Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

410 Az országgyűlés képviselőházának szervezettség hiányában tájékozatlan termelő előtt állanak az értékesítés óriási nehézségei, főleg a megfelelő összeköttetések hiánya. Be.tetőzi mindezeket a nehézségeket az adóztatás; tudniillik nálunk a gyümölcsösöket mindjárt az első év után, igen magas adóztatás alá vonják, magasabb adóztatás alá, mint'a gabonatermő földeket, már pedig a gyümölcsösök tudvalevőleg körülbelül csak hét év után válnak haszonhajtókká és csak hét év után lehetnének olyan erősek, hogy megbírnák a nagyobb adót. A korai és erős adóztatás elrettentő hatással van. (Csik József: Kölcsönt sem kapnak?) és még azoknak a kedvét is, akiknek kedvük lenne a gyümölcstermeléshez, lefokozza, ahelyett, hogy felfokozná. Szervezkedésre van tehát szükség, amely e mintatelepeket előre megállapított terv szerint léesítené. A szervezetben kettős tényezőre gondolok; az egyik az önsegély, természetesen a szövetkezés formájában, a másik pedig az állam ellenőrző és támogató keze. Ez a két tényező együtt alkalmas arra, hogy mintagyümölcsösöket oly mértékben állítsunk elő Magyarországon, hogy azoknak az export terén nagy hasznát láthassuk. A társadalomban megvan a hajlandóság — amint én azt ismerem — az összeszövetkezésre, azonban szükséges ehhez az állam támogatása is. En akként kontemplálom a kérdés megoldását, hogy évenként mintegy hatszáz hold ilyen mintagyümölcsöst kellene berendeznünk és ezt az eljárást mindössze tíz éven keresztül folytatunk. Tíz év után 6000 holdat felölelő olyan mintagyümölcsösök birtokában volnánk, hogy ezek révén állandóan biztosíthatnék exportunkat, megteremthetnők a magyar gyümölcs jó hírnevét és alapját vethetnők meg e téren a további erőteljes fejlődésnek. Az állam szerepét illetőleg én az államtól túlságos áldozatot nem igényelek. Meg fogom mondani azt, hogy milyen ajándékot, — hogy úgy mondjam — milyen támogatást és felügyeletet kívánnék az államtól. Ajándékba én először is a szakértelmet kívánnám. Azt óhajtanám, hogy az állam a maga kiváló szakerőivel vizsgáltassa meg mindenütt az illető földet, amelyen gyümölcsös mintatelep létesülne és adja meg a kellő tanácsot, hogy milyen gyümölcsfák valók az illető területre. A második áldozat, amelyet az államtól kívánnék, az, hogy a csemetéket adja a termelőknek ingyen. Ez nem nagy áldozat. 600 holdra évenként 100.000 pengőt számítok ebben a tekintetben. Amit az államtól ezután kívánnék, az a forgótőkének kölcsön gyanánt való nyújtása. Ugyanis akként kontemplálom, hogy az állam minden holdra 100 pengő kölcsönt adna 7 esztendőn keresztül s 10 év multán megkezdődnék a visszafizetés 10 éven keresztül. Törpe gyümölcsfák ültetésénél, valamint kajszin- és őszibaracktelepeknél évi 100 pengőt nem is kellene 7 éven, csupán 5 éven keresztül nyújtani állami kölcsön gyanánt s a visszafizetés már a hetedik évben megkezdődhetnék és nem 10, hanem mindössze 5 év alatt történnék. Azt a 100 pengőt, amelyet holdanként az állam kölcsön gyanánt adna, arra fordítaná az illető termelő, hogy abból beszerezze a gyümölcsvédelmi szereket, továbbá a gazdasági eszközöket és a műtrágyát. Az államtól azután kívánnék ellenőrzést és felügyeletet az illető termelővel szemben, ami az államnak magának is érdeke. Végül kívánnék az állam részéről helyes adópolitikát, azaz kívánnám azt, hogy ne mindjárt kezdetben rój ja meg adóval azt a gyümölcsöst, amely még nem haszonhajtó, hanem engedjen időt arra, hogy az adóalany megerősödjék és amikor már 304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. megerősödött, akkor vegyen be adóban többet, mint amennyit az időelőtti adóztatás által elnyomorított adóalanytól beszedhet. Már most egy tekintetet akarok vetni arra is, hogy a társadalomnak mik a kötelességei, értem alatta a szövetkezést. Mindenekelőtt össze kell hozni a termelőket, ami az én ismereteim szerint nem lenne túlságos nehéz, mert az érdeklődés megvan minden irányban ebben a tekintetben. A szövetkezet feladata volna továbbá: a kölcsönt amelyet az állam nyújt, szétosztani az arra érdemes egyes termelők között, ezenfelül garantálni annak visszafizetését. Igenis, itt álljon helyt a társadalom és az államot, amely a kölcsönt nyújtja, segítse ennek a visszafizetésnek garantálásával, amely garanciát a társadalom a maga erejével igen könnyen meg is adhat. Segítenie kell továbbá a szövetkezetnek az egyes termelőket az állam által adott kölcsön felhasználásában, tudniillik a termelési és védekezési eszközök beszerzésében akként, hogy központilag szerzi be ezeket a cikkeket és így jelentékenyen olcsóbban nyújtja azokat a termelőknek. Számításom szerint körülbelü 25 százalékos rezsimegtakarítást jéljent ez a szövetkezeti beszerzés és szétosztás a termelők javára, ami természetesen a termelő versenyképességét emeli. Azután segítenie kell a szövetkezetnek az egyes termelőket az export lebonyolításánál. Mindenekelőtt egységes típusú csomagolószerrel kell ellátnia az egyes termelőket, hogy ekképpen nagy tömegekben egyformán csomagolt gyümölcs mehessen külföldre. Segítenie kell azután természetesen a szövetkezetnek az egyes termelőt az értékesítésnél, amely téren legnagyobbak a nehézségek, melyekkel meg kell küzdeni. A szövetkezet, mint ilyen meg tudja találni az összeköttetést a külföldi kereskedőkkel és a fogyasztókörökkel, amelyek ezeket a gyümölcsöket felveszik, amely összeköttetések realizálására az egyes termelőnek nincs elegendő ereje és módja. Mindezeken kívül azután a szövetkezetnek még továbbmenő feladatai is volnának, tudniillik a hulladékgyümölcs feldolgozása, gyümölcsfeldolgozók, gyümölcsaszalók létesítése szövetkezeti alapon és végül a gyümölcsbiztosítás megszervezése tűz-, jég- és fagykárak ellen. Ez az a kontempláció, amelyet kegyes megfigyelésre vagyok bátor a miniszter úrnak ajánlani. Ez a tervezet az államra igazán nem jelent számbavehető terhet s a mellett a társadalom aktivitását is a legnagyobb mértékben igénybe veszi. Ezen a módon egy évtized alatt hatezer holdra terjedő mintágyümölcsösök volnának létesíthetők, amelyek olyan gyümölcsöt termelnének, amelyet a külföld könnyen és nagy tömegekben felvesz, s amelyek biztosítanák azt, hogy a hazai termelés nemcsak a hazai szükségletet fogja ellátni, hanem a külföldre is nagy export fog irányulni, ami azután kereskedelmi mérlegünket is kedvezően fogja befolyásolni. Egyéb eredményei is lesznekaz ilyen mintagyümölcsösök létesítésének; tudniillik a mintagyümölcsösök környéke rá fog térni az egynemű gyümölcstermelésre. Gyümölcsrayonok fognak kialakulni, ami mindannyi előmozdítója annak, hogy a külföld állandó felvevője legyen a mi gyümölcseinknek. így meg fog alapozódni a magyar gyümölcs hírnév« minden időkre. Igen elŐmozdítólag hatna ez a berendezkedés a ponzerviparra is, mert a konzervipar főfeltétele az, hogy jó és értékes gyümölcs kellő mennyiségben^ álljon rendelkezésre. Hasznát látom ennek a rendszernek abban : is, hogy a gabonatermelésből sok kistermelőt