Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-304
Az országgyűlés képviselőházának 38 millió pengőt nagyon kevésnek kell találnunk. Én a magam részéről szíves készséggel hozzájárulok, hogy csökkentsük a beszedett adóterheket, hogy ezáltal ne kelljen a különbén is nehéz helyzetben levő adófizetők helyzetét még súlyosabbá tenni. Mindezek ellenére is szükséges volna, ha ez a tárca, amely, hogy úgy mondjam, a nemzet tengelye, fokozottabb mértékben dotáltatnék ós amikor például jóezágtenyésztésről, az export egységesítéséről, búzanemesítéséről van szó, mindaz, amely szebbé, jobbá és olcsóbbá teszi a nemzet gazdasági életét, megadatnék. Ha erről beszélünk, attól a kevés tőkétől, amelyet erre a célra fordít az állam, vajmi kevés sikert lehet várni. Hogy a részietekben is szabad legyen néhány mondattal ecsetelnem, hogy mik a biztosítékok a társadalom, főkép a legalsóbb társadalmi réteg lelkületének, a nemzet érdekében való erő kifejtésére, azt kell mondanom, hogy a biztosítékok szempontjából szükséges, hogy a vidéki dolgozó nép, a cselédség részére fokozottabb mérvű szociális intézményeket létesítsenek, vagy a fennálló szociális intézményeket kiterjesszék. Amikor erről beszélek, jóleső érzéssel tekintek a közel egy évvel ezelőtt hozott házhatározatra. A közelmúltban egyik interpellációra adott válaszában a miniszter úr ő nagyméltósága kilátásba helyezte azt, hogy a mezőgazdasági munkások öregségére és rokkantságára vonatkozó törvényjavaslatot mielőbb idehozza a törvényhozás elé. (Egy hang a jobboldalon: De nem olyant, mini a társadalombiztosító!) Hiszem, hogy az fokozott mértékben fogja teljesíteni kötelességét és megszűnik az az áldatlan és szinte hihetetlen állapot, hogy munkások és munkások között olyan nagyon különböző bánásmódot alkalmazunk, mint volt eddig, nehogy megtörténjék az, hogy az az ember, aki 30—35 éven át vak eszköze volt a munkának és belerokkant a munkába, kénytelen legyen rokkantsága idején koldustarisznyájával vándorútra kelni, vagy, ami nem kevésbbé rossz, szintén keveset kereső fiának a háztartásában maradni. Szükséges volna, hogy életrehívassék az ármegállapítóbizottság, mert ha szétnézünk az orság különböző részein és azt vizsgáljuk, hogy milyenek a napszámok és bérek, akkor megdöbbenéssel kell megállapítanunk, hogy a máról holnapra való megélhetést talán biztosítják a munkáscsaládok részére, de semmiesetre sem nyújtanak reményt arra, hogy a téli időre, amikor nincs munka, kenyeret és ruhát biztosítsanak annak a rosszul fizetett napszámosnak. Minden mulasztás megbosszulhatja magát ezen a téren. (Kuna P. András: Mert nincs végrehajtva a rendelet!) Annál is inkább szükség van a munkabérmegállapító-bizottság működésére vármegyékként, hogy a kívánt értelemben hasson közre, hogy a szegény napszámosemberek megkapják azt, ami nekik jár. En most nem akarok az alacsony napszámokról beszélni, hisz ez általánosan tudott dolog, nem szabad azonban engedni, hogy önös érdekek érvényesüljenek, mert ez a köz szempontjából nem kívánatos. Szerettem volna még röviden arról megemlékezni, hogy a kisgazdák szempontjából mi volna kívánatos, de mert rövid idő áll rendelkezésemre, erről majd csak a részleteknél leszek bátor igénybe venni a t. Ház szíves türelmét. Most mindössze csak azt kérem a kormánytól, hogy mindenütt, ahol mód adódik arra, hogy a kisgazdaeszmét előbbre vigyük, tegyük ezt meg, és ne gáncsoljuk el ezt az eszmét, mert 304. ülése 1929 június 5-en, szerdán. 405 amint mondottam, szerintem ezt megérdemli a kisgazdatábor és ezt követeli a nemzet érdeke is. (Ügy van! Ügy van!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék tehát beszédét befejezni. Krisztián Imre: T. Ház! Mivel a kormány működésével meg vagyok elégedve és mivel a földmívelésügyi miniszter úr személye iránt s nemcsak mint a kormány egyik tagja iránt, hanem mint pártvezérem iránt és azon egyén iránt, aki mandátumomnak tizenkét éven át birtokosa volt, tisztelettel, bizalommal és szeretettel viseltetem, munkássága előtt meghajtom az elismerés zászlaját s a költségvetés általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T. Képviselőház! Krisztián Imre igen t. képviselőtársam lendületes, mélyvonalú beszédéhez csatlakozva, magam is hangsúlyozom, hogy a magyar kisgazdatársadalomnak megbecsülése úgy gazdasági téren, mint politikai téren elsősorban a nemzeti célt szolgálja. A földbirtokreform után Magyarország kisbirtokosország lett, amennyiben a mezőgazdaságilag megművelhető területek nagy többsége a kisgazdák és földmívelők kezén van. Végtelenül nagy változást idézett elő az a körülmény, hogy ez a reform körülbelül 400.000 földmívesmunkást kisgazdává tett, s így csak természetes, hogy a magyar kisgazdatársadalomnak jelentősége minden okos magyar ember előtt csak növekedett. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon és a középen.) En azt hiszem, hogy at. Ház legnagyobb részének véleményével találkozom akkor, amikor azt mondom, hogy úgy vélem, hogy néhány kevés kivételtől eltekintve, nemcsak ez a párt, de az egész magyar társadalom meg is becsüli a kisgazdát. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Igen t. Ház! Ami azt a követelést illeti, hogy az állami költségvetés keretében nagyobb rész jusson a földmívelésnek, vele együtt a kereskedelmi tárcának is, ezt újból kell hangsúlyoznom, hangsúlyoznom egy olyan örvendetes momentummal kapcsolatban, amely a népjóléti tárca tárgyalásánál hangzott el. A népjóléti miniszter úr nagyon szép példát adott akkor, amikor maga hangsúlyozta, hogy a legjobb szociálpolitika az, ha jó gazdaságpolitikát csinálunk, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) és ő maga sürgette a földmívelésügyi tárca jobb dotálását. (Ügy van! jobbfelől.) Gróf Keglevich Gyula igen t. barátomnak teljesen igazat adok, hogy nem szabad a költségvetést általánosságban növelnünk. Ne méltóztassék félreérteni, és nem is úgy értem, hogy az állami költségvetés általános kerete nöyeltessék, hanem hogy e kereten belül arányosítás vitessék keresztül, (Ügy van! jobbfelől.) mert amint igaz, hogy a legjobb^ szociálpolitika a jó gazdaságpolitika, úgy kétségtelenül a kultúrpolitikának is a legbiztosabb alapja a jó gazdasági kultúra, a jó gazdaságpolitika. (Ügy van! jobbfelől.) Igen t. Ház! Mayer János kezében jó kézben van a magyar földmívelés ügye (Élénk helyeslés jobbfelől.) és én nem is tartom olyan jelentősnek azt a sorozatos újságtámadást, amely egy oldalon indult meg, hogy azzal itt a parlamentben bővebben kellene foglalkozni. (Ügy van! jobbfelől.) Hiszen t esztendő, amely Mayer János földmívelésügyi minisztersége alatt eltelt, nem szorult arra, hogy hangzatos frázisokkal magasztaljuk; a tények be-- bélnek.
