Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

432 Az országgyűlés képviselőházának 305. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. amelyeket nagyobbrészt kisgazdák, törpebirtokosok és a földreform során földhöz juttottak hallgattak. Ugyancsak a szakismeretek terjesztése céljából az ország különböző vidékein 600 gazdasági népkönyvtárt osztottam szét. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) A szikes talajok javitásának propagálása céljából szikjavitó tanfolyamokat is tartattam. A legelő és rét javitása céljából rét- és legelőjavitási szaktanfolyamokat létesítettem (Elénk helyeslés.) és ezek mind nagy eredménnyel végződtek. T. Képviselőház! Ami mezőgazdasági termelésünk különösen az értékesítés terén küzd nagy nehézséggel. A gazdasági miniszter úr, amikor a kormány gazdasági programmját itt ismertette, behatóan és részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel, valamint már ezt megelőzően a pénzügyminiszter úr is szintén behatóan és részletesen világította meg azokat az okokat, amelyek itt közrejátszanak és amelyek úgyszólván lehetetlenné teszik a bajok orvoslását, mert hiszen maga a kormány sem rendelkezik hatékony eszközökkel a bajok kiküszöbölésére. Az európai piaci viszonyok, a magas kamatok, az értékesítési nehézségek, Amerika olcsó és legyőzhetetlen versenye mind olyan tényezők, amelyek megszűntetésére mi úgyszólván alig tudunk befolyást gyakorolni. Nem jelenti azonban ez azt, hogy ne foglalkozzunk a kérdéssel és hogy ölbetett kezekkel várjuk, amíg a gazdasági csőd a nyakunkba szakad, hanem jeleneti azt, hogy a kormányzatnak mindent el kell követnie arra nézve, hogy ezeket a nehézségeket legalább annyira enyhítsük, hogy azok elviselhetők legyenek, hogy amíg bekövetkezik az a józanabb gazdasági politika, amely kell, hogy egész Európát áthassa és megváltoztassa a mai helyzetet, arra az időre mi bizonyos erőt gyűjtsünk és lehetővé tegyük, hogy addig ezeket a nehézségeket termelésünk el tudja viselni. Ebből a célból alakítottam tárcám keretében a mezőgazdasági terményeink exportintézetét. Ez az intézet ügyleteket nem köt, üzleteket nem bonyolít le, jutalékokat nem szed, a szolgálatában állók semmiféle üzleti érdekeltséget nem vállalhatnak, igazgatósági tagok nem lehetnek. Tisztára ennek az intézetnek szolgálatára kell nekik állniok. Az intézetnek az a célja, hogy az exportkereskedelmet önzetlenül támogassa és hivatalból segítse elő mindazoknak a nehézségeknek legyőzésében, amelyek az export elé mint akadályok gördülnek. A helyzet ugyanis az, hogy nagy tőkeerővel rendelkező világcégeink a saját erejükből kirendeltségeket állítanak fel és a piaci és árviszonyokról minden időben tájékozódnak, nem tehetik azonban ezt meg a kisebb exportőrök, akik együttvéve mégis csak az export nagyobb részét bonyolítják le. Ha ezek most valamely piac iránt érdeklődnek és bejönnek az exportintézethez, ott a piaci árakról, árviszonyokról értékesítési viszonyokról, a vasúti és kereskedelmi tarifákról azonnal tájékoztatást kapnak a nélkül, hogy bármilyen üzleti titkot el kellene árulniok. Tájékoztatást kapnak a tekintetben, hogy a piac felé, amely iránt érdeklődnek, melyik vasúti vonalon tudják a legrövidebb úton lebonyolítani üzleteiket, úgyhogy kalkulációikat rövid utón meg tudják ejteni. Azt hiszem, ha mi a kereskedelemmel meg tudjuk magunkat érttetni, mint ahogy meg fogjuk magunkat érttetni, (Krisztián Imre: Szükséges!) mint ahogy a kereskedelem már be is látta, hogy önzetlenül az ő érdekükben, jobban mondva, az ő érdekükben is, de voltaképpen az egyetemes gazdasági érdekek szempontjából járunk el, akkor erősen hiszem, hogy mind a termelésnek, mind kereskedelmünknek felvirágoztatása érdekében, valamint kereskedelmi mérlegünk megjavítása terén is igen értékes, hasznos és eredményes munkát tudunk kifejteni. Ugyancsak kereskedelmi mérlegünk megjavítását célozzák azok az intézkedések is, amelyeket a borértékesítés terén foganatba tettünk. Nem .akarok most ezzel a kérdéssel itt bővebben foglalkozni, hiszen az utóbbi időben r egyes törvényjavaslatok tárgyalásánál igazán kimerítettük ezt a témát, csak azt vagyok bátor jelezni, hogy az egyik nyugati állammal most kötöttünk 50.000 hektoliteres kiviteli megállapodást, egy másik állammal most ennél nagyobb mennyiségre tárgyalunk (Helyeslés a jobboldalon.) és erős a hitem, hogy ezen a téren is eredményeket fogunk elérni. Ugyancsak kereskedelmi mérlegünk megjavításának célját szolgálják azok az intézkedések, amelyeket egy több évre szóló kertészeti Programm megvalósítása erdekében már múlt évben megkezdtünk. Az országot gyümöle.ítermelő körzetekre osztottuk és az ország első pomologusaiból pomologiai bizottságot létesítettem. Ezek a gyümölcstudósok fogják azután megállapítaini, hogy az egyes körzetekben mely értékes és piacképes fajták termelhetők tömegesen, úgyhogy tömegtermelést tudjunk előidézni, mert az a meggyőződésem, hogy ez az egyetlen megfogható módija annak, hogy gyümölcstermelésünket felvirágoztassuk. (Úgy van! a jobboldalon.) Mert bármilyen értékes és piacképes gyümölcstermelésünk legyen, ha vagóntételekben való összeszedése annak a kereskedőnek számára drágítja azt az árut, nem foglalkozhatik vele, míg ellenben a tapasztalat azt mutatja, hogy ahol tömegárut, vagónárut kaphatunk, ott nemcsak értékes, hanem még- a legsilányabb gyümölcs is piacra kerül. (Ü.c/v van! a jobboldalon.) Ezért kell tehát arra törekednünk, hogy vagóntételekbefn tömegárut é« pedig piacképes értékes árut tudjunk termelni. (Helyeslés a jobboldalon.) A még erre a célra alkalmas értéktelen gyümölcsfák átoltása is folyamatban van és ezen a téren is programmunknak megfelelően működünk. Folytatni kívánom továbbá t. Ház. a gyü mölcsfa és a gyümölcs kártevői ellen való védekezés tárgyában már a műit évben megkezdett tanfolyamokat, (Helyeslés.) ahol a gyümölcsfa kártevői ellen való védekezésre, a gyümölcsszedésre és gvümölcscsomagolásra szakszerű kioktatást nyújtunk a gyümölcsfa- és kerttulajdonosoknak. (Általános helyeslés.) Meg kell állapítanom, hogy ezeken a tanfolyamokon különösen a kisgazdák, de általában mindenki olyan szeretettel vesz részt, hogy szinte váriak és kérik tőlem tömegesen a községek, ahol gyümölcstermelés van, hogy szálljunk ki és ezeket a tanfolyamokat tarteuk meg. A helyzet ugyanis az, hogy hiába volt ott meg az értékes gyümölcsfája annak a gyümölcsfatulajdonosnak, mert azt látta, hogy idő előtt elférgebedik, lehullik és elértéktelenedik a gyümölcs és nem ismerte a védekezés módját. (Ügy van! a jobboldalon.) Miután most már a kutató és tudományos munka megállapította, hogy ezt a kárt is ki lehet védeni teljes mértékben és meg lehet akadályozni ezt a károsodást, a módszerei^ is meg vannak állapítva, csak attól függ a védekezés sikere, hogy mi ezeket a módszereket megismertessük a gyümölcsfatulajdonosokkal, hogy a védekezés szakszerűen lefolytattassék és akkor