Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-304
412 Az országgyűlés képviselőházának 304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. erők elbocsátása lesz, aminek folytán ez a 300.000-es szám ismét emelkedni fog. A jövőre nézve tehát még- nagyobb mezőgazdasági munkanélküliséggel kell számolnia a kormányzatnak, miért is iszükséges, hogy ezt a kérdést előbb-utóbb gyökeresen iparkodjék megoldani. Már most mi volna a megoldás 1 ? Kijelentem, hogy a földreform némileg enyhített ezen a helyzeten, tudniillik azokén, akik két-három hold földhöz jutottak, főleg a Dunántúlon, ahol tudom, hogy több helyen igen jó földhöz jutottak s ahol már 3—4 hold föld már a létminimumot megadja ezeknek a családoknak. A földreform tehát — ismétlem — mindenesetre sokat javított a helyzeten. Saját kerületemből tudom, hogy ezelőtt 8—10 évvel nagyon sok család volt, akinek éppen ebben a hónapban nem volt kenyere, ma pedig alig lehet ilyen családot találni. Ezt elsősorban a földreformnak lehet tulajdonítani. Igaz,, ez olyan föld, amely közepes művelés mellett is meghozza a 15—16, sőt 18 métermázsás hozamot is. Mindenesetre általános tényként le lehet szögezni, hogy a földreform enyhített ebben a tekintetben és ha nem lett volna földreform, a mezőgazdasági munkanélküliség még nagyobb volna, mint most. Ezt csak úgy mellesleg voltam bátor megjegyezni. Rendkívül fontosnak tartom a mezőgazdasági munkanélküliség csökkentése szempontjából a közmunkák kiirását. Hiszen szó volt már többször bizonyos területek lecsapolásáról, az Alföldön. Nagyon célszerűnek tartanám, ha e tekintetben a t. földmívelésügyi miniszter úr minden lehetőt elkövetne, hogy azokat a munkásokat, akik a mezőgazdasági termelés terén nem tudnak elhelyezkedni, legalább itt tudják foglalkoztatni és azok itt tudják kenyerüket megkeresni. Az utak kiépítése is elsőrangú feladat és itt a kormánynak valahogy nyomást kell gyakorolnia az egyes vármegyék vezetőségére, hogy iparkodjanak az utakat megjavíttatni. Hiszen a kultúra egyik eszköze a jó út és Magyarország e tekintetben — sajnos — nagyon el y an maradva. A mezőgazdasági munkanélküliség csökkentésére is mindjárt alkalmasnak mutatkozik az utak alaposabb és jobb kiépítése. A t. földmívelésügyi miniszter úr minden évben ki szokott adni egy rendeletet, amelyben eltiltja a mezőgazdaságban a gépek alkalmazását. (Egy hang a közéven: Kívánságát fejezi ki! — Mayer János földmívelésügyi miniszter: Csak javaslom!) Igen, óhaját fejezi ki, mert hiszen ez nincsen büntetőszankcióval ellátva. Mindenesetre csak dicsérni lehet a földmívelésügyi miniszter úrnak ezt a gondoskodását, bár ezt végleges megoldásnak nem lehet mondani, mert hiszen a kultúra és a technika haladásával előbb-utóbb a mezőgazdaságot is fel kell szerelni alkalmas gépekkel. De viszont, ha ebben a lehetetlen helyzetben vagyunk, hogy ennyi mezőgazdasági munkás van Csonka-Magyarország területén, sőt, amint bebizonyítottam, nagyon sok munka nélkül kénytelen lenni nyáron, csak dicsérni lehet ezt a gondoskodást, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úr elsősorban a gépeket munkaerőkkel iparkodik helyettesíteni, bár ismét előáll az a probléma, hogy ez a termelést megdrágítja és az értékesítést nehézzé teszi a tulajdonos számára. Ez tehát egy időleges megoldásnak vehető, nem pedig végleges megoldásnak. Azután rendkívül fontosnak tartom a mezőgazdasági munkaközvetítés alaposabb kiépítését. E tekintetben történt már bizonyos kezdeményezós a mezőgazdasági munkaközvetítés terén. Az 1898 : XII. tcikk is már e tekintetben bizonyos intézkedést helyez kilátásba, azonban inkább csak a jószándék csendül meg ebből a törvényjavaslatból, mint a tettek megvalósítása. Az 1916 : XVI. te. már azt mondja, hogy a munkaközvetítés tekintetében úgy fog intézkedni, hogy az ipari munkaközvetítéssel kapcsolatban a mezőgazdasági munkaközvetítést is intézzék. Hiszen némileg úgyis történt ez, mert hiszen ma Csonka-Magyarország területén ott, ahol ipari munkaközvetítéssel foglalkoznak, — nevezetesen, ha jól tudom, 10 ilyen hatósági munkaközvetít© működik Csonka-Magyarország területén — mezőgazdasági munkások közvetítésével is foglalkoznak. De ezek a hatósági munkaközvetítők olyan kezdetleges stádiumban vannak, hogv amint az ipari munka tekintetében nem jelentenek sokat, éppen úgy nem jelentenek a mezőgazdasági munkaközvetítés tekintetében sem. Én tehát kérem a miniszter urat, méltóztassék • odahatni a kereskedelemügyi miniszter úrral és a népjóléti miniszter úrral egyetértőleg, hogy először is valósíttassék m,eg, hogy ezek a hatósági munkaközvetítők minden tekintetben foglalkozzanak mezőgazdasági munkaközvetítéssel is. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: 26 külön mezőgazdasági munkaközvetítőnk van!) 26 ebben az országban 1 ? Mindenesetre örvendetes tény, hogy felülhaladja az ipari hatósági munkaközvetítők számát. Valahogyan azonban mégsem érezzük, hogy intenzív munkát fejtenének ki. (Mayer János fölmívelésügyi miniszter: 110.000 munkást helyeztünk el!) Én csak örülök, hogyha a miniszter úr meggyőzött engem s így tárgytalannak tartom, hogy a tekintetben ösztönzést adjak; de mindenesetre mégis célszerű, ha a miniszter úr gondosodásába fogadja ezt az intézményt és amennyire lehet fejleszti, mert meg vagyok arról svőződve, hogyha 110000 munkást el is közvetített, ha még jobban fejleszti, akkor még több munkást fog:, elközvetíteni. Azután e két problémán kívül vagyok bátor a miniszter úr figyelmét felhívni a mezőgazdásági mu'nkásbiztosítás kérdésére is. Tudijuk, hogy az ipari munkások biztosítása tekintetében a magyar nemzet általában megtette a kötelességét, ha nem is olyan mértékben, mint amilyen mértékben más országok. Hiszen már a tavalyi eV folyamán az aggkor, az árvaság és az özvegység ellen is biztosította az ipari munkásokat. Akkor nehezményeztük többen, hogy miért nem veszik be a mezőgazdasáa'i munkásokat is ': ebbe a biztosítási ágba. Természetesen a jog és az igazság azt követelné, hogv necsak egy osztályra terjesszék ki ezeket a biztosításig előnyöket, hanem az egész munkásosztályra, tehát nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági munkásosztályra is. Elvéere bár megengedem, hogy a két munka, között bizonyos különbség van. a jótékonyság szempontjából mégsem lehet két osztályba sorolni ennek az országnak munkássá érát: iínari munkások ÁS mezőgazdasági munkások osztályába. Tudjuk, hoery amilyen fontos ténvezőip az ipari munkás ennek az országnak^ legalább oKan foltos tényezőbe a mezőgazdasági murkás is. A földmívelésügyi korma nvzat egyik legfontosabb feladatának kell tehát lennie annak, boey a m.tf/őe'azd^sági munkásbiztosítás ügyét minél jobban előbbre vigye. Hiszen tudjuk valamennyien, hogy e tekintetben történt kezdeményezés: 1890-ben megalakult
