Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

400 Az országgyűlés képviselőházának kesítésben, hanem abban áll, hogy szerződésileg hosszú évekre kötelezik a gazdát olyan búzának termelésére és olyan módon való termelésére, ahogy azt előírják. Sokat foglalkoztak és sokat mutattak rá ebben a teremben arra is, hogy a gazdasági különbségek és a talajkülönbségek a mi kis országunkban lehetetlenné teszik ugyanazon típusú búzának termelését szemben Kanadával. En azonban azt hiszem, hogy a kivitel szempontjából leglényegesebb a standardminőségben való előállítás, ha kisebb mennyiségben is és e mellett eltörpül az egyes vidékeknek kisebbszerű eltérése éghajlatban és talajminőségben. E mellett a kérdés mellett még a búza kiviteléhez engedélyezett szállítási kedvezmények kérdése is eltörpül, arról nem is szólva, hogy eddig nem is létezett vállalkozások kaptak kivételes tarifális engedményeket. Sajnos, a mitarifális engedményeink, vonalaink rövidségénél fogva, igen csekély kihatásúak. A napokban hallottam azonban utalni a Duna jelentőségére ebben a tekintetben, ahogy arra Beck Lajos t. képviselőtársam is rámutatott. Azt hiszem, hogy a legnagyobb jótéteményben úgy elhelyezés, mint ár tekintetében úgy részesülne a gazdatársadalom, ha a kormány biztosítaná a passaui árparitást a búzánál, úgyhogy á szállítást oda vízen olcsóbbá tenné. Talán ez lenne a legjobb árszabályozó és itt a kormány lehetséges anyagi erővel a legnagyobb ingerenciát biztosíthatná magának a gabonaneműek áralakulásra^ a nélkül, hogy azt mesterségesen befolyásolná. Szólni szeretnék még a vámkérdésről és a kereskedelmi szerződésekről. A leghatározottabban ajánlom a rekompenzációs rendszert a t. kormány figyelmébe. Az ár ellen úszni nem lehet és ha azt olvasom, hogy a németek eltiltották egy rendeletükkel a kukacos cseresznye bevitelét hozzájuk, akkor kérdem, nem lehetne-e ugyanezzel a kukackeresettel dolgozni minden olyan esetben, amikor nem szükséges és nem kedvező behozatalról van szó a mi részünkre. Végül, t. Képviselőház, befejezve beszédemet, bátor vagyok még felhívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét a vezetése alatt álló minisztérium bürokráciájában uralkodó bajokra. Nincs időm részletekbe bocsátkozni, csak egy konkrét példát hozok fel. (Jánossy Gábor: Generális bajok azok, nemcsak a földmívelésügyi minisztériumban állanak fenn!) Körülbelül^ három hete átadtam a miniszter úrnak egy községem kérvényét, amelyben az az apaállattartás körül tett közigazgatási intézkedések felülvizsgálatát kérte. Arról volt szó, hogy eltiltatott az apaállatok legelőre való hajtása. Azt kértük, hogy a kérdést a miniszter úr az 1894. évi XII. tcikkben részére biztosított jogok alapján vizsgálja felül és tegyen annak megfelelő intézkedést. Konkrét és sérelmes határozat megváltoztatásáról volt szó. Azóta három hét telt el s az állatok ma is be vannak zárva az istállóba, mert Likl ügyosztályfőnök úr ráült az aktára. (Friedrich István: Mit csinált!) Ott van nála az akta még mindig. Engedelmet kérek, nem azért panaszkodtunk abban az esetben, és nem azért járt el személyesen a gazdaközönség vezetősége, hogv jövőre kapjunk intézkedést ebben a kérdésben. Bocsássa meg az igen t. miniszter úr, hogy ezt így szóbahoztam, de nem egyedülálló esetről és jellemző esetről van szó. A földmívelésügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadom. (Éljenzés jobbfelől.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. 304. ülése-1929 június 5-én, szerdán. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Gr. Keglevieh Gyula! Gr. Keglevieh Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy felszólalásomat egy kis összehasonlítással kezdjem. (Halljuk! Halljuk!) Mint méltóztatnak emlékezni, a régi Képviselőházban a költségvetési tárgyalások alkalmával az ellenzék kritizálta a mindenkori kormányt, hogy nincs adó, hogy sokat költekezik. Mi sem panaszkodhatunk, hogy nincs adó. (Derültség.) Most is sok az adó, most is költekezik a kormány, de hozzá kell tennünk azt, hogyha végighallgatjuk a mostani költségvetési vitát, és nemcsak a költségvetés tárgyalását, hanem általában véve a felszólalásokat, — bocsássanak meg nekem a mélyen t. képviselő urak, ha rámutatok az ő buzgóságukra — meg kell állapítanunk, hogy most még jobban buzdítják a mélyen t. kormányt a költekezésre azzal, hogy mindig többet kérnek erre is, arra is. (Ügy van! Ügy van! — Jánossy Gábor: Es akkor azt kívánják, hogy szállítsa le a kormány az adókat!) Bevallom, hogy én is pénzt fogok kérni. (Derültség.) Azért mondottam, hogy régente hogy volt, és hogy van ma, hogy a mostani képviselők mindig jobban buzdítják a kormányt, hogy erre a célra is, meg arra a célra is többet költsön. Azt hiszem, ezt meg is teszi a kormány. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy én is hazabeszéljek ez alkalommal s én is pénzt kérjek. Ha ismerné a mélyen t. Ház azt a vidéket, amelyet én képviselek, akkor mindenesetre engem buzdítanának a mélyen t. képviselő urak, hogy még többet kérjek az én szegény vidékemnek. (Halljuk! Halljuk!) Ez a vidék a Mátra és a Bükk hegység közötti vidék. Hibáztatni lehet annak a vidéknek az őseit azért, hogy ott telepedtek le, mert akárhol az országban kereshettek volna annál különb helyet, ahol letelepedhettek volna, (Derültség.) és mégis letelepedtek. (Jánossy Gábor: Ott jó a levegő!) A levegő jó, de levegőből megélni nem lehet. (Derültség.) Elég az hozzá, hogy azok az ősök ott arra a Paphlagoniára telepedtek le, ott Eiffel-torony magasságú és háromszor olyan magas hegyek vannak, azok lábánál telepedtek le és azt a meredek földet, amelynek rossz, könnyű összetételű talaja van, a sok eső már egészen elmosta, ott sem erdő, sem fa, csak vízmosás van. Körülbelül 2500—3000 holdat tesz ki ez a bizonyos speciális rész. Méltóztassék tehát az ottani helyzetet elképzelni. Ez azonban nemcsak lokális baj. Két község vau ott. Az egyiket úgy hívják, hogy Istenmezeje. Nem tudom, hogy ez gúnyneve-e annak a községnek, vagy pedig a jó Isten megszánta és magáénak vallotta, mert olyan helyet még nem igen méltóztattak látni. En már Darányi földmívelésügyi miniszter úrnak felhívtam a fisrvelmét erre a vidékre. Már ő abban az időben kiküldöttekkel megvizsgáltatta az egész helyzetet, de azok a kiküldöttek is ugyanazt mondták, mint most a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úr ő niagymiélítósagának jóindulataiból kiküldött urak, akik a múlt hetekben kinn voltak ott a vízügyi és erdészeti osztályból és konstatálták, hogy: «itt nem lehet mást csinálni, mint ezt a helyet be kell fásítani.» Darányi miniszter úr idejében is ugyanezt mondták. Ez, mondom, nem lokális baj, mert itt ered a Tárna folyó és az lemegy 40 kilométeren keresztül a hevesmegyei