Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. ezt a veszteséget is teljes mértékben ki fogjuk védeni. (Gyömörey Sándor: Olcsóbb védőszerek kellenének! — Láng János: Még mindig 5 meg 7 pengő!) A termelés előmozdításának másik nagy tényezője az állattenyésztés. Szar vasmar hatenyésztésünk az utolsó években tagadhatatlanul magas színvonalra emelkedett. A minőségbeli viszszaesés és a súlybeli hanyatlás azonban, sajnos, még mindig érezhető. Ezt a veszteséget pedig kizárólag csak megfelelő minőségű és számú tenyészállattal tudjuk pótolni. Tenyészállatlétszámunkat a háború utáni időkben még, sajnos, nem tudtuk arra a létszámra felemelni, amely a háború előtt megvolt. Jó néhányezer tenyészállatra volna még szükség és ezt a hiányt csak fokozatosan tudjuk pótolni, de pótolnunk kell, mert a körülöttünk alakult, olcsóbb tömegtenyésztésre törekvő államokkal kizárólag csakis a minőségbeli elsőség valóraváltásával tudjuk a versenyt a siker reményében felvenni. (Gyömörey Sándor: Különösen a mételysujtotta vidékekre kellene^ gondolni!) A legutolsó, 1928. évben az állatállomány számbelileg eléggé szaporodott. Az 1928. évben ugyanis 1,811.647 szarmasmarha volt Csonka-Magyarország r területén, 1927-ben pedig 1,805.438, tehát a létszám emelkedett. A lovaknál a létszám aránya a következő: 1928-ban 917.974 lovunk volt, 1927-ben 903.326, tehát szintén emelkedett a létszám. A sertéseknél a létszám 1928-ban 2,661.539 volt. 1927-ben pedig 2,386.664. Sajnos, a juh-tenyésztésnél kissé esett a létszám. Ezen a téren folytatni akarom a vérfelfrissítés céljából külföldről exportált tiszta vérű szarmasmarhafajták, tenyészállatok behozatalát, de folytatni kívánom az állattenyésztés fejlesztéséről szóló 1908 : XLIII. te. alapján azt az állami kedvezményezést is, amelyet ez a törvény az állattenyésztőknek biztosít. A háború előtt ugyanis ez a törvény már kimondotta azt, hogy a volt úrbéres és telkesgazdáknak, a legel őtársulatoknak, politikai községeknek és mindazoknak a közületeknek, ahol csoportosan legeltetnek, közös legeltetést folytatnak, köztenyésztésre csak olyan apaállatot szabad használniuk, amelyet az apaállatvizsgáló bizottság jónak asszentál és amelyre a tenyészigazolványt kiadja. Ezzel a beavatkozással szemben a törvény biztosította azt, hogy a tenyészállatbeszerzésnél a dologi költségeket teljesen mértékben az állam fizette, egy évre kamatmentesen hitelezte az egész tenyészállat árát, egy évre elhullás ellen biztosította és 20%-ig terjedő kedvezményt adott a beszerzési árból. Ezzel tehát ellenszolgáltatást kapott a gazdaközönség azért a beavatkozásért, amelyet az állam ezen a téren magának fenntartott. Rendkívül sikeresnek bizonyult ennek a törvénynek módszere és ennek a törvénynek hatásaképpen évről-évre szinte fokozatosan volt megállapítható álattenyésztésünk fejlődése. Természetes dolog, hogy a háború kitörése alkalmával azután itt is minden fejlődés megszakadt és jól tudjuk, hogy még azután is hosszú évek kellettek ahhoz, míg elértünk oda, liogy létszámban azt a nívót tartsuk, amely a háború előtt volt Csonka-Magyar ország területén, azonban még minőség és súly tekintetében van kívánnivaló. A háború előtt, t. Ház az állattenyésztés fejlesztéséről szóló törvény alapján 14 millió aranykorona állt a tárca rendelkezésére évenként. Ezt az összeget a mai szerény pénzügyi viszonyok között nem igényelhetjük, minden erőnkkel azon vagyunk azonban, hogy a megfelelő összeget biztosítsuk erre a célra. Megülése 1929 június 6-án, csütörtökön. 433 győződésem az, hogy amit itt megtakarítunk, az nagyon drága pénz és egy jó magyar közmondás szerint borjút keresünk és ökröt vesztünk el azzal a megtakarítással, amelyet itt elvonunk az állattenyésztés fejlesztése elől. T. Képviselőház! Másik nagy tétele a mi mezőgazdasági termelésünknek a baromfitenyésztés, amellyel az általános vita során majdnem minden képviselőtársunk foglalkozott. Ez tényleg olyan kérdés, amellyel isren behatóan és részletesen kell foglalkozni. 1928-ban az 1927. évi kivitelhez képest — sajnos — visszaesés mutatkozik, tollkivitelünk azonban emelkedik, jeléül annak, hogy a belső fogyasztás is emelkedik. Ez azonban olyan termelési ág, amelynek fejlődési lehetőségei szinte korlátlanok. (Láng János: Nagy érzéke van a gazdának hozzá!) Amilyen mértékben tehát növekszik a belső fogyasztás, olyan mennyiséget kell produkálnunk külkereskedelmi mérlegünkben is a visszaesés megakadályozására. Az általános vita során, amikor egyes képviselőtársaim erről a kérdésről beszéltek, közbekiáltások hangzottak el a baromfitelepek ellen. A részletes vitánál majd bátor leszek ismertetni a baromfitenyésztésre és a felállított baromfitelepek számára vonatkozó adatokat. Bátor leszek majd a Ház asztalára is letenni azt a névsort, amelyből kitűnik,, hogy kik kaptak a baromfitenyésztési hitelből. Azt akarom ugyanis, hogy mindenki ismerje meg azokat a feltételeket, amelyek mellett mi a baromfikölcsönöket kiadtuk. Ezek az adatok fognak azután világosságot deríteni arra, hogy az általam felállított Programm alapján milyen mértékben fogjuk tudni fejleszteni baromfiállományunkat, és hogy milyen az a hatás, amelyet ezen a téren már eddia- is elértünk. T. Ház! A baromfitenyésztés leghatékonyabb módja, amelyre nézve a javaslatok be is futottak hozzáom, az lett volna, hogy az egyes községeikben a mostani parlagi állományt cseréljük ki egyszerre és nemesített baromfiállománnyal pótuljuk. Amilyen tetszetős ez az első pillanatra, olyan kivihetetlen, mert olyan összeget igényelne, amelyre fedezetet a pénzügyi kormány nekem biztosítani nem tudna. Ma a helyzet az, hogy ezidőszerint 107 baromfitelep létesült részben állam költségen, részben pedig magánfarmtulajdonosok helyezték magukat állami ellenőrzés alá. Ezeken a baroimfifarmokon izoláltan vannak a nemesített baroímfifajták, ott tehát keresztezéstől nem kell félni. E helyett, t. Ház, a tojást és a kakast fogjuk kicserélni a községiekben, a tenyésztojást és a napos csibéket fogjuk elhelyezni. Ez a legalkalmasabb módja annak, hogy minél gyorsabban kicserélődj ék az a keveset tojó és kishúsú parlagi fajta, amely a községekben elterjedt. A baromfifairmokban nagyobbára a Leghorn és a vörös izlandi van bevezetve. Ez a két fajta bizonyult legjobbnak a nemesítés terén és éppen azért arra fektetem a súlyt, hogy ez a két fajta honosíttassék meg az országban. A tenyészet fokozatos átalakítása azért is célszerűbbnek lászik, mert az átalakítás ideje alatt jobban akklimatizálódik az a nemesfajta, amelyet ikiviszünk a faluba. A szarvasniarhatenyésztéssel kapcsolatban visszatérek még arra, hogy a törzskönyvezést szándékozom bevezetni a szarvasmarhatenyésztésnél s a törzskönyvezés és tejellenőrző egyesületeket kívánom külön támogatni azért is, mert nemcsak állattenyésztési, hanem tejterraielési szempontból ' is igen naigy fontossága van ennek. Hiába hozunk mi kiváló és jó teje-