Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-303

Az országgyűlés képviselőházának 303. ülése 1929 június 4-én, kedden. 367 energia alkalmazása tette versenyképessé a márkázott Manitoba-búza termelését. Majd ha itthon is a magyar gazda éppen úgy szeretni és gondozni fogja gépeit, mint állatait és majd ha minden munkás mögött gépi lóerők fognak dolgozni, — Németországban minden dolgozó földmívelő mögött 10 lóerő, Amerikában pedig ennél is több, ennek legalább kétszerese esik, dolgozik — akkor a magyar mezőgazdasági munkás is minden munkaórájában annyi gazdasági értéket fog munkaadó gazdájának produkálni, amely nemcsak fedezni fogja a ráfordított költséget, (Esztergályos János: Hanem még ő is kap valami fizetést!) hanem hasznot és nem ráfizetést jelent a magyar mezőgazdaság jövendő termelésében. De hogyha a gépi lóerő Magyarországon úgy fog elszaporodni, hogy a gépeket külföldről hozzuk be, akkor nem fog javulni a magyar közgazdasági helyzet. Csak akkor lesz ez jó, ha magyar munkáskezek készítette magyar gyártmányú gépek alakjában.áll a gépi lóerő a magyar mezőgazdaság szolgálatára. Minél jobban eltérünk ettől, annál kevésbbé bírja meg ezt a magyar mezőgazdaság. Az az egy bizonyos, hogyha nem használunk gépeket, akkor lemaradunk, mert ma a gép teszi olcsóbbá a termelést. Ha nem találták volna fel a traktort, az jó lett volna talán Magyarországnak, de ha már feltalálták, akkor használni is kell, mert különben lemaradunk és tönkremegyünk a külfölddel szemben. A magyar mezőgazdaság eddig állat alakjában állította elő magának a traktort és takarmány alakjában a benzint. Napjainkban azonban teljesen megváltozott a helyzet, mert ezt a régi és nagy rezsit nem bírja meg búzánk mai lenyomott piaci ára! A mezőgazdasági termelés olyannyira szükséges átszervezését megvilágítja azonban egy másik statisztikai adat is. A kilencmilliós lakosságú Magyarország belföldi búzaszükségletének évi ellátására bőven számítva 15 millió métermázsa búza szükséges. A közel 3 millió katasztrális hold búzatermő terület vetőmagszükségletének, évi ellátására elég 3 millió métermázsa búza. A Statisztikai Hivatal adatai szerint a múlt évben Magyarországon 27 millió métermázsa búza termett, amiből tehát Magyarország 9 millió métermázsa búzát exportálhatott volna. Ebből azonban mindössze alig 3 millió métermázsa került exportálásra, körülbelül 68 millió pengő értékben. Ugyanez alatt az idő alatt pedig a külföldről behozott mezőgazdasági gépekért és készülékekért kifizettünk 42 millió pengőt. Ebből is látható, hogy a mezőgazdaságnak és az iparnak karöltve és együtt kell haladnia, különben nem javulhat meg az ország külkereskedelmi mérlege. De kitűnik az átszervezés szükségessége, vagyis, hogy a termelés régi formájában nem maradhat meg, abból is, hogy három évvel ezelőtt a világ nemzetei Brüsszelben egy nemzetközi üzemgazdasági kongresszusra ültek össze, hogy beható megvitatás alá vegyék, azt, hogy hogyan lehet többet, jobban, olcsóbban és mégis nagyobb nyereséggel és a munkás számára nagyobb munkabérrel termelni

1

? A mezőgazdasági munka organizációját a múlt évi kongresszus Eómában tárgyalta, ahol Mussolini maga jelentette be a mezőgazdasági munkaátszervezésnek szükségszerűségét és hozzátette — hogy az ipari átszervezést — az amerikai organizációs elvek szerint — már el is végezték és az, Olaszországban az általános jólétet növelte, a legszegényebb néposztály életnívóját pedig emelte. Tudomásom szerint az Üzemgazdasági Kongresszus, amelynek tudományos neve «A munka tudományos I szervezésének, racionalizálásának nemzetközi kongresszusa», negyedik ülését folyó évben június 19-én, Parisban tartja és a mezőgazdaságnak napjainkban legfontosabb kérdéseit, az exportot, az exportra termelt termeivények standardizálásának kérdéseit is tárgyalni fogja. A miniszter úr figyelmét erre a kongresszusra külön is bátorkodom felhívni. T. Ház! Tavaly ilyenkor 33 pengő volt a búza ára és ma 20 pengő a júniusi búza. Minthogy jelenlegi búzatermelésünk nem rentábilis, sőt problematikus a búzaértékesítés is, — hiszen a búza mai termelési költsége a kenyérmag elvetésétől addig, amíg az a cséplőgép alatti zsákba jut, métermázsánként 20 pengőjében van magának a gazdának — ezt a kérdést is a felállítandó gazdasági vezérkarra kell bízni, azzal, hogy helyes irányban vezessen be új termelési módokat. (Esztergályos János: Gazdasági vezérkar?) Ügy van, mert^ gazdasági háború van, a háborúhoz pedig vezérkarra van szükség! (Esztergályos János: Tagja annak ön is?) Még nincs felállítva! Nagyobb közgazdászok ' és nemzetgazdászok szükségesek hozzá! Az átszervezés kényszerű szükségére többhelyt maguk a gazdák jöttek rá Magyarországon, saját maguk igyekeztek gazdasági rendszereiken módosítani. Figyelemre méltó a nagykátai gazdák ilyen irányú mozgalma, akik bor- és gabonatermelés helyett a konyhakerti növények, a zöldségfélék termelését javasolják járásuk területére, miután a talaj erre alkalmas és úgy a fővárosi, mint a belföldi fogyasztásra számítanak. Igen érdekes hogy már előre figyelmeztetik gazdatársaikat, hogy ne iránytalanul összevissza, hanem csak egy vagy két fajtát termeljenek és azt is nagy tömegben termeljék, mert csak így lesz majd lehetséges, hogy nemcsak Budapestre és a belföldre, hanem majd külföldre is szállíthatnak. A nagykátai gazdák felhívása megnevezi azután a fajtákat is, amelyeket termeszteni kell. A nagykátaiak tehát saját erejükre támaszkodva megindultak a cél felé, s ha talán nem is érnek el mindjárt sikert, kísérletük aligha fog rosszabbul végződni, mintha búzát termeltek volna. Ezt és az ehhez hasonló kísérleteket, bizonyos vidékenként a régi termeléssel való szakítást és a termelés újjászervezését azonban szerintem nem a laikus nagykátaiaknak és nem a magárahagyott gazdatársadalomnak kell elvégez nie, hanem a legkiválóbb magyar nemzetgazdák sorából Összeállított gazdasági vezérkarnak, amelynek a kormány részéről való sürgős felállításához kérem a földmívelésügyi miniszter úr szíves és megértő támogatását. Ha elvették tőlünk igazságtalanul területünk kétharmadrészét, akkor nekünk százszoros kötelességünk, hogy megmaradt kis országunk földjét megjavítsuk és megerősítsük. Nem habozom kijelenteni, hogy a Nagy MagyarAlf öld problémájában a szikes talajok megjavítása az egyik legfontosabb gazdasági kérdés. A földmívelésügyi miniszter úr és a vezetése alatt álló minisztérium nagy szeretettel és behatóan foglalkozik a szikesek megjavításának problémájával és tudomásom szerint a kiküldött agrogeológusok az Alföld szikes talajainak legnagyobb részét már meg is vizsgálták és megállapították, hogy mely talajokat kell meszezéssel és mely talajokat lehet digózással megjavítani. A digózással való talajjavítás nem olyan egyszerű kérdés. Ez is szaktudást igényel. Nem lehet alkalmazni ott, ahol az altalaj nem tartalmaz megfelelő mértékben elegendő szénsavas meszet. Az agrogeológusok által pontosan meg-