Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-296

30 Az országgyűlés képviselőházának Vas§ József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Én nem szándékoztam tárgyalás közben, a vita során közben felszólalni, azonban Szilágyi Lajos t. képviselőtársam olyan vehemens interpellációt intézett ' hozzám felszólalása során, hogy legalább néhány mondattal mégis tájékoztatni kívánom a közvéleményt. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy Szilágyi Lajos t. képviselőtársam nem méltat engem bizalmára, hogy a költségvetésemet megszavazná és nagyon sajnálom, hogy azzal az indokolással nem szavazza meg, amely indokolás kicsendült most az ő előadásából, nevezetesen, hogy a hadikölcsönjegyzés okán nyomorban ikerültek segélyezését nem oly mértékben eszköizöltem, mint aminő mértékben az igényeltetik. Körülbelül ez volt áz indokolás. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy a költségvetés^ valatmint ä hadlikölcsronj'egyzés során nyomorba kerültek segélyezése két különböző dolog. Költségvetésünk egy törvényjavaslat, egy état-törvéinyjavasliat, a hadikölcsönjegyzés okán nyomorba kerültek segélyezése pedig egy már elfogadott törvény alapján történik, amelynek én természetesen csak végrehajtója lehetek lelkiismeretesen és úgy, amint azt a törvény reám rója. Hogy mik voltak a tárgyalások anteaktái, azokat bőven és azt hiszem, teljesen pontosan szíves volt feltárni t. képviselőtársam. En csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy én magam voltam az, aki a t. Ház színe előtt hangsúlyoztam azt a körülményt, hogy teljesen lehetetlenség megkötött kezekkel jól leadminisztrálni ezt az igazán nemes segélyezési gondolatot. Kértem tehát, ha jól emlékszem, a 9. vagy hányadik szakaszban végső pontban egy felhatalmazást a miniszter részére abban az értelemben, hogy méltányos esetekben a megelőző paragrafusokban megszabott formáktól eltérhessen. Meg kell állapítanom, hogy nagy kevés kivétellel ez a gondolat a Ház nemtetszésével találkozott és éppen azért el is kellett ejteni. Ennek helyébe tétetett azután be némi pótlásul az a felhatalmazás, hogy a kontemplált hatmillióból félmillió pengő fordítható olyan jótékony és szociális célú alapítványok támogatására, amelyek hadikölcsönjegyzés okán súlyos károkat szenvedtek, valamint félmillió pengő különösen a hadikölcsönjegyzés okán nyomorbakerült középosztály tagjainak méltányosabb támogatására. Ami illeti mármost azt a kötelezettséget, amelynek feltárásában a t. képviselőtársamnak teljesen igaza van, hogy tudniillik a gyakorlat első hat hónapja tapasztalatai után nekem a Ház elé kell terjesztenem a jelentést, hogy a Ház esetleg intézkedhessek a költségvetésben megszavazott vagy megszavazandó^ összegnek más normák szerint való felhasználásáról, erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy én pontosan alkalmazkodom a törvény regulájához. Hat hónap tapasztalatairól kell nekem jelentést tennem és mivel a tapasztalati hat hónap még el nem múlt, ennek következtében nem vagyok abban a helyzetben, hogy a t. Ház elé terjeszthetném az egész statisztikai materiát. Méltóztatott mondani azt, hogy későn adtuk ki a megfelelő rendeletet, és ebben bűnösek vagyunk. Bocsánatot kérek, az elfogadott törvényjavaslatnak a kihirdetése is némi időt vett igénybe, azután magának a rendelettervezetnek az előkészítése is annyi retortán f ment keresztül s annyi mindenféle megfontolást igényelt, hogy ehhez is idő kellett; de időt kellett adnunk — s ez volt a legnagyobb időfogyasztó terminus — maguknak a hadikölcsönjegyzőknek, hogy pon296. ülése 1929 május 22-én, szerdán. tosan megértsék a kiadott rendeletet, és bizonyos bő spácium álljon rendelkezésükre, hogy kérvényeiket beadhassák. Hogy mennyire szükség volt erre a bő spáciumra, mutatja az a körülmény, hogy mikor az 1928. december 31-ikével megszabott terminus lejárt, még utána hónapok múlva is százával adtak be kérvényeket. Tudjuk nagyon jól, hogy a mi közönségünk, különösen akkor, amikor egész országra kiterjedő intézkedésről van szó, nem tud egészen pontosan terminushoz alkalmazkodni. Hiszen méltóztatnak bölcsen tudni, — hogy egy más matériát megemlítsek — a legutolsó alkalom volt a 2000-es alaprendelet értelmében, hogy a rokkant státusba felvétethesse magát a revízió alapján az, akinek vélt vagv igazi indoka van arra, hogy oda bejuthasson. Többször meghosszabbítottam a múlt év folyamán hónapról hónapra a jelentkezés időpontját és meg kellett hosszabbítanom az eljáró bizottságok mandátumát is. Végre úgy látszott, hogy kimerült már a materia s ennek következtében le lehetett zárni a revíziót. De konstatálom, hogy még ma reggel is kaptam egy marék kérvényt, amelyben kérik a rokkantak, hogy tessék őket revizió alá venni. Ezzel illusztrálni kívánom tehát azt, hogy a hadikölcsönjegyzés okán nyomorba jutottak jelentkezési idejét meglehetős bőven kellett megszabnom, s ez alapon szabtuk meg 1928 december 31-éig. Már most onnan számítva a hat hónapot, — és csak onnan lehet számítani — természetesen ez még nem telt el, s ezzel indokolom tehát, hogy egyelőre még nem tudok a t. Ház elé lépni pontos, leszűrt és a tapasztalatok alapján egybegyűjtött szatisztikai anyaggal és kívánságokkal a változtatásra vonatkozólag. Amit Szilágyi Lajos t. képviselőtársam említ, hogy nagyon sok hiba csúszott ebbe a törvénybe, konstatálom, hogy van benne olyan pont, amelyen változtatni kell és van benne olyan nont is, amelyen nagyon jó és indokolt volna változtatni. Változtatni kell egyik-másik ponton. Lehet majd változtatni a megszavazandó hat, illetőleg négy millió keretein a túl nem lépésről is. Kétségtelen, hogy van benne egy pár pont, amelyen nagyon méltányos volna változtatni, azonban új fedezetet kellene keresni a költségvetésben. Ha esetleg a Ház bölcsesége jelentésem alapján a hat, illetve négy millió keretein túlmenőleg is kíván változtatásokat eszközölni a törvényen, nem lesz ennek sem valami túlságos nagy nehézsége abban az esetben, ha nem túlnagy lesz ennek az anyagi kihatása és ha erre a pénzügyminiszter úr valamilyen póthitel alakjában rendelkezésre tud egy összeget fedezet gyanánt bocsátani. Abban igaza van Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársamnak, hogy eredetileg úgy kontempláltatott ez a segítési gondolat, hogy ez a hat millió pengős összeg, mint kezdő, ki nem tapasztalt összeg állítassék be a költségvetésbe, azzal azonban, hogy lehetséges, hogy ez az összeg kicsinynek fog bizonyulni, de azzal a gondolattal is, hogy esetleg ez az összeg nagynak fog bizonyulni, aminthogy például a most érvényben lévő törvény szigorú végrehajtásánál tényleg nagyobbnak bizonyul, mint amelyet a törvény mai keretei között el lehet költeni. Mert például teljesen lehetetlen eljárásnak tartom a magam részéről azt, hogy az oldalági öröklés, a közvetlen oldalági házastársi öröklés nem vehető száz percentig figyelembe. Ez. annyit jelent tehát, hogy az, a férj, akinek elhalt a felesége, és attól örökölt, vagy megfordítva, nem igényelhet ^ egy éh feltételek fenn-. forgása esetén százszázalékig támogatást a hadik öles ön után. (Szilágyi Lajos: Pedig