Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-303
358 Az országgyűlés képviselőházának 303. ülése 1929 június 4-én, kedden. a jobboldalon.) Erre kell törekedni, mert csakis az általános, népies termelés' előmozdítása biztosíthatja az egész mezőgazdaság fejlődését és előmenetelét. Ezzel nem azt lakarom mondani, hogy alábecsülöm a gazdasági akadémiák ós felsőiskoláik jelentőségét, mert ezeknek megvan a maguk rendkívül nagy jelentősége. (Ügy van! jobb felől.) Ezeket is fejleszteni kell, ezekre is szükségünk, van, azonban azt hiszem, elsősorblan mindenképpen a népies gazdasági szakoktatás kiszélesítésére kell törekednünk. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha már a gazdasági akadémiáknál tartok, akkor meg kell említenem azt, hogy mja a legtöbb gazdasági akadémián csak egy-két tanárnak van asszisztense, ami végtelenül szomorú tény, ablból az okból, hogy nem tudjuk a megfelelő szukreszeenciát biztosítani a tanári karban. (Ügy van! a jobboldalon.) Régi nagyhírű gazdasági akadémia tanáraink elsősorban annak köszönhették .sikereikert, hogy voltak munkatársaik, s én nagyon félek attól, hogyha a gazdasági akadémiákat és különösen azok tanári karát nem hozzuk abba a helyzetbe, hogy jól kiválogatott asszisztensek álljanak rendelkezésükre, akkor az a nívó, amelyen a mi gazdasági akadémiáink békeidőben állottak, s ma is állanak, folkozjatosian alá fog szállani. Gondoskodni kellene tulajdonkléppen gazdasági akadémiai tanárképző felállításáról is, mert ma hogyan történik ia gazdasági akadémiai tanárok kinevezésié ? Aki elvégzi a gazdasági akadémiát és ott rövid ideig praktizál, s akiről bizonyos idő múlva megállapítják, hogy az az ember érdeklődik a mezőgazdasági tudományos kérdések iránt, gazdasági akadémiai tanárnak nevezik ki. Pedig ezen a téren nem elég csak a tudás. Amint más téren megkövetelik a pedagógiai tudást, úgy itt sem elég az, hogy a tanár csupán jó szakember legyen, hanem pedagógiai ismeretekkel is kell rendelkeznie. Mert egészen más dolog valamit tudni és egészen más dolog azt a tudást mással közölni. (Ügy van! Ügy van!) Nagy művészet tanítani. (Jánossy Gábor: Külön tudomány!) Nagyon helyesen méltóztatott megjegyezni: külön tudomány, éppen ezért a mai állapotot nem lehet tovább fenntartani. Miután minden országban óriási erőfeszítéseket látunk ezen a téren, nekünk is követnünk kell ezt az irányt és a gazdasági akadémiák tanári szukkreszcenciajáról megfelelő időben gondoskodni. A legfontosabb népies gazdasági szakoktatási intézmények a régi időben a földmíves iskolát tartották. Ebben a tekintetben ma más felfogáson vagyunk, hiszen a földmívesiskolák bármilyen hasznos missziót töltsenek is be, mégis csak elvonják, a gazda fiát az év egész tartamára, sőt évekre. Ismerni kell a népet és a niai falusi állapotokat. A gazda télen szívesen rendelkezésre bocsátaná a fiát és beküldené valamilyen iskolába, de már tavasszal és nyáron szüksége van a fia segítségére. Éppen ezért ma azon a felfogáson vagyunk, hogy a földmívesiskola helyett sokkal helyesebb típus a téli gazdasági iskola, (Elénk helyeslés) amely megadja a lehetőséget, hogy a gazda beküldje a maga gyermekét néhány hónapra, amikor nélkülözheti, viszont abban az időben, amikor szüksége^ van a gazdaságban reá, megint rendelkezésére tud állani. Sajnos, a téli gazdasági szakiskolák felállítására összesen csak 200.000 pengő van előirányozva. Ügy vélem, hogy ennek az összegnek emelésére nagy szükség van. Az lenne az ideális állapot, ha lehetőleg minden járásban lenne téli gazdasági iskola, (Ügy van! Ügy van!) mert ezek az intézmények, amelyek nem igényelnek nagy anyagi áldozatokat, — ezt hozzáteszem, mert nem költséges épületekre, nem drága internátusokra gondolunk, hanem a legegyszerűbben felszerelt épületekre — nagyon hasznosan tudják szolgálni azt a célt, amelyet éppen a népies szakoktatásban meg kell közelíteni. Éppen ezért felhívom a mélyen t. Ház figyelmét arra, hogy a téli gazdasági iskolák szaporítására minden lehetőt meg kell tennünk és ha már ez ebben a költségvetésben nem sikerült, majd a beruházási programmba kell gondoskodni arról, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak ez a kitűnő elgondolása gyakorlati megvalósulást is nyerjen. (Elénk helyeslés.) A vízügyi szolgálatról nincs különösebb jelenteni valóm, hiszen a legutóbbi hónapokban tárgyaltuk a földmívelésügyi miniszter úrnak az állami kezelés alatt álló folyók szabályozásáról szóló nagyszabású törvényjavaslatát, amely körülbelül 58 millió pengőt szán erre a célra s amelynek első tétele, 3*8 millió pengő ebben a költségvetésiben már fel van véve. Ha van valami megjegyeznivalóm, az csak az, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak az t a szándéka is megvalósíttassék, hogy a nem állami kezelés alatt álló folyók is szabályoztassanak, amire a mélyen t. Ház — éppen a múltkori vitában hallottuk — talán még nagyobb súlyt helyez, mint az állami kezelés alatt álló folyókra. Ertem ezt a meleg érdeklődést, mert mindenki a saját faluja határában tapasztalja, hogy ezek a rakoncátlan kis vízerek és egyéb vizek milyen gazdasági károkat okoznak. Én úgy vagyok értesülve és bejelentem itt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ezzel a törvényjavaslattar készen van s azt hiszem, nem sokára,^ talán még az ősz folyamán módjában fog* állami, hogy a nem állami kezelés alatt álló folyók szabályozásáról szóló törvényjavaslatot a Ház asztalára letegye. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes! Sürgős szükség van reá, mert százezer holdakról van szó!) . Ha az ember ennek a költségvetésnek az oldalait lapozgatja, majdnem minden ágazatnál kénytelen megállapítani, hogy az a legfontosabb, ha tovább megy, ismét kénytelen megállapítani, hogy az més fontosabb, mint az előbbi. így vagyok, amikor itt látom magam előtt a kertészet és kisebb gazdasági ágak költségvetési tételét. Egyre szélesebb körben kezdik hangsúlyozni, hogy gyümölcstermelésünk fejlesztésére nagymértékbeen szükség van. Gyümölcstermelésünk fejlesztésére szükség van nemcsak termelési érdekből, de közgazdasági érdekből is, mert hiszen ha éppen megint a külkereskedelmi statisztikánkat nézem, úgy meg kell állapítanom, hogy 1928-ban 20 millió pengői értékű gyümölcsöt és zöldséget hoztunk be az országba. (Jánossy Gábor: Döbbenetes dolog ez egy agrár or szagban! — Ka bók Lajos: Az olasz barátság következménye! — Ellenmondások a jobboldalon.) Ennek megakadályozására minden eszközzel törekednünk kell, mert lehetetlen, hogy amikor a magyar gyümölcs ízre és zamatra legkiválóbb az egész világon, külföldi gyümölcsöket együnk. (Kabók Lajos: Az olasz barátság! — ReischI Richárd: Az is hozzájárul, hogy a narancsot esszük! — Malasits Géza: Mi szükség van arra, hogy krajnai burgonyát egyenek? Krajnából hozzák ide a burgonyát! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Ismétlem, hogy amikor ezt a külkereskedelmi számadatot látjuk, kell, hogy gyümölcstermelésünk fejlesztésére gondoljunk