Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-303
338 Az országgyűlés képviselőházának állapított számítások szerint a digózást csakis olyan szikes talajoknál lehet alkalmazni, amelyeknek altalajában legalább 10% mésztartalmú sárgaföld áll rendelkezésre. Ebben az esetben egy katasztrális hold szikes szántóföldre körülbelül 150 köbméter sárgaföldet, úgynevezett digóföldet kell ráborítani. Ez a mennyiség a mésztartalom növekedésével természetszerűleg csökken. Önmagától értetődik, hogy ott, ahol a digóföld a 10%-os mésztartalmat nem éri el, ott a 150 köbméter digóföld kevés, például Szarvason, — ahol a digóföld mindössze 5%-os — egy katasztrális hold szántóföldre 3—400 köbméter digóföldet borítottak, köbméterenként egy pengő átlagos munkabérért. Ez az összeg már oly nagy, hogy a digózást már nem érdemes elvégezni, mert nem éri meg a ráfordított munkát. Ilyen szikeseken lelkiismeretlenség volna tehát — szakértelem nélkül — belevinni a gazdát olyan költségbe, amelynek terheit még a megjavítás után sem tudná elviselni. Ahol azonban az altalaj megfelelő mésztartalmú, ott én is mindenképpen a digózás mellett vagyok, egyrészt azért, hogy a rosszul termő szántóföld, jó termőterületté alakíttassák át, másrészt pedig azért, hogy a mai válságos időkben ezzel is munkaalkalmat adjunk az Alföld földmunkásságának. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ennélfogva tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ott, ahol a digózás költségei katasztrális holdanként nem haladják meg a 150 pengőt, bocsássa ezt, a katasztrális holdankénti 150 pengőt, az ilyen szikestalajú földdel bíró gazdaközönségnek is rendelkezésére éppúgy, mint azt, a csakis mésszel javíthatónak kijelölt szikes szántóföldek megjavításánál már eddig is megtette. Erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (olvassa): «Hatalmazza fel az országgyűlés a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a digózással megjavítható szikes talajok birtokosainak is bocsássa rendelkezésre katasztrális holdankint a talaj javítási költséget úgyhogy azt öt év múlva és évi 5%-os kamatozás mellett tíz év alatt egyenlő részletben legyen visszafizethető, ha a digózás költsége katasztrális holdanként a 150 pengőt meg nem haladja.» A fagykár miatt válságos helyzetbe jutott gazdacsaládok részére pedig adóelengedést és vetőmaghitelt kérek. Jól esett hallanom a pénzügyi bizottságban Hegedűs Kálmán jászsági képviselőtársamnak melegszívű felszólalását az Alföld kubikusai, földmunkásai érdekében és jólesett hallanom a földmívelésügyi miniszter úr kijelentését is, amelyet a földmunkássághoz intézett, hogy alakítsák meg most már saját érdekükből is minél előbb munkavállalkozó szövetkezeteiket. A ma- ' gyár földmunkásnép " melegszívű barátjának, Steuer György kormánybiztosnak segítségével két esztendővel ezelőtt én is megalakítottam Mezőtúron ezt a munkavállalkozó földmunkás szövetkezetet, azonban másfél évi tengődés után — miután sem a megyében, sem az országban számbavehető munkához hozzájutni nem tudott — feloszlott. Miként egy fogyasztási szövetkezet áru nélkül, egy hitelszövetkezet pénz nélkül nem tud boldogulni, úgy a munkavállalkozó szövetkezet sem tud munka nélkül élni és prosperálni. Sok százezer alföldi földmunkás vár pedig keresetre, munkaalkalomra és sok százezer igaz magyar szív várja, a sürgősen elrendelendő alföldi közmunkákat. Tisztelettel kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a föld303. ülése 1929 június 4-en, kedden. munkások munkavállalkozó szövetkezeteinek dotációját 2000 pengőről legalább 200.000 pengőre felemeltetni méltóztassék. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy beszédideje egy perc múlva lejár; szíveskedjék beszédjét befejezni. Vértes Vilmos István: Amikor én a színmagyar alföldi földmunkásságnak érdekében szót emelek, ezt az én nemcsak speciális helyzetemből kifolyólag teszem, hogy én is az Alföld szülöttje és az egyik legnagyobb alföldi választókerület képviselője vagyok, hanem szeretetből és megbecsülésből is. Künn a világháborúban — mint tisztjük — velük együtt szenvedtem kint a harctéren; azokkal a magyar emberekkel, akik nem kértek soha és nem is kaptak felmentést! Szerintem ők, a magyar kisbirtokososztály nagyszerű tagjaival, ,ők voltak a lövészárkok Névtelen hősei! Ha szabad egy hasonlatot használnom, őket az Alföld mezőgazdasági munkásait, a Nemzet élőfája földbe kapaszkodó gyökereinek tartom, akiket talán nem lát senki, és akik talán senkinek a figyelmét le nem kötik; de az egész fát mégis ők táplálják és gondozzák ! A többi társadalmi osztályok, mint levelek, lombok és koronák szerepelnek ezen a fán, a földmunkás, a mezőgazdasági munkás azonban mintha nem is lenne, csendben és szerényen, mindennek és mindenkinek alatta végzi nemzetfenntartó és tápláló hatalmas munkáját. Mert a termelésben a gazda, a birtokos csak irányítja a mezőgazdaság munkáját, a legnehezebb, mondhatnám a legsúlyosabb munkát a földmunkás végzi, ő szánt, ő kapál, ő arat; ő emeli a zsákot, és ő szívja és nyeli a cséplőgép tüdőt pusztító porát, az ő arcának verejtéke hull a kemény, fekete rögre... Az élő nemzet érdekében cselekszem tehát, amikor az ő érdekükben felemelem szavamat, amikor arra kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy különösen most, az Alföldet és kerületemet ért fagykár idején terjessze ki rájuk a kormány gondoskodását és^ ennek a jó magyar népnek az érdekében az úgy várt alföldi közmunkákat minél előbb indítsa meg! Egyben még azt kérem tisztelettel, hogy a ( fővárosban munkát kereső alföldi kubikusok részére egy Kubikus Szálló építését és létesítését tegye lehetővé Budapesten, mert a télen szinte elszomorodott az ember érző szíve, amikor azokban a rettenetes szibériai hidegekben ott látta őket, a Teleki-téren a megfagyott földön éjszakázni valóságos talicskatábor mellett; az Isten szabad ege alatt, a bódék leeresztett ponyvasátrú sikátorai kötzött ia báránybőr-subás és kucsmás, • éhségtől elcsigázott testű páriákat, akik valósággal kétségbeesve várták, hogy munkához^ juthassanak. Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Vértes Vilmos István: És ha azokon a fagyos éjszakákon, ha ugyan a sok szenvedés álmodni engedte őket, mégis álmodtak, akkor is az ő tiszántúli kis kunyhóikról, otthon hagyott hitvesükről és az éhes gyermekseregről álmodtak, ahol hiába várják reménykedve a postát, a kenyérkereső családfő keresményét, a pénzt! Nem húsra és nyalánkságra. Csak a szikkadt, száraz kenyérrevalót! . . . (A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Rassay Károly! (Felkiáltások, nincs itt.) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkas István!
