Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-303
354 Az országgyűlés képviselőházánál felel a békeállapot tízszeresének, s ehhez még a szövetséges és társult hatalmak^ körülbelül 12 milliárd dolláros háborús adóssága járul, úgyhogy Európa lekötöttsége Amerikával szemben ma körülbelül 16 milliárd dollár körül mozog. Ez olyan összeg, amely megérthetővé teszi azt a krizist, amelyben ma Európa van, amelyben ma Európában győző és legyőzött egyformán sínylődik. T. Ház! Az a felfogás, hogy a mezőgazdasági világkrizist csupán a túlprodukció okozza, ma már alig állja meg a helyét. A nemzetgazdasági tudomány szerint ugyanis a túlprodukcióról csak akkor beszélhetünk, hogyha a túlkínálat egyforma kereslet mellett jelentkezik. Már pedig ha számításba vesszük, hogy Európa népességének szaporodása megközelítőleg évi 6 millió főre tehető, úgy az tíz év alatt, 50—60 millió embert jelent, ami ugyanannyival megnövekedett kényszerszükségletet jelent. Bármennyire is növekedett tehát a világon a búzával bevetett terület nagysága, — itt is ugyan éppen a megrosszabbodott mezőgazdasági konjunktúra következtében máris látjuk a stagnáció, sőt a visszafejlődés jeleit — a túlprodukciót egyedül ma nem lehet felelőssé tenni a kenyérmagvak és a hús árának katasztrofális visszaeséséért. De, ismétlem, felelőssé kell tenni Európa népeinek elszegényedését, amely maga után vonta Európa népei vásárló- és fogyasztóképességének a csökkenését. Ennek szimptomáit látjuk és ismerjük. Látjuk Eurónáb an a munkanélküliek számának növekedését. A Népszövetség számítása szerint 1927-ben 7'5 millió munkanélküli volt, ami a családtagokkal és a csak alkalmi munkához jutottakkal együtt körülbelül 18 millió kereset nélküli embert jelent ma Európában. De itt van a bankkamatláb állandó • növekedése, amelynek szintén része van a vásárlóképesség csökkenésében. A háború előtt Európában a hosszúlejáratú kihelyezések kamatja általában 3 és 4% között mozgott, míg a tengerentúli államokban a békében egészen 10%-ig szökött fel. Ez a viszony ma éppen fordítva áll. A közterhek állandó emelkedését szintén nem szabadj számításon kívül hagyni. Mindezekhez hozzájárulnak még a reparációs terhek, az arany vásárlóerejének csökkenése és mindazok a gazdasági eltolódások, amelyekkel az úgynevezett békeszerződések sújtották Európa népeit. Azt hiszem, t. Ház, az okoknak és szimptomáknak egybevetése után világosan állhat előttünk, hogy elsősorban nem a több-, vagy a túltermelés, hanem a nagy mértékben megcsökkerit fogyasztás oldalán kell a jelenlegi mezőgazdasági krizis okait kutatni. (Farkas István: Tökéletesen igaz!) A világgazdasági vonatkozásban jelentkező másik tényező, amely Európa agrárnépeinek sorsát ma megpecsételi, ,az amerikai veszedelemben jelentkezik. Valamikor rettegésben tartották Európa népeit, — méltóztassanak visszaemlékezni rá — az úgynevezett sárgaveszedelem rémének falrafestésével. Én úgy látom, ihlogy ma a sárgaveszedelem helyébe lépett az amierikai veszedelem, amely sajnos nem i^étmkép, hanem komoly, véresen komoly realitás. Néhány nyers számadat refiektorszerűen megvilágítja ezt a helyzetet. A genfi népszövetség kutatásai szerint ia világ élelmiszer- ós nyersanyagtermelése 1926-ban az 1913-as állapotokkal szemben 16%-kai emelkedett. Míg 1926ban Európa összprodukciója 2%-os csökkenést mutat a békebeli állapotokkal szemben, ÉszakAmerika termelési plusza 33%-ra, Délamerikáé 303. ülése 1929 június 4-én, kedden. 32%-ra rúgott. Ehhez képest Európa részesedési aránya a világteremlésben is eltolódást szenvedett, amennyiben az 1913-beli 43%-ról 1926ban 36%-ra esett vissza^ míg például ÉszakAmerika részesedési aránya 26%-ról 30'7%-ra emelkedett. A termelő erők ezen átcsoportosulásában pedig főleg a mezőgazdasági termények jutottak predomináló jelentőséghez, • amelyeknek előállításában az európai részesedési arány jelentékeny visszaesést mutat a tengerentúli termelés javára. Az amerikai veszedelem gigantusi arányait mutatják a következő számok is. A tengerentúli államok összbúzatermelése volt ] 913-ban 281 millió métermázsa, 1927-ben 422 millió métermázsa, 1928-ban pedig 470 millió métermázsa. Alig 10—12 esztendő alatt tehát a tengerentúli államok összbúzatermelése éppen 100%-kal megnövekedett. Ebből a 470 millió métermázsából kivitelre került 1913-ban 26%, 1927-ben pedig már 44%. A mechanizálás folytán olcsó termelés Amerikában, az olcsó szállítás és azonfelül az európai fogyasztó államokkal szemben jelentkező dumpingárak mindinkább kellemetlenné teszik ránk nézve a tengerentúli mezőgazdaság versenyét. Ennek a helyzetnek felismeréséből az következnék 1 , hogy Európa államai közös fronton kellene, hogy harcoljanak a tengerentúli államok kíméletlen versenyével szemben. E helyett, sajnos, azt látjuk, hogy főleg KözépEurópában egymásnak nehezítjük meg a mezőgazdaság prosperálását, (Ügy van! jobbfelől.) aminek jelentékeny része van az úgynevezett exportáló 1 mezőgazdasági államok, különösen pedig a keleteurópai mezőgazdasági államok eis orva dásáb an. Mindebből csak azt a következtetést akarom levonni, hogy a magyar agrárválságnak kétségkívül vannak nemzetközi komponensei is. Ezeknek eliminálása azonban, sajnos, túlesik a mi hatáskörünkön és erőnkön. Ebből viszont nálunk sokan arra a következtetésre jutnak és letagadhatatlanul ez a legkényelmesebb álláspont, hogyha a gyógyulás folyamata majd bekövetkezik másutt, majd bekövetkezik itt is. Ügy érzem azonban, hogy a beletörődésnek ez a politikája nemhogy feltámadást, hanem agráréletünk teljes elsorvadását eredményezné. Ezzel a defetizmussal nekünk szembe kell szállanunk és szembe kell szállania mindenkinek, aki a magyar mezőgazdaság vezető missziójáról itt a Duna völgyében lemondani nem akar. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A ; földművelésügyi tárca költségvetésének előterjesztése a békeévek normális viszonyai között is mindig fokozatos érdeklődést váltott ki mindazok részéről, akik^ a földmíves- és gazdatársadalom nagy családjához tartozóknak érezték magukat. Ez az érdeklődés ma meghatványozottan jelentkezik. (Farkas István: Nem látjuk! — Dabasi Halász Móric: Az agrárblokkot nem látom itt! — Jánossy Gábor: Búsul a haza sorsán! — Dabasi Halász Móric: Itt búsulna!) A már előbb vázolt világgazdasági okok miatt egyre súlyosbodik a mezőgazdasági helyzet, már nemcsak a földmívestársadalmon belül, hanem azon kívül más termelési és más foglalkozási ágak életében is egyre nyomasztóbban érezteti hatását. Természetes, hogy ilyen körülmények 'között mindenki ennek a költségvetésnek számoszlopai közt keresi azt az arkánumot, amely a mezőgazdaság válságállapotát enyhítené, egy ilyen felfokozott várakozással szemben — az előadói székből állapítom meg — minden bizonnyal szerénynek fog feltűnni az a
