Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-303

Az országgyűlés képviselőházának 3 megírva vagy előadva nem láttam és nem hallottam. Én nem is tudnám osztályozni ebben a tekintetben a minisztériumokat és megdöbbentett ennek olvasásánál nem az, hogy osztályozza: legbecsületesebb és kevésbbé becsületes, hanem az a második megállapítás, hogy azt mondja, ma már nem így van. Ebben olyan burkolt gyanúsítás és olyan burkolt vád van, amelyet az igen t. miniszter úr vezetése alatt álló tisztviselői kar semmi körülmények között nem érdemel meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Mayer János földmívelésügyi miniszter: Megindult a bűnvádi eljárás.) úgyhogy én azt hiszem, mindnyájunk szívéből és lelkéből beszélek, amikor a földmívelésügyi minisztérium tisztviselői karát ért, ezt a burkolt támadást innen a parlament ülésterméből a leghatározottan visszautasítom. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) T. Ház! Említette az előadó úr a gazdasági felügyelők elfoglaltságánál a gazdasági felügyelők aktákkal való irtózatos túlterhelését. Teljesen és tökéletesen igaza van az előadó úrnak. Rögtön az előadó úr beszéde után következő beszédben hangsúlyoznom kell, ezt a helyzetet és követelnünk kell az igen t. földmívelésügyi miniszter úrtól, méltóztassék haladéktalanul intézkedni, hogy a gazdasági felügyelők minden haszontalan irkafirkától, haszontalan, értéktelen statisztikai megállapítások megszerkesztésétől megkíméltessenek. Közönséges tintásemberek, közönséges irodai alkalmazottak lesznek így és nem azt a célt szolgálják, amelyet az igen t. előadó úr nagyon helyesen elmondott, hogy Rubinek Gyula idejében a járási gazdasági felügyelők intézményét nem ebből a célból kreálták. Ellenben őszintén tolmácsolnom kell innen, az országház ülésterméből azt, hogy a kisgazdák, bár vérbeli kisgazda ül a földmívelésügyi miniszteri székben, nem érzik 100%-ban ennek a helyzetnek hasznát. Az igen t. miniszter úr nem fogja tőlem rossz néven venni, ha megállapítom, hogy többet várnak a kisgazdák akkor, ha vérbeli kisgazda ül a miniszteri székben. Ennek előnyét kellő mértékben nem élvezik, ebben a tekintetben a miniszter úrtól javulást várnak. Helyesen említette meg az előadó úr, a mezőgazdasági munkásoknak, amint a mi vidékünkön mondani szokták, napszámosoknak sorsát és helyesen mutatott rá, hogy elérkezett az utolsó óra abban a tekintetben, hogy a kormány felismerve ennek a kérdésnek fontosságát, szociális alkotások terén figyelmét ide irányítsa. Az igen t. földmívelésügyi miniszter úr ne várja a kezdeményezést a népjóléti és munkaügyi minisztériumból kiindulni, hanem a saját tárcája köréből jövő kiabáló példák és jelentések alapján kezdeményezzen. Az igen t. földmívelésügyi miniszter úr bizonyára végignézte az elmúlt napokban a lovasünnepélyt. Nem tudom, észrevette-e, hogy kik hiányoztak ott, mert a napilapok csak azokról beszéltek, akik a felvonulásokban résztvettek, hallgatott azonban a krónika azokról, akik a felvonulásról elmaradtak. Méltóztassék csak utólag ellenőrizni, hogy Bihar vármegye fagykársujtotta gazdái miért voltak távol a lovasünnepélytől és akkor megkapja a miniszter úr a jelentést, hogy úgy tönkre vannak silányítva anyagilag úgy az egyének, mint a községi háztartások, hogy teljesen lehetetlen volt ezen az országos ünnepégen a fagykár sújtotta vidékeknek jelen lenni. Itt kapcsolódom bele a már április havában a parlament elé hozott témába, a tiszántúli vidékek nyomorába és a fagykár okozta helyzetébe. Az igen t. miniszter úr végigjárta most a 73. ülése 1929 június 4-én, kedden. 363 fagykár sújtotta vidékeket. Kérve kérném, ne méltóztassék elintézettnek látni ezt az ügyet avval a segéllyel, amelyet most a vetőmag jelentett, hanem méltóztassék következetesen abból kiindulni és abból a szemszögből tekinteni a helyzetet, hogy kár minden körülmények között volt, a kár minden körülmények közt pótolhatatlan volt, mert hiszen ha egyebet nem tekintek, mint a vetőmagot, amely elveszett és a munkát, amely kárba veszett, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) akkor azt kell mondanom, hogy a kár feltétlenül pótolhatatlanná vált. Az újabb vetés, amelyet az új vetőmagok alapján eszközöltek, problematikus, annak sikere sehogyan sincs biztosítva, nem is igen bíznak benne az emberek, mert hitetlenek akkor is, ha az időjárás némelykor javukra fordul. Méltóztassék tudomásul venni: a segítés módjánál el volt hibázva egypár mellékintézkedés. Nem is a fő, hanem a mellékintézkedések voltak azok, amelyek a bajt okozták. Méltóztatott egy terminust kitűzni, hogy a gazdák október 31-éig kötelesek visszafizetni annak a vetőmagnak árát, amely vetőmagot most kézhez vettek. Méltóztassék tudomásul venni, hogy a mi gazdáink ezt a terminust betartani nem tudják. Annyira el vannak adósodva, hogy amikor azt olvasták, hogy a vetőmag árát október 31-éig vissza kell fizetni, már ez a körülmény is igen sok gazdát visszatartott a mi vidékünkön attól, hogy igényét bejelentse. Méltóztassék tudomásul venni, hogy a kárigénynek csak felét jelentették be, nem jelentkeztek mindannyian, részint az ilyen visszariasztó határozatok miatt, mert ezt a terminust nem bírták vállalni, részint nem jelentkeztek azért, mert a jelentkezési határidő természetszerűen igen rövidre volt szabva. Igaza volt a földmívelésügyi minisztériumnak, hogy minden napért kár. Akkor, amikor kitavaszodott, amikor a nap süt, amikor itt van a munkaidő, nem lehet a jelentkezésre heteket kitűzni, ellenben tény az, — méltóztassék csak utána kérdezősködni, vagy a gazdasági felügyelővel utána kérdeztetni — hogy némely községben olyan felületesen és hanyagul publikálták azt, hogy meddig lehet jelentkezni, hogy már a szűkre szabott jelentkezési időtartam miatt is igen sok ember, akinek joga lett volna igényét bejelenteni, azt nem jelenthette be. Az árpa nálunk Bihar vármegyében 29 nengő 50 fillérért, a zab vetőmag 27 pengő 47 fillérért, a tengeri 32 pengőért, a köles 42 pengőért, a bükköny 42 pengőért volt rendelkezésére bocsátva a fagykárosult gazdáknak. Méltóztassék meggyőződni róla, — utólag is módja van erre az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak — hogy ezek közül az árak közül több olyan magas volt, hogy a helyi piaci forgalmi árakat felülmulta, (Forster Elek: Mind magas volt!) úgyhogy a gazdák kétségbeestek, látván, hogy a hetivásáron olcsóbban szerezhették volna be és most drágábban kellett beszerezniök. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: A vármegyék szerezték be!) Azután előfordult, — és ezt szinte félve publikálom, de mégis publikálom, mert felelősségre kell vonni az illetőt — Mezőhegyesről is érkezett olyan tengeri vetőmag, amely nem volt kifogástalan; Mezőhegyesről is érkezett olyan küldemény, amely silány volt, amelynek szaga volt, amely megfeketedett és penészes volt; ennek pedig Mezőhegyesen nem szabad megtörténnie. Itt érdemes volna utólag is felelősségre vonni azt, aki ezt okozta. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Konkrét adatot kérek!) A konkrét adat: a Fúrta biharmegyei községbe kiküldött utolsó szállítmány volt az, amelyről beszé53'