Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-304
Az országgyűlés képviselőházának 304. ülése 1929 június 5-én, szerdán, 411 kikapcsolna és sokkal előnyösebb gyümölcstermelésbe helyezné azok munkaerejét. A szemtermelésből való kikapcsolás nem járna nagyobb károsodással, sőt könnyebbé tenné a standardbúza létrehozását. Figyelembe veendő az is, hogy a gyümölcstermelés évenként jelentékeny ipari és tüzelőfaanyagot is szolgáltat, ami a mi faszegény országunkban igazán a jelentősebb szempontok közé tartozik. -Végül a szociális szempontot sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Egy három-négyötholdas ilyen gyümölcstelep alkalmas arra, hogy egy egész családnak egész* évre szóló elfoglaltatást és keresetet nyújtson, míg ugyanennyi holdon a gabonatermelés egy családnak nem nyújt teljes elfoglaltatást s a családfő és családtagok azonkívül még egyéb helyeken való napszámosmunkák teljesítésére is kénytelenek. Végül az sem hagyható egészen figyelmen kívül, hogy a kertészek és okleveles gazdák ezeken a mintagyümölcsösökön nagyon számban lennének elhelyezhetők. Bátor voltam röviden képet adni arról, hogy a hazai gyümölcstermelést miképpen vélem fellendíthetőnek az állam túlságos megterheltetése nélkül. Viszont az a meggyőződésem, hogy a gyümölcstermelésnek, ennek a gazdasági ágnak, amely ma nem küzd a létnek olyan roppant nehézségeivel, mint a magtermelés, fellendítése minő rendkívül nagy mezőgazdasági előnnyel járna, különösen kapcsolatban az export előrelátó megszervezésével. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy az általam előadottakat megfontolni, eljárása közben azokra tekintettel lenni, és a gyümölcstermelés és gyümölcsexport kérdését ekképpen Magyarországon a versenyképes mezőgazdasági ágazatok közé beállítani. Magát a költségvetést a földmívelésügyi miniszter úr iránt táplált bizalmamnál fogva elfogadom. (Elénk taps a joboldalon.) Héjj Imre: Pozsogár Kezső! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Csik József! Csik József: T. Képviselőház! A földmívelésügyi tárca vitájának keretében csak néhány kérdésre óhajtom a miniszter úr figyelmét felhívni. Az első, amire a miniszter úr figyelmét óhajtom felhívni, a mezőgazdasági munkanélküliség kérdése. Feleslegesnek tartom, hogy a munkanélküliség nagy veszedelmét a földmívelésügyi miniszter úr szeme elé fessem, mert hiszen meg vagyok arról győződve, hogy ewei a 'kérdéssel és ennek a problémának nagy h ordere jévei a miniszter úr tisztában van. Mégis szükségesnek tartom, hogy nyomatékosan hívjam fel a figyelmét arra, hogy tegye meg, amit lehet, ennek a nagy bajnak enyhítésére. Tudniillik az a helyzet, amivel talán kevesen vannak tisztában, hogy Csonka-Magyarországon a mezőigazdasági munkások; száma több mint amennyi egész Magyarországon volt. Merd; míg egész Magyarországon a mezőgazdasági munkások száma 1910-ben 516.297 volt, nem számítva bele a mezőgazdasági cselédeket, ezekből pedig 16 éven felüli '460.886 volt, addig az 1920-as népszámlálás szerint Osonka-Magyarorszáigon 753.638, ebből 16 éven felüli 666.260 volt. Természetesen az 1910-es adat át van számítva egész Magyarország mostani területére. Ezek szerint tehát Csonka-Magyarországon 237.341-vei több a mezőgazdasági munkások száma, mint amennyi egész Magyarországon volt. Ha a Ifi éven felüliedet vesszük, úgy 205.386-tal több mint egész Magyarország mostani területéin. Mármost mi következik ebből 1 ? Az következik ... (Zaj a jobboldalon.) Nem érdemes beszélni, ha a imiinisater úr neim hallgat ide. (Szabó Sándor: Kérem, ez is fontos dolog lehet!) Elnök: Képviselő úr, méltóztassék beszédét folytatni. Csik József: Így tehát az a helyzet, hogy a mai mezőgazdasági termelésnek Csonka-Magyarország területén 205.386 egyénnel többet kell eltartania, mint egész Magyarországnak kellett a mostani területre eső részen. De még ennél is nagyobb ez a szám, mert hiszen tudjuk azt, hogy a földreform folytán bizonyos gazdasági cselédek kiszorultak a gazdaságból és ma szintén mint mezőgazdasági munkások kénytelenek megkeresni a kenyerüket. Azt is tudjuk, hogy a vasútépítéseknél, a különböző töltésépítkezéseknél is már a régi időben foglalkoztatták a mezőgazdasági munkások bizonyos hányadát. E munkálatok hiánya folytán ma ezek is a mezőgazdasági termelésre vannak utalva, úgyhogy bátran mondhatjuk azt, hogy most Csonka-Maigyarországon körülbelül 300.000 mezőgazdasági munkással van több, mint amennyi egész Magyarországnak ezen a területén volt. Már most tudjuk, hogy a termelési viszonyok milyen nehezek, hogy a nagybirtok is mennyire küzd az adóval, és a kivitel hiánya folytán az > értékesítés Iptrdblémáíjával. Valószínű, sőt bizonyos az, hogy a nagybirtok e nehéz körülmények között ezt a 300.000 főnyi többleteit nem lesz képes elhelyezni. Ebből az következik, hoigy Ösonka-Magyarországon a jelenlegi viszonyok között mintegy 300.000 munkás arató- és cséplömunkanélküi fog maradni. Ez óriási probléma. Valahogyan gondoskodni kell arról, hogy ez a 300.000 ember, ha nem a mezőgazdasági termelésben, akkor valahol máshol keresse meg a kenyerét, mert hiszen a konszolidáció, de meg az emberi belátás szempontjából is óriási hiba volna tétlenül nézni ezeknek az embereknek pusztulását. Hiszen tudjuk, hogy a nemzeti konszolidációnak legnagyobb ellensége az éhező ember, mert az nem gondolkozik, az csak cselekedni szokott, így tehát a kormányzatnak, nevezetesen a földmívelésügyi kormányzatnak egyik legsúlyosabb problémája azok között a problémák között, melyeket az előttem szóló t. képviselőtársaim felvetettek, ennek a 300.000 embernek ellátása és kenyerének biztosítása. Végre arra az álláspontra sem lehet helyezkedni, hogy ezek Kanadába utazzanak ki, — mert az Északamerikai Egyesült-Államokba nem vándorolhathatnak — hiszen ezzel a magyarság erejét, a magyar munkaerőt csökkentik, amelyre ha nem most, de később óriási szüksége lesz ennek az országnak. Bátor vagyok tehát felhívni az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy e mezőgazdasági munkanélküli munkások érdekében legyen szíves minden lehetőt elkövetni azirányban, hogy ezek kenyérhez, jussanak. Be a mai gazdasági élet fejlődése oda tendál, hogy ezeknek száma nemhogy csökkenne, hanem gyarapodni fog. A mai nehéz viszonyok között a mezőgazdasági termelés mindinkább arra fog törekedni, hogy részben lesrófolja a munkabéreket, részben oedig, hogy minél kevsebb munkaerővel dolgozzék, mert csak így tud versenyképes lenni külföldön és így tudja jobban értékesíteni a maga terményeit. Ennek következménye ismét az esetleg nélkülözhető munka-
