Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-303
Àz országgyűlés képviselőházának 3 1 millió pengő forgótőke — a kedvezményeknél pedig a békebeli 1,500.000 aranykorona helyett az előbb jelzett 210.000 pengő áll rendelkezésre. Kívánatos lenne, hogy forgótőkére a földmívelésügyi kormányzatnak öt évre legalább további 1 millió pengő, tehát összesen évi 2 millió pensrő álljon rendelkezésére, hogy azt a nagy célt szolgálhassa, amelyet a földmívelésügyi kormányzatnak ilyen nehéz viszonyok között az állattenyésztés érdekében szolgálnia kell. (Jánossy Gábor: Máshol meg kell takarítani!) Ez annál fontosabb kérdés, mert én úgy látom, hogy a mezőgazdaság válsága ma tulajdonképpen az állattenyésztés válsága. Különösen érdekli ez a kisgazdákat, akik nagy erővel, nagy haladást tettek. Méltóztattak künn lenni az idei tavaszi tenyészállatvásáron. Ott méltóztattak látni, hogy nemcsak a nagy gazdaságok, hanem a kisgazdaságok is micsoda nagy haladást tettek az állattenyésztés terén, a minőségi tenyésztés terén. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az állattenyésztésről mi lemondani nem tudunk, mert az a mezőgazdaság alapja, fundamentuma. (Ügy van! Ügy van!) Itt nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, amint például a szőlőnél mondta valaki, hogyha a szőlőgazdaság nem prosperál, tessék kivágni a szőlőt. Nem lehet azt mondani, hogyha ha az állattenyésztés nem ^ prosperál, tessék abbahagyni az állattenyésztést. (Zaj.) A mezőgazdasági művelés fundamentuma, az előrehaladás biztosítéka egy prosperáló és fejlődni tudó állattenyésztés. (Igaz! Ügy van! jobboldalon és a középen.) Ennek anyagi feltételeit mindenképpen biztosítani kell, mert nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy mi a nehéz gazdasági viszonyok között, ezt az ágazatot visszafejlesszük, mert nem egv ágazat visszafejlődését és visszafejlesztését jelenti ez, hanem az egész mezőgazdaág visszafejlesztését. Ezzel kapcsolatban akarom megjegyezni azt, hogy nia az állattenyésztés tekintetében az állathízlalás úgyszólván alig fizeti ki magát. (Ügy van!) Csak egy ágazat van, amely rentábilisnak mutatkoznék, ha az értékesítés megfelelően volna megszervezve, és ez a tejgazdaság. Sajnos, ezen a téren még rendkívül sok tennivaló volna. Bizonyos időben jelentkező tejfeleslegnek felvételét biztosítani kellene és ebben a tekintetben a Tej szövetkezeti Központra nagy feladatok hárulnának. (Ügy van! a jobboldalon.) Ennek a Tej szövetkezeti Központnak megerősítésére minden körülmények között szükség van, mert állat- és tejtermelő gazdaságunkat nem tehetjük ki annak a veszélynek, ami most egynéhány héttel ezelőtt bekövetkezett, amikor a nagy tejvállalatok a tejgazdaságok százainak felmondtak és ott egy lehetetlen szituáció teremtődött, amelyet csak úgy sikerült szanálni és áthidalni, hogy a Tejszövetkezeti Központ a megfelelő segítséggel rendelkezésre állott. A mai szűkös viszonyok között azonban, ha a Tej szövetkezeti Központnak a megfelelő forgótőkét nem fogjuk biztosítani, a Tej szövetkezeti Központ azt a feladatot, amelyet neki teljesíteni kell, nem tudja teljesíteni.^ Éppen azért azt hiszem, hogy mindenkinek lelkéből, szívéből beszélek, amikor megállapítom azt, hogy állattenyésztésünknek csak egy valahogyan prosperáló ága van, ha az értékesítésnek megfelelően megszervezzük és ez a tejgazdaság. Ennek pedig egy fontos előfeltétele, hogy a Tej szövetkezeti Központot olyan anyagi helyzetbe hozzuk, hogy a rá váró nagy feladatokat meg is tudja oldani. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A költségvetés tételei között találom, hogy 13. ülése 1929 június 4-én, kedden, 357 a baromfitenyésztés előmozdítására a pénzügyi kormányzat nagyobb összeget bocsátott a földmívelésügyi kormány rendelkezésére. A^ baromfitenyésztés békében meglehetősen elárendelt jelentőségű ágazat volt. Emlékszem a földmívelésügyi minisztériumi szolgálatomból, hogy a kisebb gazdasági ágak közé sorolták és ha valamelyik tisztviselőt meg akartak büntetni, akkor azt a kisebb gazdasági ágakhoz deportálták, A baromfitenyésztésnek, ennek a kisebb gazdasági ágnak jelentősége ma sokszorosan megnőtt. Mikor külkereskedelmi mérlegünk adatait nézem, látom, hogy a baromfitermékekben és tojásban sok ezer és ezer pengőt tudunk exportálni, kétségtelen, hogy megfelelő organizációval a ma meglévő összeget duplájára lehetne felemelni. Mindenesetre azt, hogy a baromfitenyésztési irányzatban mely irányzat felé hajlunk, mely irányzatba fejlődjünk, nagyon meg kell fontolnunk, mert itt esetleg egy balfogás nagyon megbosszulhatja magát és éppen azért szakembereinkre vár az a feladat, hogy a megfelelő tenyésztési irányzatnak és tenyésztési anyagnak beállításáról gondoskodás történjék. Áttérek ennek a költségvetésnek szerintem talán legfontosabb fejezetére, amely a gazdasági szakoktatásról szól. Nem tudom meg méltóztatnak-e engedni, hogy én még tovább igénybe vegyem a t. Ház figyelmét, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) de azt hiszem, hogy a földmívelésügyi tárca előadójának kötelessége, hogy ne tapadjon oda a költségvetés tételeihez, ne azoknak a felsorolásában merüljön ki, hanem ezek mögött a számok mögött keresse az életet. T. Ház ! Ismeretes, hogy az okszerű termelésnek és a jó értékesítésnek előfeltétele a gazdasági szakoktatás. Azt látom, hogy ma Európában mindenütt óriási összegeket szánnak és áldoznak a gazdasági szakoktatás emelésére. Nálunk ennek annál nagyobb jelentősége van, mert a földbirtokreform után állunk, amikor az új gazdasági exisztenciák ezreit hívtuk életre, akiknek megadtuk a földet, de meg kell adnunk hozzá a szellemi tőkét is, hogy azzal a földdel gazdálkodni tudjanak, hogy azon a földön boldogulni tudjanak. Nem elég felpántlikázni, felparcellázni az országot, hanem azokat az új exisztenciákat, új gazdákat képessé kell teni arra, hogy a földön meg is tudjanak élni. A föld nem az egyesé, hanem az országé, s ha megkívánják, hogy akármelyik iparüzemben egy-egy iparág űzésére az illetőnek iparigazolványa legyen, a föld mindennél becsesebb érték, amelyhez avatatlan kézzel nem volna szabad hozzányúlni. Itt tehát szintén meg kell követelni, hogy az, aki ehhez hozzányúl, a megfelelő gazdasági szaktudással rendelkezzék. Sajnos,^ a földimíveleisügyi kormányzat programmjának keresztülvitelét megakadályozz(a a pénzügyi eszközök szűköissége. Csak egyetlenegy adatra akarok rámutatni. A gazdasági szakképzést ma 193 egyem látja el. Ha ebből az állatorvosi akadémia tlanári személyzetét levonom, akkor a gazldasági szakoktatást ma összesen 153 ember látja el az országban. Ha ezzieil szembeállítom azt, hogy 850-000 nlépiskoliai tanköteles oktatását ma 16.000 tanító látja el az országban, akkor azt hiszem, rámutattam gazdasági szakoktatásunk elsorvadásának okaira és arra, hogy la gazdasági szakoktatásnak meg kell adni az anyagi eszközöket, hogy a mai szűkösségéből kiemelkedjék. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Ma karról van szó, hogy a gazdasági szákoktatást demokratizáljuk. (Ügy van!