Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-303

Az országgyűlés képviselőházának a fejlesztés, hanem a dekadencia jegyében (Gr. Apponyi, Albert: Ügy van!) irányítják a kormányok. Én örömmei látok egy-két kivételt, amikor az idegen államoiki delegált bíráinak gondolkozása és a delegált bírák lelkében elültetett igazság iránti vágy áttörte a kormányok tendenciáját most az utóbbi időben egy esetben, de általánosságban megállapíthatom, hogy a nemzetek kormányai a bírósági elv érvényesítését mindeddig sajnálatosan hátráltatták és a politikát akarták a bírói eljárás helyett az ügyek elintézésének alapjává tenni. (Pesthy Pál: Ez igaz!) Mindenesetre nekünk ragaszkodnunk kell ahhoz, hogyha a nemzetek aláírták az egyezményeket és ott a bírói eljárást a maguk részéről elfogadták, nemzetközi viszonylatodban ez a bírói eljárás érvényesüljön is, érvényesüljön az optáns-perekben, érvényesüljön minden vonatkozásban. Kétségen kívül jogunk van ehhez és ha én várok valami változást, akkor várom az új angol kormánytól is azt a változást, hogy nagyobb figyelemmel fogja kísérni a bírói eljárásnak nemzetközi viszonylatban való érvényesítését és ezt mondom azon kijelentések alapján, amelyeket ők felelőtlen állapotban a közelmúltban maguk részéről hangoztattak. Meg vagyok róla győződve, hogy ennek most eleget is fognak tenni. Én nagy örömmel látom az Olaszországgal való kapcsolatunkat, a mellett kétségtelen dolog, hogy Jugoszláviával szemben is a barátságos érzület alapján áll. Nem hallgathatom el azonban aggodalmamat, hogy egyes barátságos viszonyban lévő államok ezt a barátságot gaz dasági kérdésekben velünk széniben nem honorálják. (Várnai Dániel: Nem egyes!) Sajnálattal látom, hogy Németország, amellyel pedig a hosszú évtizedek legmelegebb barátsága köt össze bennünket, gazdasági politikájában olyan utakra tér, amelyek a múlttal nem egyeztethetők össze; nem egyeztethető össze az a csehszlovák barátság sem, amelyet az utóbbi időben gazdasági vonatkozásban kialakulni látok. Nagyon sajnálnám, ha a németek nem Magyarországot tartanák annak a jogos támasznak, amely keleti politikájukban is alkalmas lenne jogos aspirációk kielégítésére s az új utakat keresnék. Az egész kiviteli kérdésünk szoros kapcsolatban van Németország magatartásával, hiszen piacunkat jóformán elveszítettük máról-holnapra, értem elsősorban a mezőgazdasági kivitelt, az állatkereskedelmet különösen, amelynél Németország, mint piac, nagy szerepet játszott. Sajnálattal látom, hogy ez az új irányzat és ez az elhidegülés átmegy Ausztriára is és Ausztriában is ugyanezeket a szimptómákat észleljük. Pedig ne felejtsék, hogy a gazdasági kapcsolatok nagy szerepet játszanak a nemzetek érzelmi világában is (Ügy van! balfelol.) és annak kialakulása tekintetében. Olaszországnál is aggodalommal látom a gabonavám felemelését. Mert hiszen végeredményben én elismerem a magyar búza kérdésén en — s majd a földmívelésügyi tárcánál a rendelkezésemre álló adatokat ide a Ház elé hozom — hogy Amerika e tekintetben nagy versenyt támaszt, mégis szeretném látni, hogy gazdasági vonatkozásban a magyar gabonaexport Olaszországba lehetővé tétessék, mert hiszen a magyar gazdaközönség krízisének megoldása a velünk barátságos viszonyban álló államoknak is érdeke, (Ügy van! jobbfelől.) mert különben kétségtelenül nem fogunk tudni olyan pillérekként szerepelni, mint amilyen ?5. ülése 1929 június 4-én, kedden. 34? pillérekként szerepelni kívánnánk a jövő esetleges alakulásai alkalmából. Én tehát nagyon kérem a külügyminiszter urat, hogy kereskedelmi szerződéseink tekintetében, elismerve azt, hogy itt a gazdasági miniszterek ténykedése áll előtérben, a lehető legenergikusabban képviselje ezeket az eminens érdekeinket, mert én a legnagyobb veszedelmet látom ez elszigeteltség tekintetében, ha gazdaságilag nem tudjuk ezt átörni és nem tudjuk biztosítani termelésünket a kivitel előfeltételeinek .megalkotásával. Én nagy barátsággal viseltetem az olasz nemzet iránt és hálával ismerem el azt a körülményt, hogy reális alapot nyújtott a velünk való kapcsolat megteremtésével, mégis kérem őket, hogy vegyék figyelembe a magyar nemzet súlyos gazdasági helyzetét és tegyék lehetővé, hogy a gazdasági vonatkozásban feltornyosuló ellentétek is lehetőség szerint enyhíttessenek, vagy kiküszöböltessenek. Nagy örömmel látom azt is, hogy Olaszországnak minél több képviselője jön most ide Magyarországba, keresi velünk az érintkezést. Meg lehet róla győződve, hogy amiként én Olaszországban tapasztaltam, hogy a Magyarországgal való kapcsolatot a legutolsó olasz munkás is a saját kérdésének tekinti, csodálatos szimpátiával nyilatkoznak, csodálatos szimpátiával kezelik a magyarokat mindjárt, abban a pillanatban, amikor alkalmuk van az érintkezésre: ugyanúgy a magyar nemzc1 egyetemessége is a legnagyobb barátság jegyében áll az olaszok iránt, és meg vagyok róla győződve, hogy Olaszországgal összefogva •el fogjuk érni azt, hogy Magyarországot a népek társaságában elszigetelni nem lehet. A kisentente létjogosultsága eddigelé csupán az volt, hogy Magyarországot elszigetelje és a saját háborús érdekeit megoltalmazza. Meg vagyok róla győződve, hogy ez nem az a tartós külpolitikai alap, amelyen a kisentente jövőbeli politikáját folytathatná. Én a legutóbbi kisentente konferenciának sikertelenségét is annak előjeléül tudhatom be, hogy az igazság a külpolitikában is érvényesülni fog. A kisententenak kétségkívül^ le kell mondania ezekről az izoláló törekvéseiről és ehelyett a barátságos őszinteség jegyében kell^ kezelni a magyar kérdéseket, de nem olyan példákkal, mint amilyet beszédm elején felsorolni bátor voltam. En látom, hogy ez nem található meg például a csehekkel kapcsolatban^ mert megdöbbentem, hogy a magyar mintavásáron a csehek pavillonjában Pozsonyt és Komáromot állították ki, mint egyedül mutatandó dolgot, amit egyedül be akarnak mutatni a magyar nemzetnek. Pozsony és Komárom: ez volt az ő pavillonjukban. Ha így keresik a megértés útját, hogy a nekünk legfájóbb kérdést odahozzák a székesfővárosba és külön pavillont állítanak fel, hogy a tőlünk elszakított két kikötőt akarják, mint jövendő nemzetközi forgalom alappilléreit és a cseh fejlődés támaszait bemutatni, akkor azt mondom, hogy a cseh külügyminiszter úr balsikereinek útjára lép és balsikerei nemcsak pillanatnyilag, hanem tartósan fognak mutatkozni az túlmohó aspirációik miatt. Nem tartottam helyesnek azt sem, hogy vízügyi kongresszust olyanok rendezzenek Budapesten, akik a külpolitikával nincsenek kapcsolatban. Szeretném, ha ilyen kongresszus rendezése kizárólag a külügyminiszter úr kezében maradna. Nem látom helyesnek, hogy magánosok itt rendezzenek végeredményében olyan kongresszust, amely Paneurópának céljait szolgálja és amely vízügyi kérdésekben megint csak a csehek aspirációit helyezi előtérbe. Magam is tapiíitatlanságnak tartottam ezt az egész dolgot 51*