Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

Az országgyűlés képviselőházának 38 millió pengőt nagyon kevésnek kell talál­nunk. Én a magam részéről szíves készséggel hozzájárulok, hogy csökkentsük a beszedett adóterheket, hogy ezáltal ne kelljen a különbén is nehéz helyzetben levő adófizetők helyzetét még súlyosabbá tenni. Mindezek ellenére is szükséges volna, ha ez a tárca, amely, hogy úgy mondjam, a nemzet tengelye, fokozottabb mértékben dotáltatnék ós amikor például jó­ezágtenyésztésről, az export egységesítéséről, búzanemesítéséről van szó, mindaz, amely szebbé, jobbá és olcsóbbá teszi a nemzet gazda­sági életét, megadatnék. Ha erről beszélünk, attól a kevés tőkétől, amelyet erre a célra for­dít az állam, vajmi kevés sikert lehet várni. Hogy a részietekben is szabad legyen né­hány mondattal ecsetelnem, hogy mik a bizto­sítékok a társadalom, főkép a legalsóbb társa­dalmi réteg lelkületének, a nemzet érdekében való erő kifejtésére, azt kell mondanom, hogy a biztosítékok szempontjából szükséges, hogy a vidéki dolgozó nép, a cselédség részére foko­zottabb mérvű szociális intézményeket létesít­senek, vagy a fennálló szociális intézményeket kiterjesszék. Amikor erről beszélek, jóleső ér­zéssel tekintek a közel egy évvel ezelőtt hozott házhatározatra. A közelmúltban egyik inter­pellációra adott válaszában a miniszter úr ő nagyméltósága kilátásba helyezte azt, hogy a mezőgazdasági munkások öregségére és rok­kantságára vonatkozó törvényjavaslatot mi­előbb idehozza a törvényhozás elé. (Egy hang a jobboldalon: De nem olyant, mini a társadalombiztosító!) Hiszem, hogy az fokozott mértékben fogja teljesíteni kötelességét és meg­szűnik az az áldatlan és szinte hihetetlen ál­lapot, hogy munkások és munkások között olyan nagyon különböző bánásmódot alkalma­zunk, mint volt eddig, nehogy megtörténjék az, hogy az az ember, aki 30—35 éven át vak eszköze volt a munkának és belerokkant a munkába, kénytelen legyen rokkantsága idején koldus­tarisznyájával vándorútra kelni, vagy, ami nem kevésbbé rossz, szintén keveset kereső fiának a háztartásában maradni. Szükséges volna, hogy életrehívassék az ár­megállapítóbizottság, mert ha szétnézünk az or­ság különböző részein és azt vizsgáljuk, hogy milyenek a napszámok és bérek, akkor megdöb­benéssel kell megállapítanunk, hogy a máról holnapra való megélhetést talán biztosítják a munkáscsaládok részére, de semmiesetre sem nyújtanak reményt arra, hogy a téli időre, amikor nincs munka, kenyeret és ruhát bizto­sítsanak annak a rosszul fizetett napszámosnak. Minden mulasztás megbosszulhatja magát ezen a téren. (Kuna P. András: Mert nincs végre­hajtva a rendelet!) Annál is inkább szükség van a munkabérmegállapító-bizottság működésére vármegyékként, hogy a kívánt értelemben has­son közre, hogy a szegény napszámosemberek megkapják azt, ami nekik jár. En most nem akarok az alacsony napszámokról beszélni, hisz ez általánosan tudott dolog, nem szabad azon­ban engedni, hogy önös érdekek érvényesülje­nek, mert ez a köz szempontjából nem kívá­natos. Szerettem volna még röviden arról megem­lékezni, hogy a kisgazdák szempontjából mi volna kívánatos, de mert rövid idő áll rendelke­zésemre, erről majd csak a részleteknél leszek bátor igénybe venni a t. Ház szíves türelmét. Most mindössze csak azt kérem a kormánytól, hogy mindenütt, ahol mód adódik arra, hogy a kisgazdaeszmét előbbre vigyük, tegyük ezt meg, és ne gáncsoljuk el ezt az eszmét, mert 304. ülése 1929 június 5-en, szerdán. 405 amint mondottam, szerintem ezt megérdemli a kisgazdatábor és ezt követeli a nemzet érdeke is. (Ügy van! Ügy van!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék tehát beszédét befejezni. Krisztián Imre: T. Ház! Mivel a kormány működésével meg vagyok elégedve és mivel a földmívelésügyi miniszter úr személye iránt s nemcsak mint a kormány egyik tagja iránt, ha­nem mint pártvezérem iránt és azon egyén iránt, aki mandátumomnak tizenkét éven át bir­tokosa volt, tisztelettel, bizalommal és szeretet­tel viseltetem, munkássága előtt meghajtom az elismerés zászlaját s a költségvetés ál­talánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T. Képviselőház! Krisztián Imre igen t. képviselőtársam lendületes, mély­vonalú beszédéhez csatlakozva, magam is hang­súlyozom, hogy a magyar kisgazdatársadalom­nak megbecsülése úgy gazdasági téren, mint po­litikai téren elsősorban a nemzeti célt szolgálja. A földbirtokreform után Magyarország kisbir­tokosország lett, amennyiben a mezőgazdasági­lag megművelhető területek nagy többsége a kisgazdák és földmívelők kezén van. Végtelenül nagy változást idézett elő az a körülmény, hogy ez a reform körülbelül 400.000 földmíves­munkást kisgazdává tett, s így csak természetes, hogy a magyar kisgazdatársadalomnak jelentő­sége minden okos magyar ember előtt csak nö­vekedett. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon és a középen.) En azt hiszem, hogy at. Ház leg­nagyobb részének véleményével találkozom ak­kor, amikor azt mondom, hogy úgy vélem, hogy néhány kevés kivételtől eltekintve, nemcsak ez a párt, de az egész magyar társadalom meg is becsüli a kisgazdát. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon és a középen.) Igen t. Ház! Ami azt a követelést illeti, hogy az állami költségvetés keretében nagyobb rész jusson a földmívelésnek, vele együtt a ke­reskedelmi tárcának is, ezt újból kell hangsú­lyoznom, hangsúlyoznom egy olyan örvendetes momentummal kapcsolatban, amely a népjóléti tárca tárgyalásánál hangzott el. A népjóléti miniszter úr nagyon szép példát adott akkor, amikor maga hangsúlyozta, hogy a legjobb szo­ciálpolitika az, ha jó gazdaságpolitikát csiná­lunk, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és a közé­pen.) és ő maga sürgette a földmívelésügyi tárca jobb dotálását. (Ügy van! jobbfelől.) Gróf Keglevich Gyula igen t. barátomnak teljesen igazat adok, hogy nem szabad a költségvetést általánosságban növelnünk. Ne méltóztassék félreérteni, és nem is úgy értem, hogy az állami költségvetés általános kerete nöyeltessék, ha­nem hogy e kereten belül arányosítás vitessék keresztül, (Ügy van! jobbfelől.) mert amint igaz, hogy a legjobb^ szociálpolitika a jó gazda­ságpolitika, úgy kétségtelenül a kultúrpoliti­kának is a legbiztosabb alapja a jó gazdasági kultúra, a jó gazdaságpolitika. (Ügy van! jobb­felől.) Igen t. Ház! Mayer János kezében jó kézben van a magyar földmívelés ügye (Élénk helyes­lés jobbfelől.) és én nem is tartom olyan jelen­tősnek azt a sorozatos újságtámadást, amely egy oldalon indult meg, hogy azzal itt a parla­mentben bővebben kellene foglalkozni. (Ügy van! jobbfelől.) Hiszen t esztendő, amely Mayer János földmívelésügyi minisztersége alatt eltelt, nem szorult arra, hogy hangzatos frázisokkal magasztaljuk; a tények be-- bélnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom