Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

Az országgyűlés képviselőházának lés, hanem hogy az egész magyar mezőgazdaságot országosan és okszerűen kell megszervezni és irányítani. (Igaz! Ügy van!) Mert a magyar mezőgazdasági termelés és értékesítés a legsürgősebb és legaktuálisabb belpolitikai probléma ma. Azt lehet mondani, hogy központi problémája lett a magyar életnek, (Úgy van! a jobboldalon.) amely nemcsak a mezőgazdiaság problémája, de problémája az rpaornak. problémája a kereskedelemnek, a szabadpályán levőknek, problémája talán a szociális békének is, és mindenesetre a kulturális törekvéseknek is elsőrendű anyagi előfeltétele. (Ügy van! a jobboldalon.) Miután kivitel nélkül a magyar mezőgazdasági élet meg nem lehet, és miután természetes előfeltétele csak a magyar mezőgazdasági kivitelnek van, egészen természetesen mutattak rá előttem szólt t. képviselőtársaim arra, hogy a magyar mezőgazdasági termények kivitelét minden lehető módon lehetségessé kell tenni. Hiszen én fontosnak tartom az ipart is, és fontosnak tartanám az ipari kivitelt is, de sajnos, be kell vallanunk, hogy az iparnak a maga természetes exportlehetőségei nincsenek meg. Hiszen a vasat és mindazokat a cikkeket, amelyek az ipari feldolgozásra szükségesek, szintén importálni kell Magyarországba. Egyes-egyedül a magyar termőföld maradt meg, az áldott magyar föld, annak termését és terményének exportálás! lehetőségét kell tehát elsősorban megadni. Most már, amint előttem szólott t. képviselőtársaim is utaltak rá, ez az export akkor lehetséges, ha a magyar terményeknek megvan a versenyképességük. Ezért kell most már elsősorban, szerény megítélésem szerint, magyar mezőgazdaságunk irányítása. Elsősorban is kell az irányítás abban a tekintetben, hogy mit termeljen a magyar földmívelő, hogy cikkeit külföldi piacra vihesse? Valljuk meg, hogy ma úgy van, hogy mindenki azt termeli, amit akar, vagy mindenki azt termeli, amit tud, de irányítása ennek az igen fontos dolognak, a magyar mezőgazdasági termelésnek, sajnos, mai napig nincs. Csak egynéhány^ példát vagyok bátor említeni. Amikor a Tiszántúlról egy küldöttség jött fel és tisztelgett a kormány tagjainál, s at. földmívelésügyi miniszter úrnál is, a végből, hogy a tiszavidékét zárolj Tisza vidékét egységes búzaterületté nyilvánítsa, a földmívelésügyi miniszter úr maga mutatott rá arra, hogy Magyarországon körülbelül négyszázfajta búzát termelnek. Ez lehetetlen állapot, s ez így van igen sok tekintetben. Én, aki a vidéki életet ismerem, tudom azt. hogy Magyarországon vannak nagy községek, nagy határok, ahol egyetlen vágón egyféle babot, nem lehet összeállítani. Az egyik termel fehér babot, a másik feketét, a harmadik sárgát, tarkát, kicsik nagyot, (Ügy van! a jobboldalon.) és permutálják, variálják, kombinálják ezt mindenféleképpen. Mindenfelé termelnek mindenféle babot, de egyetlenegy vágón egyféle exportképes árut nem lehet összeállítani. Ezért szükséges, ilyen okokból szükséges a termelés irányítása. Ezt az irányítást elsősorban a gazdasági felügyelőségektől kellene várnunk. (Ügy van! a jobboldalon.) A mezőgazdasági törvényhozás az utóbbi idők alatt alig produkált szerencsésebb törvényt, mint azt a törvényt, amely a gazdasági felügyelőket intézménysesíti. A gazdasági felügyelőknek a törvény^ de különösen a törvény végrehajtására kibocsátott rendelet kötelességükké tette, hogy az egyéni gazdaságokkal is foglalkozzanak és hogy az 04. ülése 1929 június 5-én, szerdán. 395 egyéni gazdaságok termelését is irányítsák. De mit látunk a valóságban? A csekélyszámú gazdasági felügyelők munkáját teljesen megöli a bürokratikus aktatermelés. (Ügy van! a jobboldalon.) Tudok magam gazdasági felügyelőt, aki két rendezett tanácsú városnak és két nagy járásnak mezőgazdasági ügyeit vezeti, több százezer holdon kellene neki az egyéni gazdaságok termelését irányítania. TTgy áll tehát a helyzet, hogv annakidején a nemzetgyűlés életrevaló törvényt hozott, ennek a végrehajtásáról azonban nem gondoskodik, ennek a végrehajtására a lehetőséget meg nem adja, mert hiszen a gazdasági felügyelők ki sem szállhatnak azért, hogy a törvényes kötelességüket teljesítsék. Hiányzik erre nekik a napidíj. Sajnos sokra telik Magyarországon, amikor nem telik oly dologra egypár százezer pengő, amely a magyar termelést előmozdítaná, amely a magyar termelés előmozdítására igen-igen szükséges és hasznos lenne. Mély tisztelettel kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, kegyeskedjék gondoskodni arról, hogy a gazdasági felügyelők a jövőben az ő törvényes kötelességüket teljesíthessék, és hogy necsak papíron, a törvényben legyen megírva, hogy mi a gazdasági felügyelők kötelessége, hanem, hogy e kötelességüket valóban teljesíthessék is. Egyébként, t. Képviselőház, amikor a minősítést említettem, vagyis^ a minőségre való termelést, annak a szomorú aktualitásnak alkalmából, hoo-v a Tiszántúlon több mint 400.000 holdnyi búzavetést kellett kiszántani, bátor vagyok a miniszter urat felkérni arra, hogy kegyeskedjék a vetőmagot e területen már az idén úgy kiosztani, hogy már az idén a gazdák e területnek megfelelő minőségű vetőmagot kapjanak. Kérem a t. miniszter urat, hogy ne készpénzt adjon a gazdáknak, a gazdaérdekeltségeknek. Elhiszem, hogy talán sokszor kellemetlen a t. földmívelésügyi minisztériumnak, hogy esetenként talán kifogásolják az adott vetőmagot. De például ebben az évben a tavaszi vetőmagok kiosztása oly nagy körültekintéssel és oly kiválóan történt, hogy Szolnok vármegye közigazgatási bizottsága külön is felterjesztést tett e tárgyban a földmívelésügyi minisztériumhoz és ugyancsak a közigazgatási bizottság kérte, hogy a szenvedett vidékeken az őszi vetőmagszükségletet is természetben méltóztassék kiadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mármost a versenyképességet biztosítanák továbbá azok a körülmények, amelyek befolyásolják azt, hogy a termelés olcsóbb lehessen. Itt merülnek fel azok a közismert gazdapanaszok, amelyekről sokat hallunk, amelyekről sokat írnak és beszélnek. Ilyen volna elsősorban a kamatok olcsóbbá tétele. Idevonatkozólag tisztában vagyok azzal, hogy a kamat nagysága végre is a világpiaci helyzet szerint alakul ki, de mindenesetre befolyást lehetne gyakorolni abban az irányban, hogy a közbeeső pénzintézetek azután ne tegyék a kamatot annyira drágává, hogy egyáltalában ne lehessen a kölcsönösszegeket racionálisan felhasználni. T. Képviselőház! Szó esett itt — Friedrich t. képviselőtársam és mások is említették — az adókról is. Tényleg az adók mai nagyságát a mai búzaárak mellett a mezőgazdaság nem tudja elviselni. A legutóbbi időben alig keltett valami kijelentés kedvezőbb fogadtatást, mint We'keiiie pénzügyminiszter úrnak az a kijelentése, hogy most már valamennyi időre megkell állnunk a további újabb' alkotásokkal és egy kis időt kell engedni közönségünknek arra, hogy lélekzethez jusson. Valóban így is van. Vannak elsőrendű feladatok, amelyeket