Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

408 Az országgyűlés képviselőházának 304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. kul. 1913-ban az összfogyasztás volt kenyérmagvakból 748 millió métermázsa,, 1927-ben csak 700 millió métermázsa, tehát esőkként 48 millió métermázsáivaL Európa lakossága a békebeli 353 millióról a háború után 367 millióra emelkedett, a fejenkinti kenyérimagfogyasztás viszont a békebeli 212 kilogrammról 191 kilogrammra ősökként. A yilágtúltermelés búzában a római intézet megállapítás szerint az 1926. évben még csak 70 millió, 1927-ben 90 millió métermázsa volt, legutóbb azonban már 130 millió méterinázsára rúgott. Eredményes búzakivitelre csak akkor számíthatunk, ha az európai importálílamok minőségi igényeit ki tudjuk elégíteni. Rámutattam ezekre a számokra azért, mert ezek mutatják azt, honnan jön a veszedelem, és hogy Magyarországot Kanada és Amerika felől milyen súlyos veszedelem fenyegeti, ha időben fel nem készül. Igen t. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr két esztendeje felismerve ezt a veszélyt, felállította a versenytermelési programmot, amelynek lényege az, hogy neosak töblbet, hanem jobbat is termeljünk és iparkodjunk olcsóbban is termelni. Ami a minőségi termelést illeti, nagyon sok szó esett itt arról, — Neubauer képviselő úr beszédében is, — hogy a magyar búzaneimesítés terén zűrzavar van. Meg kell állapítanom, hogy nincs zűrzavar. Meg kell állapítanom azt is, hogy a magyar búzanemesítők nagyon szép munkát végeztek (Ügy van! Ügy van!) és ha a magyar búzanemesítők, a Grabner Emilek, a Székács Elemérek, a Legáivy Ödönök, a Kovácsies Károlyok, a Baross Lászlók elismerést nyernek nemcsak a magyar gazdaközönség, hanem a magyar sajtó és az egész magyar közvélemény részéről ils, akkor mi a siker reményében vehetjük fel a versenyt Amerikáival. Nem győzöm ezért eléggé hangsúlyozni, hogy helytelen az a destrukció, hogy a magyar búzanemesítés a magyar búza minőséglét lerontotta. Nem rontotta le t. Ház! A magyar búzanemesítés nemcsak a többletre helyezi a súlyt, hanem a siker mennyiségére és a minőségre is. Ami a magyar búza eredetét illeti, általános az a közvélemény, hogy őseink magukkal hozták a búzavetőmagot, a hatvanas évek öregei azonban mondták és mondják, hogy amikor a 60-as években a nagy szárazság volt, akkor a búzavetőmag nagy részét Lengyelországból kaptuk. Azóta nagy általánosságban különösen háromfajta búza van forgalomban az országban, mégpedig a régi tiszavidéki, azután a régi diószegi és a somogyi tarbúza. Veszprém megyében, Baranyában, Zalában és Somogyban ezenkívül még a Vilmorin párizsi cég által nemesített kétféle búzát, a Grosbleu és Bonfermier francia búzákat termesztik, (Gyömörey Sándor: Gyönyörűen átteleltek! — Felkiáltások a középen: Igen, a nagy hó alatt.) továbbá a Marquis búzát, amely jóminőségű ugyan, de miután nem fagyálló, a minisztérium nagyon helyesen nem vette be a vetőmagakcióba. Ami már most a nemesített búzafajtákat illeti, körülbelül 32 fajta van bevonva az akcióba és van elterjedve az országban. Ebből a 32 fajtából már több olyan fajta van, amelyek sikérminőség és mennyiség tekintetében még a régi tiszavidéki búzát is felülmúlják és amelyek felveszik a versenyt a Manitoba-búzával. Múltkor említettem, hogy a Manitobából csak a Manitoba III. van forgalomba; többi nagyon kevés; ami piacra kerül, az gyenge minőségű Manitobajáru. En védeni akarom a magyar búza minőségét s ezért a Manitoba-áruval szemben le kell szegeznem az igazságot. A legutóbbi hónapokban éppen az angol malmok voltak azok, amelyek már kifogásolták a Manitoba IIL-nak sikérminőségét, proteintartalmát. A verseny tehát már kezd a mi javunkra alakulni. Felhozom például azt, hogy a debreceni Mezőgazdasági Kamara legutóbb az országos növénynemesítő intézetbe Öcsödről, Békés megyéből küldött nagyobb mennyiségű búzavetőmagot, amelyről kitűnt, hogy sokkal jobb a sikérminősége és menynyisége, mint a Manitoba búzáé és többtermésű, mint a Manitoba-búza. Mert méltóztatnak jól tudni, hogy a kanadai legjobb búzák, amelyek rövid tenyészidejüek, nem hoznak jobb termést, legfeljebb három-négy métermázsát teremnek. Míg itt a nemesített magyar búzánál — amely bizonyos faja a Székács-fajtának — nemcsak több terem, hanem sikérmennyiség és minőség tekintetében felülmúlja a Manitobát. Valamenynyi magyar búzanemesítőnek, nemcsak Székácsnak, van kifogástalan olyan búzacsaládja, amely a sikérminőségben és mennyiségben a Manitobával felveszi a versenyt. Itt azonban egy más körülményt kell figyelembe venni, azt, hogy ezek a kitűnő minőségű búzák nem tudnak kellőképpen elterjedni s ennek az árkérdés az oka. A piacon tudniillik nem fizetik meg a búza minőségét, úgy, mint a búzatöbbletet. Ha valaki például minőségi búzát termel katasztrális holdanként mondjuk 15 mm.-át, mert abb ól (kevesebb ter em, — ha aránylag jelentékeny termést ad is, — a legjobb minőségért fizetett ártöbbletet mázsánként 1 pengővel számítva, a gazdának ezen csak 15 pengő haszna van. Ezzel szemben az olyan búza után, amely holdanként 2—3 mm.-val többet terem, mint az előbbi, de amelynek nrinősége gyengébb, 25 pengős búzaárakat számítva, a gazda haszna katasztrális holdanként 50—75 pengő. Ez az árkülönbözet az oka annak, hogy nem tud kellőképpen elterjedni a minőségi búza. Rá kell mutatnom még egy nagy eredményétre a magyar büzanemesítésnek, amely a legjobb sikérminőségünek a legnagyobbfokú termőképességű biízafajtával történő keresztezése után a magyar búzanemesítő legfőbb törekvése. 10—15 esztendő kell azonban, amíg ilyenirányú nemesítés nagyobb mennyiségű vetőmagot tud előállítani. Máris van egy szép eredmény, ez pedig az Eszterházy 18-as, amely magában foglalja azt a tulajdonságot, hogy többet ad, hiszen 20—22 métermázsát terem s a s ikerminősé se és mennyisége tekintetében is kiállja a versenyt a Manitobával. Természetes aizonban, hogy a búzatermelésnél a klíma, a termelési viszonyok, a talajmegművelés is nagyon nagy befolyással vannak (Ügy van! Ügy van!) és innen van az, hogy a földmívelésügyi kormány nagyon helyesen programmjába vette azt, hogy az országnak körülbelül 200 helyén kiválasztott nemesített búzavetőmagokat akklimatizálni fogja kísérleti telepeken, hogy kiválassza a legjóbbakból azt a búzafajt, amely az illető vidék klímájának a legjobban megfelel. Röviden rá akarok még mutatni arra, hogy a földmívelésügyi minisztérium vetőmagkiválasztási és tenyésztési akciójának máris megvan a szép eredménye. Előttem van nevezetesen .az öt mezőgazdasági kamarának a kimutatása, amelynek összesítése szerint 1320 gazdaságban megfigyelték a terméstöbbletet és a terméseredményt. Ebből 1092-ben feltétlenül több volt a termés, mint az előző évben. Mindössze 235 olyan gazdaság akadt, amelyben a termés gyengébb volt. De miért volt gyengébb ? Azért, mert részben kifagyott, részben rossz volt a megművelés, rossz volt a talajelőkészítés és azonkívül más okok is közrejátszottak.