen szellem érvényesüljön. Ez az ország nem teheti meg azt, hogy továbbra is a régi elgondoláson épüljön fel, hogy a régi kardcsörtetéssel igyekezzék fejlődését előbbrevinni. (Hosszantartó nagy zaj a jobboldalon. — Berki Gyula: így nem lehet beszelni! — Malasits Géza: Meg akarja szolgálni, hojgy visszaeresztették ! — Bottlik József: Ne személyeskedjék'! — Hosszantartó nagy zaj.) ÍJ Elnök:; Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a személyeskedéstől tartózkodni minden oldalon. Csendet kérek! (Rothenstein Mór: Az ne beszéljen, aki vitorlázik! — Berki Gyula: Maga hallgasson! — Malasits Géza: Van legalább annyi joga beszélni, mint Önnek, mert nem erőszakkal választották meg, mint örití — 3Q1: ülése 1929 május 29-én, szerdán. Berki Gyula: De nem ilyen hangon! — Nagy zaj.) Újra figyelmeztetem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni, különben kénytelen leszek a közbeszóló képviselő urakkal szemben szigorúbban eljárni. Farkas István: Az urakat nagyon izgatja a kritika, nem bírják el, és ez azt bizonyítja, hogy önöknek nincs igazuk, (Jánossy Gábor: A hazug beszédet nem bírjuk el!) Aki a kritikát nem bírja el... (Simon András: Ez kritikán aluli! — Zaj. — Elnök csenget) A kritikán alulit hagyja önmagának a képviselő úr. Én tudom, hogy mit beszélek, tudom, hogy mit mondok, tudom, hogy annyi jogom van itt, mint öinnek. (Malasits Géza: Sőt több, mert titkos választás útján választották meg, önt. pedig a kormány nevezte ki!) ön felállhat, megcáfolhat, bizonyíthatja az ellenkezőjét, ha tudja, én azonban tudom, hogy a kormánynak ez a politikája vészt és bajt idéz elő az országban. Látom a társadalom nyomorúságát, látom a dolgozó osztályok szenvedéseit, a kormány kapkodó szándékait különböző irányokban, de nem látom a kormány egyenes, céltudatos törekvését, nem látom a kormányban a határozottságot. (Folytonos zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon. — Erődi-Harrach Tihamér: Mindenki a maga baját érzi legjobban! Malasits Géza: Ennyi jogtalanság nincs sehol Európában, mint itt! Mindenütt lehet védekezni a jogtalanság ellen, csak itt nem! —Zaj.) Elnök: Malasits képviselő úrnak a nemzeti érzést és nemzeti kegyeletet mélyen sértő közbeszólásáért rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy méltóztassanak csendben maradni. Tessék folytatni a beszédet. (Kabók Lajos: Megvan mentve a haza!) Farkas István: T. Képviselőház! Nem látom azt^ hogy a kormány a nemzetközi jóindulatot, amely ma már jelentkezik a Nyugaton, okos és céltudatos külpolitikával felhasználná Magyarország javára. Nem latom, hogy a kormány okos és következetes eljárással beilleszkednék ebbe a hangulatba ós iparkodnék benn olyan állapotokat teremteni, hogy a jóindulat még nagyobb legyen Magyarország iránt, még .jobban bevésődjék a nyugati államok életébe és az államférfiak gondolkozásába. Nem látom azt, hogy a kormány következetesen folytatná azt a munkát, amelyet folytatnia kellene. Arról én nem tehetek, hogyha ezt elmondom itt, az urak ezért haragusznak, de nekem ez kötelességem. A miniszterelnök úr szabja meg az ország politikáját, a miniszterelnök úr üti rá a bélyeget mindenre. Ha a miniszterelnök úr olyan mindenható személyiség ebben az országban, amilyen mindenható személyiség más nincs, akkor — bocsánatot kérek — talán mégis csak az a helyzet, hogy itt kellene megbeszélni a kérdéseket és itt kellene eldönteni, itt kellene figyelembe venni, hogy a kormány milyen irányt kövessen, En jót akarok az országnak, s ha más szemüvegen nézem is az ország sorsának megjavítását, mint önök, ezért Önök haragudhatnak, de ez így adódott, így alakult ki. En igenis azt mondom, hogy a kormány helytelen politikát köVet úgy bent, mint künn. Helytelen politikát követ, mert nem hajtja végre azokat a belső reformokat, amelyek a Trianon által okozott sérelmeket orvosolhatnák. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Kérem tehát, méltóztassék beszédét befejezni. Farkas Istvá: Mivel ezt nem látom, és mivel beszédidőm lejárt, befejezem beszédemet az-