Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

Az országgyűlés képviselőházának 304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. 399 melési kérdés. Beismerése ez annak, amelyre «így olyan kiváló elméleti közgazdásznak, mint Bud János miniszter úr, okvetlenül rá kellett jönnie, hogy tudniillik az értékesítés kérdése árkérdés, miután pedig nekünk minden kiviteli felesleggel tertmelt cikkünknél szükségszerűen hozzá kell alkalmazkodnunk a világpiaci árakhoz, amelyekre hatást gyakorolni alig áll módunkban, tehát nem marad más hátra, mint termelésünket irányítani olyanformán, ihogy előállított terményeinkért minél jobb árat adjon a külföld. Fontos a szállítási költség, a tarifa is. de tarifális kedvezmények csak pont ugyanannyi fillérrel magasabb értékesítési lehetőséget jelentenek, mint amennyit azok kitesznek. Igazi bajunk termelési minőségeinknél van és itt kell és talán lehet is komoly eredményeket elérni, ha versenyképesebbekké akarunk válni a világpiacon. Jobb árakat nem az értékesítés, hanem csupán a termelés megszervezésével tudunk elérni. Már ennek az igazságnak a megállapítása nagy érdeme Bud János miniszter úr hálátlan szerepének. Egyet azonban nem hagyhatok szó nélkül én sem, és ez az a felhívás, amelyet a pénzintézetekhez intézett, hogy a közgazdasági életben vegyenek tevékenyebben részt. Engedje meg a t. miniszter úr, de csodálkozom ezen a felhíváson, mert az éppen nagyon is üzletéhességgel és kapzsisággal vádolt magyar 'bankokról igazán nem lehet feltételezni, hogy ne nyúlnának a jó kereseti lehetőségek után. Vagy talán azt kívánta a t. miniszter úr, hogy kockázatos vállalkozásokba bocsátkozzanak bele? Ilyen vállalkozás volt valóban elég, főleg a kurzusos időkben, de talán csak jobb. ha ezekkel a bankok jóformán felhagytak és visszahúzódtak a legális bankszerű üzletek terére. Nem képzelek el végzetesebbet, mint ha most a bankok újra ámosztályozni és üzemezni kezdenének. Mindenesetre nem egészen értem, hogy a miniszter iir hová célzott ezzel a felhívásával. A földmívelési kormány költségvetése és a földmivelésügyi miniszter úr működése a középen foglal helyet a két másik kormánynyilatkozat között. Szó sem férhet ahhoz, hogy én a miniszter úr ezen nehéz viszonyok között, emberfeletti igyekezettel s főleg a legteljesebb jóindulattal folytatott munkássága előtt meg ne hajolnék ós az iránt a legteljesebb bizalommal nem viseltetnék, de midőn éppen én, akit legszorosabb politikai kapcsolatok fűznek a miniszter úr politikai r irányához^ nyolc óv múlva, az ő miniszterségének ötödik évében felszólalok a költségvetési vitában, remélem, hogy a súlyos helyzet által adott és a legeredményesebb földmivelésügyi kormányzat érdekében teendő megjegyzéseimet jóindulatulag fogja fogadni és amennyiben a helyzetet helyesen eltalálom, figyelmére is fogja érdemesíteni működése további folyamán annak sikere s a magyar nép helyzetén való javítás érdekében. Három kérdésre kívánok kiterjeszkedni: a minisztérium költségvetésének összegszerűségére s az összegek felhasználásának mikéntjére, a termelés. — és amennyiben ez is szóbajöhet — az, értékesítés kérdésére, végül az adminisztráció szellemének kérdésére. (Halljuk!) Evek óta figyelem a földmivelésügyi költségvetés alakulását és figyelmesen átnéztem azt a beszámolót is, amelyben egyesítette Szabóky Alajos államtitkár úr a szanálás kezdete óta eszközölt beruházásokat. Kétségtelenül megállapítható, hogyha a mezőgazdasági hitel és a vizimunkálatok céljaira rendelkezésre bocsáKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXI. tott összegektől eltekintünk, akkor a földmívelési tárca dotálása lényegesen elmaradt más szerencsésebb tárcák mögött és a leghatározottabban fel kell lépni a mellett, hogy ezek az arányok az adózó polgárok újabb megterhelése nélkül lényegesen átalakuljanak. (Helyeslés a jobboldalon.) De a mellett, hogy a földmívelésügi kormánynak elég korlátolt Öszegek állottak a szoros értelemben vett mezőgazdasági célok és beruházások javára rendelkezésére, úgy találom, hogy a súlyos és nagy problémák mellett, amelyeket szolgálni kellett volna és amelyek mindegyike megfelelő anyagi erőt is igényelt^ volna, ezek a földmivelésügyi kormány részére rendelkezésre állott összegek nagyon el lettek aprózva és szétforgácsolva. Nem vagyok gazda és elnézést kérek, ha ebbe beleszólok, de talán éppen <xZ cl körülmény ad nekem bizonyos átnézletet, amely a gyakorlati gazdánál, akiininden apró érdekét folyton figyeli s így az átnézletet elvesztheti, nincs meg, de én esetleg mégis megtalálom. Teljesen megértem, hogy a miniszter úr igen nehéz helyzetben van. Ezer panasz jut elébe, mindenki segítségét kéri és így közelfekvő, hogy mindenkinek juttatni is akar valamit. De sajnos, sokkal komolyabb időket élünk: a főkártyára kell feltenni a tétet és itt csinálni valami eredményeset. Ne vegye rossznéven, ha erre kitértem, de talán meg kellett ezt egyszer mondani. Áttérve a termelés- és értékesítés problémájára, azt kérem, hogy a termelés megszervezését vegye a földmivelésügyi miniszter úr a legerélyesebben a kezébe. Különösen a búzatermelés terén jelentkező tünetek a jellemzők. Azt látom, hogy régóta foglalkoznak' a búza nemesítésével és termelési eredményeinek emelésével. Laikus vagyok, de megdöbbent az az összevisszaság és nyilvánvaló eredménytelenség, amely ezen a téren uralkodik. Igazán elmondhatjuk, hogy ezzel a kérdéssel siker és siker nélkül foglalkozunk. (Jánossy Gábor: A szójáték borzasztó, de igaza van! — Derültség.) Azt hiszem, hogy a búzanemesítők üzleti konkurrenciája és szaktekintély béli hiúsága is károsan érvényesül. Tudjuk a lillafüredi fúrás esetéből, hova fajulhat a szakemberek viszálya. Ügy látom, hogy a búzanemesítés terén is hasonló viszonyok uralkodnak. Habár újabban talán javult is a helyzet, mégis feltűnő, hogy maga a földmivelésügyi kormányzat mennyire kiadta e téren a gyeplőt a kezéből és hallunk Bánkuti, Székács, Esterházy, stb.-féle búzáról, de mezőhegyesiről nem hallunk, (Szilágyi Lajos: Biharban egyik sincs!) pedig az állami gazdaságok terjedelme akkora, hogy ezeken kellene minden üzleti érdek kikapcsolásával a helyes búzafajtákat kitermelni. Mindenesetre itt kell anyagilag is a legnagyobb jelentőségű akciót a kormánynak megindítania. Határozottan ellensége vagyok a kivitel megszervezésére irányuló mindenféle akciónak. Ez a sok kis akciócska alig használ, de elvonja az anyagi erőt a komolyabb feladatoktól, sőt, miként láttuk, sokszor annak elvesztéséhez is vezet. Less gouvernement in business, more business in gouvernement. Ez mindig igaz marad és én a termelés megszervezésénél tartom koncentrálandónak mindezt a szétforgácsolt erőt. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben szembem Beck Lajos t. képviselőtársam véleményével, sokkal nagyobb mértékben kellene elsősorban a kanadai minta után indulni azért, mert ez biztosítja éppen a termelés megszervezését. A lényeg nem az érté59