Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-296
Àz országgyűlés képviselőházának 2 és majd azután fogunk mi törvényhozók szavazni a következő esztendőről. En meg voltam róla győződve, így is egyeztem meg a miniszterelnök úrral, hogy ez a hatmillió pengő, amelyet eredetileg erre a célra kihasítottak, csak a kezdet kezdete lesz, hiszen Kállay Tibor barátom ugyanennél a tanácskozásnál tízmillió pengőt kért az igen t. miniszterelnök úrtól és Ő hajlandó is lett volna magasabb összegre felmenni, csak a kezdet kezdetének jelölte meg a hatmillió pengőt. Most elmúlván egy esztendő, itt kellene nekünk előállnunk, hogy követeljük a hatmillió pengő fokozatos felemelését. Ellenben: hogy álljak itt elő, mint komoly törvényhozó, — mert hiszen annak tartom magamat — minő érveket sorakoztassanak fel a népjóléti miniszter úrral vagy a pénzügyminiszter úrral szemben, hogy a hatmillió pengő kevés, amikor annak egy jó hányada legjobb tudomásom szerint ma is megvan és nem osztották ki. Csak akkor érvelhetnék sikerrel és hatásosan a kormánnyal szemben, ha azt tudnám bizonyítani, hogy a hatmillió pengő felosztatott és kevésnek találtatott. E helyett az történt, hogy a hatmillió pengő nem osztatott fel, a hatmillió pengőnek nagy hányada még mindig megvan a népjóléti miniszter úr rendelkezése alatt, következésképpen én nem jöhetek az 1929/30. évi költségvetésre nézve olyan követeléssel, amely a hatmillió pengő felemelését célozza. Már pedig a tényleges helyzet az, — s ebben a népjóléti miniszter úr is igazat fog nekem adni — hogy a hatmillió pengő hadikölcsön károsultak támogatására vajmi kevés és éppen azért az a nem tudom hányezer, állítólag huszonötezer kérvény igazolja legjobban, hogy ezt a hatmillió pengőt ennek a költségvetésnek keretében fel kellett volna emelni. Fel is lehetett volna emelni, ha a népjóléti minisztérium feldolgozza az adatokat, ha a népjóléti minisztérium felvonult volna a pénzügyminisztériummal szemben, ha a népjóléti minisztérium érvényesítette volna tapasztalatokon alapuló álláspontját a miniszterelnök úrral szemben. Nekem szent a meggyőződésem, hogy akkor a hatmillió pengő helyett jóval nagyobb összeget szavazhatnánk most meg erre a célra, elleniben az igen t. népjóléti miniszter úr azon kötelezettségének, amely a törvényibe foglalva van, nem felel meg azon helyzet folytán, hogy nem élt azzal a felhatalmazással, hogy a félév tapasztalata alapján ő itt korrigálhatott volna a törvény bizonyos pontozatain. Ezen helyzet folytán most itt állunk tétovázva, félévi jelentést nem láttunk, az igen t. népjóléti minisztérium nem méltatta a Képviselőházat arra, hogy az elmúlt első fél esztendőről, tehát amely végződött januárban, vagy februárban... (Dréhr Imre: December 31-ig lehetett beadni a kérelmeket! Attól számítódik a félév, tehát július 1-én van a félév határideje!) Ez még súlyosalbbá teszi a népjóléti minisztérium felelősségét, mert ez annyit jelent magyarul, hogy a népjóléti minisztérium olyan későn adta ki az. idevonatkozó rendelkezését, a végrehajtási utasítást, hogy a második félévben jöhet tekintetbe csak az első félévi tapasztalat. (Dréhr Imre: Azonnal ki lett adva, de a bejelentési határidőt meg kellett hosszabbítani!) Elnök: Dréhr Imre képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni! Szilágyi Lajos: Én ebben a kérdésben az érdekeltségek részéről a kormánnyal tárgyaló személy vagyok s határozottan emlékezem arra, hogy az lett itt a nyilvánosság előtt kijelentve, hogy az első félévi tapasztalat után a 6. ülése 1929 május 22-én, szerdán. 29 kormány abban a helyzetben lesz, hogyha becsúszik egy hiba ebbe a törvénybe, akkor azt korrigálni tudjia, már pedig ebbe a törvénybe a hibák egész sorozata csúszott be és ezeket korrigálni kellett volna a népjóléti minisztériumnak. A népjóléti minisztérium azonban nem korrigálta, félévi jelentést nem állított össze, konzekvenciáikat nem vont le. Innen ered az az elszigetelt álláspontom, hogy míg vannak olyan tárcák, amelyek költségvetését megszavazom és elfogadom és általánosságban elfogadtam a költségvetést, addig a népjóléti minisztérium tárcájának a költségvetését, őszinte sajnálatomra, nem fogadom el. Kérdezem, hát mennyi osztódott el? Itt vagyok, szavaznom kell a következő összegekről és még nem tudok semmit, abszolúte semmit, hogy mi történt az elmúlt esztendőiben. Elnök: Eigyelmieztetem a képviselő urat, hogy beszédideje egy perc múlva lejár! Szíveskedjék beszédét befejezni! Szilágyi Lajos: Kérdezem tehát az igen t. népjóléti miniszter urat, hogy a gondjaira bízott ötmillió pengőből mennyi osztódott el, mennyi van még meg, adott-e abból a hadikölcsön károsultaknak, egy összegben adta, vagy a felét adta és a másik felét későbben adja-e? Kérdezem, kapott-e a középosztály abhól az 500.000 pengőből, amelyet számára megszavaztunk és kérdezem, kaptak-e az egyesületek abból a másik 500.000 pengőből, amelyet megszavaztunk az egyesületeik számára, amelyeknek segélyezését az igen t. népjóléti miniszter úrnak esetenként a minisztertanács elé kellett volna vinnie, mert hiszen ezt így szavaztuk meg? Beszédemet befejezve, rátérek — csupán egy mondattal — arra, hogy teljes tájékozatlanságunkban ujságközleményekre vagyunk utalva. Az egyik újság szerint 25.000-en folyamodtak. Most tudjuk a mértéket: a minimális mérték 200 pengő támogatás, a maximális mérték 600 pengő támogatás. Ha a minimális mértékben méltóztatott támogatni, akkor a 25.000 folyamodóból 20.000 kapihatott; ha a maximális mértékiben méltóztatott támogatni, akikor a 25.000-ből 7464. Ha veszem a középarányost — mintahogyan így kell vennem, ha nem akarok az objektivitásból kiesni, — és veszek évi 400 pengős támogatást, akkor 10.000 ember kaphatott a 25.000 kérvényezőből. Ezzel ellentétben az egyik ujságközíleimény szerint ... Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy miután beszédideje már lejárt, szíveskedjék beszédét rögtön befejezni. Szilágyi Lajos:... 14.000 emiber kapott 1,800.0QO pengőt. Ha ez igaz, akkor a törvény határozmányai nem tartattak be, mert akkor csak évi 128 pengőt kapott egyetlen egy hiadikölcsöníkárosult. Ha pedig ez nem így van, ha ez nem igaz, akkor a népjóléti minisztériumnak kötelessége lett volna, hogy . ezt a politikai napilapot helyes adatok feltárásával a való helyzet ismertetésére rászorítson bennünket, az országot és főleg pedig a hadikölcsönkárosultakat pedig megkíméljen attól, hogy hamis adatok olvasásából haszontalanul nyugtalanság keletkezzék. Én ismétlem és ezzel beszédemet befejezem, hogy a népjóléti tárca költségvetését nem fogadóin el azon okból, mert a hadikölcsönkárosultaik támogatásia nem olyan irányban és nem olyan mértékben történt, ahogy erre a kormány és az érdekeltség egymás között megállapodtak. Elnök: A népjóléti miniszter úr óhajt válaszolni! , , l. : : . v _.
