Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mert a rendelkezésére álló idő lejárt. (Zaj.) Schandl Károly: Meg méltóztatnak engedni, most befejezem beszédemet és esetleg ezt a kérdést majd a részleteknél fogom folytatni. (Helyeslés.) Most még csak arra akarok rámutatni, hogy a búza értékesítése körül minden állam iparkodik szervezeteket létesíteni. Tegnap beszéltem Hobsonnal, az amerikai kormány képviselőjével, aki azt mondta, hogy az Egyesült-Államok 500 millió dolláros kamatmentes hitelt bocsátanak a gabonaértékesítő ezervezetek rendelkezésére, és felsorolhatnám, hogy ott milyen szervezetek vannak. Magyarországnak is szem előtt kell ezt tartania. Mivel azt látom, hogy a miniszter úr működése ebben az irányban halad, a költségvetést bizalommal fogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosáéi üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Azokhoz az elismerő szavakhoz, amelyekkel t. barátom, az előttem szólott képviselő úr Mayer János földmívelésügyi miniszter úr érdemeit méltatta, magam is teljes meggyőződéssel hozzájárulok. Nagy érdeklődéssel hallgattam azokat a fejtegetéseket, amelyeket az igen t. előttem szólott képviselőtársam a mai búzaválság kérdésében itt előadott. Azok a beszédes számok, amelyeket előhozott, intenek bennünket arra, hogy a magtermelés mellett igyekezzünk mennél szélesebb téren felkarolni azokat a mezőgazdasági ágakat, amelyek nem küzdenek olyan válsággal, mint jelenleg a magtermelés és amelyek a kivitel tekintetében is kedvező konjunktúrával kecsegtetnek. En^ kizárólag egy ilyen mezőgazdasági ágról kívánok mai beszédemben megemlékezni: a gyümölcstermelés, a gyümölcs értékesítés^ és ezzel kapcsolatban a gyümölcsexport kérdéséről. T. Ház! Abból a köztapasztalatból indulok ki, hogy a magyar talaj és a magyar klíma elsőrendű gyümölcsöt terem és a zamatos magyar gyümölcs felveheti a versenyt a világ bármely részének gyümölcsével. Ennélfogva szinte adva van az a helyzet, hogy a gyümölcstermelés nagyobbarányú felkarolásával kivitelünket is jelentékenyen fokozzuk ezen a téren, és kereskedelmi mérlegünket ezáltal kedvezőbbé tegyük. Ha megnézzük a statisztikai adatokat, azok bizony eléggé kedvezőtlen eredményeket tüntetnek szemeink elé. Az 1928-ik évi statisztikai adatokból, amelyek feltüntetik a mi gyümölcsexportunk és gyümölcsimportunk mérlegét, azt látjuk, hogy ez a mérleg passzív eredménynyel végződik, mégpedig 7,700.000 pengő passzívával, tehát ennyivel többet fizettünk a külföldnek gyümölcsért, mint a mennyit a külföld nekünk fizetett az oda exportált gyümölcsökért. Ha megnézem a statisztika részletesebb^ számait, akkor ez a kedvezőtlen benyomás még növekedni fog, mert például ha egyetlenegy cikket veszek figyelembe, az alma- és körte-exportot és importot, akkor azt látom, hogy ebből a cikkből körülbelül egyforma mennyiséget hoztunk be és vittünk ki, sőt kivitelünk még bizonyos mértékig meghaladja behozatalunkat. Az 1928-ik évben kivittünk 70.000 métermázsát és behoztunk 66.000 métermázsát almából és körtéből. Ebből tehát az következnék, hogy a pénzbeli számadatok is körülbelül egyezők; csodálkozásunkra mégis azt kell konstatálnunk, hogy míg a 66.000 métermázsa behozatal után 1,680.000 3Ó4. ülése 1929 június 5-én, szerdán. 409 pengőt fizettünk ki a külföldnek, addig a 70.000 métermázsa kivitelből a mi javunkra mindössze 260.000 pengő folyt be. Ezt az óriási különbözetet az magyarázza meg, hogy az az alma és körte, melyet mi kivittünk, nagyobbára silányabb fajtájú nyári alma és körte volt, az pedig, amit behoztunk, eltartható, állékony, elsőrendű téli gyümölcs volt. Ha ezt a kutatást tovább fűzöm, akkor megragadja figyelmemet az a szám is, amely a déligyümölcs-behozatal tekintetében elénk tárul. Nem kevesebbet, mint 1,700.000 pengőt fizettünk ki a külföldnek déligyümölcsért 1928-b an. Ha almából és körtéből mi is azt az állékony, eltartható téli gyümölcsfajtát termelnénk, amelyet a külföld nagyban termel, akkor bizonyára nem hoznánk be oly óriási mennyiségi téligyümölcsöt, legalább is nagyon lefokozhatnék azt az importot, amelyet ebből igénybe veszünk. Mindezeknél fogva bizonyos reformokra van szükség a gyümölcstermelés terén: egyfelől importunkat kell lehetőleg eltüntetni, másfelől pedig exportunkat európai nívóra emelni. Ezeket a feladatokat szemlélvén, két feladatkör tárul elénk. Az egyik feladatunk az, Ihogy meglévő gyümölcseinket rendbehozzuk és e rendbehozatal által egész belső szükségletünket hazai gyümölcsből fedezhessük. A másik feladat pedig, amely előttünk áll a kivitel szempontjából, az, hogy minél több új gyümölcsöst telepítsünk oly gyümölcsfajtákból, amelyek kiválóan alkalmasak külföldi exportra. Ha először szemügyre veszem hazai gyümölcseink rendbehozatalának kérdését, akkor bizony meg kell vallanom, hogy itt elég sok nehézséggel találkozunk. Mindenekelőtt át kell oltanunk hazai gyümölcsöseink legnagyobb részét, ehhez pedig vándor-szakelőadások,, felvilágosítások szükségeset. Igen előnyös, ha minél több kiállítást rendezünk, amelyből tanulni lehet és különösen nagyon fontos a védekező szereknek minél olcsóbbátétele. De ha ezen a módón a modern követelményeknek megfelelővé tesszük is a belföldi termelést, ezr által az export fokozására még nem tudunk hatni, mert főleg két körülmény állja útját exportunknak, két hiány, amely a hazai gyümölcstermelésben jelentkezik. Az egyik az, hogy nem olyan minőségű gyümölcsöt terme* lünk, aminőt a. külföld megkövetel, amely a nagy versenyben is könnyen és jól elhelyezhető a külföldön. A másik hiány pedig az, hogy nem " termelünk nagyobb mennyiségben egységes típusú, jól értékesíthető téli gyümölcsöket. Ezért szükséges mintagyümölcsösöket alapítanunk, amelyek főleg jól elraktározható és külföldön minden tételben kedvező áron eladható téli gyümölcsöt termelnénk. Ha már most szemügyre vesszük ezeket a mintatelepeket, amelyeket a külföldi export szempontjából létesítenünk kellene, akkor mindenekelőtt azt kell megjegyeznem. hogy szervezés nélkül nem tudjuk ezeket a mintatelepeket olyanokká^ alakítani, aminőkké az eredmény szempontjából azokat alakítanunk kellene. A mi termelőink ugyanis tájékozatlanok még akkor is, ha földjük és tőkéjük van hozzá; tájékozatlanok mindenekelőtt a csemeték kérdésében. Nem tudják, honnan és miképpen szerezzék be azokat a csemetéket, amelyek azután igazán jóltermő fákká válnak. Nem ismerik eléggé a növényvédelmi szereket és azok megbízhatóságát sem. Ezek a szerek különben is nagyon drágák. Mindezeken felül a tO*